Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Posts Tagged ‘Bakonyi Orsolya’

Karinthy Frigyes: A “kergék” képkiállítása

Posted by ambrusa - 2017. április 05.

Narrátor: Bakonyi Orsolya | A felvétel készült: 2017. április 5.
Játékidő: 00:07:05 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
„Végre rájött a kezdő iró, hogy az érvényesülés egyetlen módja nem a műirás, hanem a műbirálat.”

Youtube csatornák:
Bakonyi Orsolya | Mindenkinek van hangja!

Posted in humor, klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Karinthy Frigyes: Megszólal a telefon

Posted by ambrusa - 2016. június 29.

Szerző: Karinthy Frigyes (1887-1938) | Előadja: Bakonyi Orsolya
Megjelent: Urbán László (szerk): Megszólal a telefon – magyar írók a telefonról. Palatinus, Bp., 1998
Szöveg a weben: Users.atw.hu
A felvétel készült: 2016 | Játékidő: 00:06:58 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Nagyon untam magam. Az ablaknál álltam, és figyeltem az utcát, de nem volt rajta mit figyelni. Szemben, a szűk utca túlsó oldalán, háromemeletes ház — nézzük, mi van rajta látnivaló. A második emelet három ablaka balról leeresztett vasrolókkal szomorkodik: innen már nyaralni mentek. De nicsak, ott a másik szárnyon élnek még — a nyitott ablak elől elhúzták a függönyt —, mi van odabent? Egy bőrkarszék az ablak előtt, távolabb könyvszekrény. Nagy íróasztal. Az íróasztal előtt korpulens, középkorú ember, úgy látszik, írt valamit, most álmatagon hátradől, és az orrát piszkálja. Ejnye, ki lehet ez az ember? Mit írhat, és mit gondol magában, és miért piszkálja az orrát? Igaz, hogy nem muszájna odanézni, de viszont mi joga van ennek az embernek ahhoz, hogy a térnek pont azt a helyét tegye számomra sérelmessé, ahol van, és én oda ne nézhessek. Milyen borzasztó, hogy nem adhatom tudtára, hogy társaságban van, nem egyedül, és hogy figyelik. Persze átkiabálni nem lehet, ahhoz messze is van, meg még megsértődik. Messze van, azazhogy!… Ejnye, ejnye. Ez egy furcsa ötlet.

 

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Leacock, Stephen: Hogyan kell pénzt kölcsönkérni?

Posted by ambrusa - 2016. január 30.

Szerző: Leacock, Stephen (1869-1944) | Fordító: Karinthy Frigyes et al.
Előadja: Bakonyi Orsolya és TeddyTed [Engler József]
Megjelent: Leacock, Stephen: Rosszcsirkeff Mária és társai. Európa, Budapest, 1985
A felvétel készült: 2011 és 2016 | Játékidő: 00:14:50 és 00:13:57 | Bitráta: 96-128 kbps / 44 kHz / stereo

Szoktál-e tulajdon arcodba nézni a tükörből? Nem?! Csodálom. Én szoktam. Néha órákig állok a tükör előtt, és kémlelem az arcom. Felfelé fordítom, és úgy vizsgálom… Néha egészen megfordítom, a kezeimre állok, és úgy nézem. Megpróbálom megfejteni, mit jelent… Néha a pamlagra vetem magam, és arcomat a vánkosokba temetem. Tizenhét éves vagyok. Leszek-e valaha hetvenhét? Ó… Leszek-e hatvanhét?… Vagy negyvennyolc? – Hatvanhétbe kiegyeznék, de a negyvennyolcból nem engedek…?

Leacock, Stephen: Hogyan kell pénzt kölcsönkérni? (Előadja:TeddyTed [Engler József])

Ha valaki netán ráismerne: igen, a hang Karinthy Frigyesé, aki 1927-ben ismertette meg a magyar olvasókat Stephen Leacockkal, ezzel a hozzá lélekben igen közel álló kanadai humoristával. Kötetünk a Karinthy-életműnek immár szerves részévé vált Leacock-fordítások – vagy inkább átköltések – mellett bőséges válogatást kínál a jeles író novelláiból, humoreszkjeiből, stílusparódiáiból. Álljon itt ízelítőül néhány cím: Hogyan kell pénzt kölcsönkérni; A munka hőse avagy nemes úr a darócnadrág alatt; A Jézuska tévedése; Sikertörténetek; Mr. Juggins visszamenőleges életmódja; Melpomenus Jones iszonyú tragédiája – és így tovább!

Leacock, Stephen: Hogyan kell pénzt kölcsönkérni? (Előadja: Bakonyi Orsolya)

 

Posted in humor, szépirodalom | Címkézve: , , , , | Leave a Comment »

A tehetségen túl – Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel

Posted by ambrusa - 2016. január 06.

