Fülszöveg:
A szekszárdi dombok nemcsak isteni nedűt termeltek ősidők óta, hanem a fantáziának olyan virágait is felnevelték, melyek boroskancsóból bőven öntözve, a csodák szirmait bontották ki. A népdalok és legendák mellett egy halhatatlan népi hős is született a völgységi borospincékben: Háry János, az obsitos vitéz. A XlX. század első fele különösen alkalmas volt hősök és mondák teremtésére. A nemrégen lezajlott napóleoni háborúkra emlékezve, a hegy levét szürcsölgetve, sok-sok hős támadt, kik jelentéktelen és eseménytelen kis életüknek a katonaság ellenőrizhetetlen közegében kerestek értelmet. Akár voltak katonák, akár nem…
A szerzőről:
Haugh Béla 1871. július 9-én született Baján. Az Esztergomban végzett gimnáziumi évei után Budapesten szerzett magyar-latin szakos tanári diplomát. A debreceni piarista gimnáziumban kezdte munkásságát, majd a zsolnai királyi katolikus gimnázium helyettes tanára volt. 1897-től 1912-ig a szekszárdi állami főgimnázium tanára volt. A tanítás mellett a gimnázium ifjúsági könyvtárát is igazgatta, melynek könyvkatalógusát is elkészítette, valamint a Tolnavármegyei Múzeum gyűjteményét is az ő gondjaira bízták. Haugh Béla ekkor került közelebbi kapcsolatba a régészettel és néprajzi gyűjtést is végzett, melynek eredményeit szaklapokban publikálta. Tudományos ismeretterjesztő előadásokat is tartott és felolvasó esteket szervezett. Ez mellett a Tolnavármegyei Múzeum évkönyveit is szerkesztette. Több lapnak is munkatársa volt, melyekbe álnéven publikált. Regény, verses kötet és pedagógiai jellegű könyv is kikerült a kezei alól. 1912-től a Jászapáti gimnázium igazgatója lett, ahol a Szekszárdon megkezdett tudományterjesztő tevékenységét folytatta, és annak népszerűsítését tekintette fő feladatának. Szenvedélyes gyűjtőmunkájának eredményeként a Jász Múzeum alapjait is megteremtette. Az 1. világháború eseményei miatt 1914-ben a jászapáti gimnázium működése megszűnt. Haugh Béla ebben az évben vetette papírra a Szekszárdi Háry Jánosról keringő anekdotákat, melyet még az évben a Franklin Társulat Vitéz Háry János hőstettei címmel kötetben ki is adott. 1916-ban Haugh Béla Nagykállóra kerüt, ahol 1920-ban bekövetkezett haláláig szintén főgimnáziumi igazgató volt.
Töltsd le a hanganyagot magadnak a gépedre! (194.6 Mb -.ZIP) | Szerző: Móricz Zsigmond (1879-1942) | Felolvasó: Ambrus Attila József | A hangoskönyv kiadása: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN: 978-963-08-5748-2 | A felvétel 2013. január 5-én készült. | Lejátszási hossz: 2 óra 18 perc | Bitráta: 192 kbps / 48 kHz / stereo | A könyv eredeti megjelenése: Móricz Zsigmond: A szerelmes levél. Légrády Testvérek Kiadása, Budapest, 1918, 7-130. o. | Az online hangoskönyv Creative Commons Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU) licenccel jelent meg, ezért a kiadvány változtatás nélkül szabadon letölthető és megosztható. | Megjegyzés: Hangoskönyvünket a MEK is átvette: Mek.oszk.hu/11200/11267 | Youtube: Megnézem | Youtube: Ambrusa alkotói stúdiója | Anchor: Meghallgatom | Spotify: Követem
Úgy tűnik fel előttem Móricz Zsigmondnak A szerelmes levél című kis regénye, mint mikor nehézkezű férfi kis filigrán porceláncsészét vesz a kezébe és teát kever benne apró ezüstkanállal. Erős, hatalmas ujjai közé fogja a csészikét és beletölt óvatosan mindent, ami kell, cukrot is tesz bele, erős rumot is, citromot is egy keveset, beleszűri a teát. Szinte félős nézni, furcsa és kedves. De nem ejti le a csészét, sem a kiskanalat és nem öntött semmiből túl sokat, vagy túl keveset belé. Éppen csak, hogy kissé erősebb az íze: megérezni a teán, hogy ő keverte. S elkészülve a keveréssel, leteszi az asztalra óvatosan és ő maga is mosolyogva hajol föléje. Kész. (…) A fiatalasszony szerelmes levelet talál a férje zsebében, ami egy idegen leánynak szól. Mi történik ezek után, hogy intézik el egymás között a dolgot és hogyan békülnek ki, ez a regény. (…) A Móricz Zsigmond fiataljai nem őszinte szívvel békélnek meg s ez az első pillanatban fájdalmas és megdöbbentő. Még ilyen apróságban is hazudnak? Mi lesz később? Mi lesz ezután? A nagy csapások, a tragédiák nem olyan elviselhetetlenek talán, mint az ilyen kis gazemberség. De nincs így igazában? Valószínűleg így van. A férjek, az ilyen hegyesorrú, rókaszerű Samu urak megcsalják a kis buta feleségeiket s azoknak még a regény is ezt a keserű igazságot hirdeti. Apró és nagy dologban egyaránt keserű igazságok vannak a földön. S hogy ezt a keserű igazságot nem édesíti, meghagyja annak, ami, itt tér el Móricz Zsigmond a mesélők, kedves regényszövők útjáról. Itt leveti magáról a mesemondók varázsköpenyegét s elénk áll a maga naturalizmusával. (Forrás: Részlet – Kosáryné Réz Lola: A szerelmes levél. Nyugat, 1924/4. sz. 280-281. o.)
