Szerző: Kosztolányi Dezső (1885-1936) | Felolvassa: Ambrus Attila József | Forrás: MTA Kézirattár, Piszkozat: MS 4613/7; Tisztázat: MS 4613/8, 1930 | A felvétel készült: 2013. január 10. | Játékidő: 00:07:22 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / mono | A felvétel készült: 2014. | Youtube: Megnézem | Youtube: Ambrusa alkotói stúdiója | Anchor: Meghallgatom | Spotify: Követem| Letöltés: .mp3 vagy .mp4 (23.5 Mb)
A sötét dolgozószoba íróasztalán telefon csörömpölt. Már régóta, hosszan jajveszékelt, mint elátkozott lélek, akire nem is figyelnek. Olykor – úgy rémlett – elfáradt és abbahagyta, de később megint csak rázendített, pörölt és csörgött. Ez a kis acélgép itt, a kéziratpapírok és könyvek közé temetve, az egyetlen élőlény volt. Esti Kornél a hálószobájában aludta a későn fekvők mély, egészségtelen reggeli álmát. Óriási ágya a lepedők és paplanok vitorláival fehér gályaként vonszolta őt, imbolyogva, álmatlanság szirtjei és zátonyai között, álmok különös dagályán. Tegnap hajnali háromkor került ágyba. Sokáig nem bírt elaludni. Most alig lélegzett. Kócos volt, mozdulatlan és sápadt.
Farkasordító hidegben küldött riportra a szerkesztőm, karácsony éjszakáján. Ez sok évvel ezelőtt történt, mikor vidéken voltam újságíró. Bódorogtam a kis utcákon, míg lassanként elfogytak mellőlem a törpe házak, és – hogy, hogy nem – egy végtelen hósivatagra értem. Valami különöset kellett kieszelnem. Féltem a karácsonyi hangulatoktól, amelyeket az olcsó olajnyomathoz tettek hasonlóvá rossz és olcsó írók. Megcsömörlöttem az idilltől. Az ünnep fanyar és új zamatját kutattam…
Szerzők: Andersen, Hans Christian (1805-1875) | Babits Mihály (1883-1941) | Colombo, Christoforo (1451-1506) | Gárdonyi Géza (1863-1922) | Harsányi Zsolt (1887-1943) | Károli Gáspár (1529?-1592) | Kosztolányi Dezső (1885-1936) | Krúdy Gyula (1878-1933) | Mikszáth Kálmán (1847-1910) | Szerb Antal (1901-1945) | Móra Ferenc (1879-1943) | Móricz Zsigmond (1879-1942) | Tömörkény István (1866-1917)
Előadja: Ambrus Attila József (1967-) | A felvétel készült: 2017. december 20.
Megjelenés: Ambrus Attila József (szerk.): Karácsonyi emlékek. Magánkiadás, Pécs, 2017
Játékidő: 02:20:17 (140 perc) | Bitráta: 128 kbps / 32 kHz / mono
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető egyben: .zip (128.8 Mb)
Megjegyzés: OPEN ACCESS – A hangoskönyv a „Látássérült Emberek Megsegítésére” c. projekt keretében készült. A Hangoskönyv szabadon letölthető és változtatás nélkül terjeszthető, de kereskedelmi forgalomba nem hozható!
Hangoskönyvünket a Magyar Elektronikus Könyvtár is átvette: Mek.oszk.hu/17600/17673/
Ezt a hangoskönyvet a meghitt, téli estékre ajánljuk. A tél, a téli ünnepek, a Karácsony misztériuma, a kereszténység legszebb mítoszának születése megérintette sok író szívét. A legtöbb keresztény szerző legalább egy művében biztosan írt már a Karácsonyról. Reméljük, hogy hangoskönyvünk hallgatása, a régi emlékek felidézése, a Régi Karácsonyok most is elhozzák a varázslatot és az Áldott Ünnepet kiegészítik egy forró tea és a kedves mellett, a tűz mellett ülve, amely biztosan nem csak a kandallóban lobog…
Időpont: 2016. október 4. (kedd), 16.00–20.00
Helyszín: Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont (Pécs)
Egy este, ahol négy kortárs költő négy klasszikus költőről beszélget. Egy este gimnazistáknak, érettségizőknek, egyetemistáknak. Egy este azoknak, akik olvasnak.
