A szoba nyugalmas volt a koraesti félhomályban, Dr. James Graham, egy nagy fontosságú tudományos vállalkozás vezető tudósa, gondolataiba merülve ült kedvenc karosszékében. Olyan csend volt, hogy tisztán hallotta, amint a szomszéd szobában fia egy képeskönyvet lapozgat. Gyakran születtek itt legjobb munkái, alkotó gondolatai, miközben a napi munka végeztével egyedül üldögélt lakása sötét szobájában. De ma este nem pattantak ki agyából ilyen teremtő gondolatok. Egyre csak szellemileg visszamaradott fiára – egyetlen fiára – gondolt, aki ott volt a másik szobában. Szeretettel gondolt rá, nem azzal a keserű fájdalommal, amelyet évekkel ezelőtt érzett, amikor először szerzett tudomást fia állapotáról.
Szerző: Csalog Zsolt | Előadja: Gabapa
Megjelent: Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok. Maecenas, Budapest, 1988
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:05:20 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Csalog Zsolt kötetében egy bölcs cigányasszony mesél mozgalmas életéről, mulatságos – sokakat nyilván meg is botránkoztató – szókimondással. „Én aszondom: íllyen jó világ soha nem vót! Meg nem is lessz íllyen még másik: De viszonyt íllyen hazug világ se vót még soha. Mer ma annyit tud a níp hazunni, amennyi csak belefér! Jaj istenem! Ezelőtt nem hazudott ennyit az emberisíg. Például én is: csak hazúdtam, hogyha hasznom vót benne. Ha nem vót benne hasznom, akkor én feleslegesnek láttam! Hát ha hasznom vót benne, jó, akkor igen. De amugy? Én a gyerekekkel is így vótam: lehetett az a gyerek akar míllyen rossz, csináhatott akar mit, nem bántam – de ha hazúdott, azír NAGYON haragudtam! Hár mír kell hazudni?! MÍR kell eggyik embernek a másikat hazusággal tartani?! Ezt én SOHA nem bírtam megérteni. Pedig most ez lett a divat. Jó, igaz: legtöbb úgy lehet vele, hogy hát haszna van benne.”
Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok — Előadja: Gabapa
Istenem, de jó volt ez a porűző kis zivatar. Már lehúzhattam a kocsi ablakát is, a levegő ugyan párás, de jó hűvös és kellemes esőszaga van, nemolyan, mint annak a szemét, bagófüstös nyomozói szobának. Sima az út, dimbes, dombos, rohadt élet, ringyes, rongyos, itt még a nóta is másképpen szól az autóban…
Egy idős néni áll a tavaszi zimankóban az út szélén, fején karton kendő, kezében egy kisebb zsák és szelíden integet. Megálltam, felvettem a nénit, és elkezdünk társalogni. Hamar kiderül, hogy dióbelet visz a szentgyörgyi piacra.
Szerző: Móricz Zsigmond (1879-1942) | Előadja: Gabapa
Megjelent: Móricz Zsigmond: Barbárok. Athenaeum, Budapest, 1932
A szöveg elérhető a MEK-en: www.mek.iif.hu
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:29:57 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Ez a novella művészi erejével világirodalmi szinten is számottevő alkotás. Móricz egy tragikus, halállal végzőgő konfliktust dolgoz fel. A mű három részre, mintegy három felvonásra tagolódik. Az első felvonás „a veres juhász” és Bodri juhász kettős gyilkossággal végződő összetűzése, a második Bodri juhász feleségének kutatása eltűnt férje után, a harmadik veres juhász leleplezése a bíróság előtt. Az elbeszélés a „rideg pásztorok” kemény, majdnem embertelen világát mutatja be, hiszen például veres juhász és kísérője nyugodtan és jóízűen megvacsoráznak áldozatuk friss sírgödre felett. Látszólag igazságos tehát a vizsgálóbíró novellazáró megjegyzése: „Barbárok”. Ez az egyetlen szó azonban lényeges társadalmi mondanivalót rejt magában: vádat emel egy olyan világ ellen, amely a szegénységet ebbe a nyomorúságba süllyeszti, és amelynek hatalmon lévő osztálya ilyen értetlenül áll szemben a szegényemberek világával.
Szerző: Földes Gábor (József Attila nyomán) | Előadja: Gabapa
Az eredeti vers elérhető a MEK-en: www.mek.oszk.hu
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:01:22 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Majd hatvan éves lettem én, / Köröttem sok hölgyemény / Csecse, / Becse // Ajándék, mellyel meglepem / Szemem sarkából e helyen / Magam, / Magam. // Hatvan évem épp elszelelt, / S még havi kétszáz sose telt, / Az ám, / Babám! // Lehettem volna Don Juan, / Ki ezüst sportkocsin suhan? / Kemény / Legény? // Nem lehettem én, kedvesem, / Mert éltem éltem csendesen / Veled, s / Neked! // Született két szép gyermekem, / S, hogy jók, nem érdemem nekem, / Tied, / Szívem!