Egész véletlenül találtam rá az interneten barangolva. A youtube-csatornán éppen irodalmi munkatársunk Mester Györgyi egyik művét adta elő. Magával ragadott az előadásmódja, napokra a hatása alá kerültem. Nem sokkal ezután kerestem meg őt, emailben, és ő szívesen vállalkozott egy interjúra. A személyes találkozás a távolság miatt sajnos nem jöhetett létre (bár én sokkal jobban szeretem a személyes, találkozós, „régimódi” interjúkat), de a beszélgetés, még ha virtuális módon is, legnagyobb örömömre mégis megvalósulhatott. Mint kiderült, Bakonyi Orsolya nemcsak az előadásaiban nyújt felejthetetlen élményt, hanem a képzőművészetben is érdekes alkotásai születnek.

Tovább a cikkre >>>

Poda Erzsébet: A tehetségen túl - Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel (Forrás: baratno.com)

Poda Erzsébet: A tehetségen túl – Beszélgetés Bakonyi Orsolya előadó- és képzőművésszel (Forrás: baratno.com)

 

Posted in cikk, hír | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Tolsztaja, Tatyjana: Tűz és por

Posted by ambrusa - 2015. augusztus 25.

Szerző: Tolsztaja, Tatyjana (1951-) | Előadja: Bakonyi Orsolya
Megjelent: Tolsztaja, Tatyjana: Mamutvadászat, Európa, 1992
A felvétel készült: 2015 | Játékidő: 00:41:04 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Tatyjana Tolsztaja elbeszélései nem azért vagy nem csak azért jók, mert bennük az orosz és európai kispróza jelentős művelőinek hatása felfedezhető. Tolsztaja elbeszélései nagyon jellegzetes, egyéni világot tárnak az olvasó elé. A legtöbb mai szerzővel ellentétben az írónő írásaiban nem találunk közvetlen utalásokat a közelmúlt vagy napjaink orosz viszonyaira; ha ebből valami megjelenik nála, az sokkal inkább általában véve a valóság nyomasztó mivoltának bemutatása céljával történik. Tatyjana Tolsztaja ugyanis műveiben felépít egy olyan, alapjában véve a romantikus kettéosztottságot mutató világot, amelyben képzelet és valóság, álomvilág és ébrenlét jól elkülöníthetően ellenpontozódik, ugyanakkor elválaszthatatlanul össze is fonódik. Ebben a különválásban-összetartozásban a valóság világa mindig nyomasztó, sekélyesen kiábrándító, visszataszító. A képzelet, az álmok világát viszont olyan egyéniségek képviselik, akik valamilyen szempontból nem teljes jogú tagjai a társadalomnak: őrültek, különcök, gyerekek. Ennek következtében a képzelet világa – a romantikus világlátástól eltérően – szintén kap valami szánalmasan groteszk jelleget. Jó példa lehet erre a Tűz és por (Ogony i pil’) című elbeszélés, amelynek féleszű hősnője, Szvetlana, más néven Pipka bolond meséit a társaság nem hiszi el, mindenki csak nevet azon a fantasztikus földrajzon, ami történetei keretéül szolgál: “Urálnak a Kaukázust nevezte, Bakut pedig a Fekete-tenger partjára helyezte.”

Posted in klasszikus, lányregény, szépirodalom | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Puig, Manuel: Rúzsos kis ajkak

Posted by ambrusa - 2014. december 12.

Szerző: Manuel Puig (1932-1990) | Előadja: Bakonyi Orsolya
Megjelent: Puig, Manuel: Rúzsos kis ajkak. Európa, Budapest, 1974
Zene: Osvaldo Pugliese y su Orqesta: Zum | A felvétel készült: 2012
Játékidő: 00:41:22 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / stereo
Megjegyzés: 13. fejezet | Vaklap: .mp3

A regény színhelye az isten háta mögötti argentin kisváros, amely sivárságával, társadalmi kötöttségeivel és szűkre szabott lehetőségeivel elposványosít értelmet és érzelmet, s amelynek szánalmas kisszerűségéből a hollywoodi szuperprodukciók “csodájához” vagy a filléres regények, folytatásos rádiójátékok, édes-bús dalok, szívet tépő tangók együgyű látszatvilágához, a giccs nyújtotta olcsó élvezetekhez, silány örömökhöz vezet a menekülés útja. Puig rendkívüli nyelvi leleménnyel rajzolja meg a kispolgári gondolat és érzelemvilágot, és fest groteszk tragikus-komikus képet a kényszerű giccsbe-menekvésről s a giccs táplálta kispolgári ízléstelenségről.

Puig Manuel: Rúzsos kis ajkak (Előadja: Bakonyi Orsolya)

Posted in szépirodalom | Címkézve: , , | 2 hozzászólás »