16.00-17.00 Varró Dániel Kosztolányi Dezsőről
17.00-18.00 Kiss Judit Ágnes Arany Jánosról
18.00-19.00 Horváth Kristóf Petőfi Sándorról
19.00-20.00 Háy János Ady Endréről
Az est moderátora: Balogh Robert
A rendhagyó irodalomórák ügyeletes tanára: Pethőné Nagy Csilla
A szünetekben örömzenél: MsU613 Pap Balázs és Etlinger Mihály
Szerkesztő: Ambrus Attila József (1967- ) | Előadják többen
A felvétel készült: Magánkiadás, Pécs, 2013
Játékidő: 5 óra | Bitráta: 112-192 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval is meghallgatható: menu.m3u
A fájlok letölthetőek: Archive.org/details/MagyarKlasszikusokVlogatottMveiII
Copyright: Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 HUN (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül (Open Access dukumentum)
Az elhangzott művek megjelenési adatai:
Impresszum
Rákosi Viktor: Sáskajárás. In: Rákosi Viktor: Kis emberek világa. Révai Testvérek, Budapest, 1911, 1-12. o.
Krúdy Gyula: Madame Louise délutánjai. A Hét, Budapest, 1907. szeptember 22., 1907. október 27. (2 folytatásban)
Rákosi Viktor: Javított és bővített sáskajárás. In: Rákosi Viktor: Kis emberek világa. Révai Testvérek, Budapest, 1911, 13-19. o.
Kosztolányi Dezső: Egy és más az írásról. Pesti Hírlap, 1932. november 27.
Rákosi Viktor: A sáskajárás vége. In: Rákosi Viktor: Kis emberek világa. Révai Testvérek, Budapest, 1911, 20-28. o.
Krúdy Gyula: Magyar író karácsonya. A Reggel, Budapest, 1922. december 27.
Tömörkény István: Az öreg Weisz haragszik. Magyarország, 1916/287. sz.
Krúdy Gyula: Téli szelek. Fővárosi Lapok, Budapest, 1899. január 29.
Bródy Sándor: Kaál Samu. In: Bródy Sándor: Rejtelmek I. köt., Magyar Nyomda, Budapest, 1894. 119-130. o.
Ady Endre: A Török menyasszonya. In: Ady Endre: Sápadt emberek és történetek. Wodianer, Budapest, 1907. 24-27. o.
Krúdy Gyula: Középkori álom. Pesti Napló, Budapest, 1906. december 19.
Cholnoky Viktor: A konyháról. In: Cholnoky Viktor: Kaleidoszkop. Az “Élet” Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, Budapest, 1914. 48-53. o.
Tömörkény István: A barom körül. Új Idők, 1913/14. sz.
Gárdonyi Géza: Néha az ember feledékeny. In: Gárdonyi Géza: Messze van odáig. Dante, Budapest, 1926. 145-151. o.
Krúdy Gyula: Jézuska csizmája. Új Idők, Budapest, 1908. február 16.
Tömörkény István: Csata a pitvarban. Pesti Hírlap, 1903/116. sz.
Krúdy Gyula: Karácsony este. Magyarország. Budapest, 1922. december 24.
Kosztolányi Dezső: Szemetes. In: Kosztolányi Dezső: Béla, a buta. Athenaeum, Budapest, 1920, 69-76. o.
Ady Endre: A nyomorék Tar Pista. In: Ady Endre: Sápadt emberek és történetek. Wodianer, Budapest, 1907. 46-49. o.
Kosztolányi Dezső: Esti megtudja a halálhírt. MTA Kézirattár, Piszkozat: MS 4613/7; Tisztázat: MS 4613/8, 1930
Tömörkény István: Vita a kutya miatt. Magyarország, 1916/148. sz.
Kosztolányi Dezső: Világ vége. Pesti Hírlap Vasárnapja. 1935. október 13., 41. sz., 3-4. o.
00. Impresszum, megjelenési adatok (Előadja a szerkesztő: Ambrus Attila József)
Szerkesztő: Ambrus Attila József (1967- ) | Előadják többen
A hangoskönyv elérhető a MEK-en: Mek.oszk.hu/10600/10679/
A felvétel készült: Magánkiadás, Pécs, 2011
Játékidő: 02:02:23 | Bitráta: 96 kbps / 32 kHz / stereo
Winamp lejátszóval is meghallgatható: menu.m3u
A fájlok letölthetőek: Archive.org/details/MagyarKlasszikusokVlogatottMveiI
Copyright: Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 HUN (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül (Open Access dukumentum)
Abban az időben, mikor Hóbiárt basa volt a polgármester Szegeden, két igen nagyeszű ember élt a városban. Természetesen papucsosmester volt mind a kettő, csakhogy az egyik a törököknek csinálta a papucsot, a másik a magyaroknak. A törököt hívták Ali Patlidzsánnak, a magyart hívták Pali Pál Istvánnak…
01. Móra Ferenc: Az asszonyok tüköréből (Előadja: Engler József)
02. Mikszáth Kálmán: A kruseviczai ütközet (Előadja: Engler József)
Szoktál-e te álmodni a világvégéről? – kérdezte tőlem Esti Kornél. Szóval te is szoktál? Én évenként átlag ötször-hatszor véget vetek a világnak álmomban, megsemmisítem a Föld golyót, mint azokat a homokgombócokat és sárkupacokat, mellyeket gyerekkoromban gyúrtam a tóparton, aztán egy vonalzóval kegyetlenül kettévágtam. Úgy látszik erre szükségünk van. Csodálatos, boldog rombolást végzünk ilyenkor.
Kosztolányi Dezső: Világ vége (1935) (Előadja: ambrusa)
Szerző: Kosztolányi Dezső (1885-1936) | Előadja: TeddyTed [Engler József]
Megjelent: Kosztolányi Dezső: Béla, a buta. Athenaeum, Budapest, 1920
A szöveg elérhető a MEK-ben: Mek.oszk.hu/07200/07279/07279.htm#9
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:18:30 | Bitráta: 96-128 kbps / 44 kHz / stereo
Valamikor kemény és önérzetes ember volt, aki a hústól és büszkeségtől dagadt. Műhelyében sivalkodott a fűrész, mint a kismalac és a gyalupadjáról, akár a táviratszalagok, hosszú, fehér forgácsok gombolyodtak. Januárban, mikor maga az égbolt is beteg, – csupa fekete nyálka és szürke hurut – öt éves, egyetlen kisfia hirtelen lázat kapott, mellét apró piros pöttyök lepték el és meg sem érkezett az orvos a szomszédos faluból, pár óra mulva meghalt. Ez a csapás doronggal verte fejbe. Elnémította és megsüketítette. Hónapok multán is mély-mély csodálkozás fogta el, valahányszor felébredt, hogy mindez megtörténhetett és a föld oly keveset változott. Ürességet érzett a fejében és a szívében, maga körül, mintha elvettek volna előle valamit, ami eddig védte és az egész vad világ a mellére borulna. Azóta egyetlen zavaros álom az élete. Sokat aludt, egészségtelen, hosszú álommal, nappal is. Dolgozni nem tudott. Vonogatta a vállát és ásított. Majd álmatlanság gyötörte. Izgatottan járt-kelt, cél nélkül csatangolt, lesoványodott és megöregedett, pedig csak akkor mult el huszonkilenc éves.
Szerző: Kosztolányi Dezső (1885-1936) | Előadja: Majlinger Diána
Megjelent: Kosztolányi Dezső: Zsivajgó természet. Genius, Budapest, 1930
A szöveg elérhető a MEK-ben: Mek.oszk.hu/09500/09535
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 01:12:44 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / mono
Kosztolányi Dezső bámulatos élet-szeretetéről sokat hallhattunk. Az élet minden kis részletét elfogultan, elfogadóan szemléli, a megszokottól eltérő módon. Épp ezért, ha írásait olvassuk, gyakran elcsodálkozunk, hiszen a dolgokat az ő szemével egészen új megközelítésben látjuk, úgy, ahogy addig soha. Mi is nyitottá válunk egy kicsit mindenre, előítéleteink eltűnnek, mérgünk elnéző, megértő mosollyá változik, közönyünket tágra nyílt szemek váltják föl. Kosztolányi így fordul nemcsak emberek, de növények, állatok és a természet élettelen részei felé is. Erre láthatunk példát Zsivajgó természet című írásában. Ez a kis könyv egyes állatok, növények, ásványok ill. drágakövek pár soros vallomását tartalmazza, melyben önmagukról beszélnek az embernek. Néhol vitatkoznak velünk, vagy számon kérik tőlünk velük kapcsolatos félremagyarázásainkat, máshol egyszerűen csak felvilágosítást adnak magukról, bemutatkoznak. Mindezt persze nagyszerű humorérzékkel és változatos stílusban teszik. Ha már ők annyiszor voltak kénytelenek hallani róluk alkotott véleményünket, hallgassuk meg most végre mi is őket – Kosztolányi tolmácsolásában, és Majlinger Diána előadásában.
Szerző: Kosztolányi Dezső | Előadja: GyuFa
Megjelent: Kosztolányi Dezső összes novellája. Helikon, Budapest, 1994
A felvétel készült: 2011. február 15.
A szöveg elérhető a MEK-en: http://mek.niif.hu/00700/00746/00746.htm#4
Játékidő: 00:15:50 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Fehéren sütött a nap. Mint amikor éjjel fényképeznek és villanóport gyújtanak, úgy izzott a balatoni fürdőhely a verőfényben. A meszelt kunyhók, a kukoricagórék, a homok keretében minden fehérnek látszott. Még az ég is. Az akácfák poros lombja pedig olyan fehér volt, akár az írópapír. Fél háromra járt. Suhajda ezen a napon korán ébredt. Lejött a tornác lépcsőjéről, a nyaraló udvarában levő parasztkertbe…
Szerző: Kosztolányi Dezső | Előadja: GyuFa
Megjelent: Kosztolányi Dezső összes novellája
Helikon, Budapest, 1994
A felvétel készült: 2011. február 13.
A szöveg elérhető a MEK-en: http://mek.oszk.hu/00700/00747/00747.htm#12
Játékidő: 00:12:13 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Egy tízéves kisfiú bemegy a hivatalba, s az illeték-osztályon megkeresi édesapját. Életében először jár itt, ám nagyot csalódik. Édesapja egy eldugott sarokban, egy kicsinyke asztalnál végzi igen fontos hivatali munkáját. Közli vele, hogy a kamrakulcsért jött, mert azt édesanyja otthon nem találja. Mialatt Takács István előkotorja zsebeiből a kamrakulcsot, felettesének és munkatársainak jelenlétében megszidja fiát, s pusztán azért, mert zavarni merte munkájában, elmondja róla, hogy hanyag, lusta, rossz tanuló.
Szerző: Kosztolányi Dezső | Előadja: GyuFa
Megjelent: Pesti Hirlap, 1932. november 27. | A felvétel készült: 2012
Játékidő: 00:08:16 | Bitráta: 56-128 kbps / 44 kHz / stereo
Munkád kitűnő. Talán csak egyet kifogásolnék. Néha túlságosan kielégít. Jobb volna, ha kissé éhesen bocsátanál el. Az írást is akkor kell abbahagyni, mint az evést: amikor leggjobban esik. Tehát ahol szükségét látod, húzz egyet-mást. Hogy mit? Ilyesmire bajos felelni. A mi mesterségünkben rombolni annyi, mint alkotni.
Kosztolányi Dezső bámulatos élet-szeretetéről sokat hallhattunk. Az élet minden kis részletét elfogultan, elfogadóan szemléli, a megszokottól eltérő módon. Épp ezért, ha írásait olvassuk, gyakran elcsodálkozunk, hiszen a dolgokat az ő szemével egészen új megközelítésben látjuk, úgy, ahogy addig soha. Mi is nyitottá válunk egy kicsit mindenre, előítéleteink eltűnnek, mérgünk elnéző, megértő mosollyá változik, közönyünket tágra nyílt szemek váltják föl. Kosztolányi így fordul nemcsak emberek, de növények, állatok és a természet élettelen részei felé is. Erre láthatunk példát Zsivajgó természet című írásában. Ez a kis könyv egyes állatok, növények, ásványok ill. drágakövek pár soros vallomását tartalmazza, melyben önmagukról beszélnek az embernek. Néhol vitatkoznak velünk, vagy számon kérik tőlünk velük kapcsolatos félremagyarázásainkat, máshol egyszerűen csak felvilágosítást adnak magukról, bemutatkoznak. Mindezt persze nagyszerű humorérzékkel és változatos stílusban teszik. Ha már ők annyiszor voltak kénytelenek hallani róluk alkotott véleményünket, hallgassuk meg most végre mi is őket – Kosztolányi tolmácsolásában, és Majlinger Diána előadásában. 
Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is! 