Krúdy legnagyobb regényei közül való; erős sodrású, mágiával telített történet, amelyet mégis olyan stílus jellemez, amely hol melankolikus, hol pedig eksztatikusan emelkedett. Öt különböző főszereplő egymásba kapcsolódó sorsát mutatja meg, álmok, démonok, legendák, boszorkányok és babonák világába vezetve el az olvasót. A regényidő hol felfüggesztődik, hol pedig lihegve rohan, akárcsak egy szeretkezés közben. Két helyszíne van: az egyik Budapest, főként éjszaka, a másik pedig a Nyírség, Krúdy fiatalságának vidéke. Főhőse az álmodozó Evelyn, szerelme, a dzsigoló Kálmán, az Evelynbe szerelmes, becsületes és magányos Álmos Andor, és a különös pár: a forróvérű Maszkerádi kisasszony és a démoni Mr. Pisztoli, aki már három feleségét juttatta elmegyógyintézetbe. A szereplők bonyolult szerelmi viszonyai végül Pistoli halálához, Kálmán és Maszkerádi távozásához, és Andor és Evelyn nyugodt szerelmével végződnek, akik elhatározzák, hogy ezentúl olyan nyugodtan élnek majd, ahogy a napraforgó virágzik.
Szerző: Kosztolányi Dezső (1885-1936) | Felolvassa: Ambrus Attila József | Forrás: MTA Kézirattár, Piszkozat: MS 4613/7; Tisztázat: MS 4613/8, 1930 | A felvétel készült: 2013. január 10. | Játékidő: 00:07:22 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / mono | A felvétel készült: 2014. | Youtube: Megnézem | Youtube: Ambrusa alkotói stúdiója | Anchor: Meghallgatom | Spotify: Követem| Letöltés: .mp3 vagy .mp4 (23.5 Mb)
A sötét dolgozószoba íróasztalán telefon csörömpölt. Már régóta, hosszan jajveszékelt, mint elátkozott lélek, akire nem is figyelnek. Olykor – úgy rémlett – elfáradt és abbahagyta, de később megint csak rázendített, pörölt és csörgött. Ez a kis acélgép itt, a kéziratpapírok és könyvek közé temetve, az egyetlen élőlény volt. Esti Kornél a hálószobájában aludta a későn fekvők mély, egészségtelen reggeli álmát. Óriási ágya a lepedők és paplanok vitorláival fehér gályaként vonszolta őt, imbolyogva, álmatlanság szirtjei és zátonyai között, álmok különös dagályán. Tegnap hajnali háromkor került ágyba. Sokáig nem bírt elaludni. Most alig lélegzett. Kócos volt, mozdulatlan és sápadt.
Szerző: Rideg Sándor (1903-1966) | Megjelenés: Szépirodalmi, Budapest, 1975 | Felolvassa: Bakonyi Orsolya | A felvétel készült: 2020. decembere | Youtube: Megnézem | Youtube: Bakonyi Orsolya
„Regényemben mindössze arról teszek bizonyságot, hogy egy szekérderéknyi vidámság jobban élteti az embert, mint száz vagon keserves sóhajtás és ugyanannyi szomorúság… Jelen munkámat annak idején azért írtam, hogy olvasóimat megajándékozzam a szertelen vidámság és nevetés örömével és ez alkalomként szolgált nekem arra is, hogy támadást intézzek a határtalan butaság világa ellen, amelyet tiszta szívből utáltam.” (Rideg Sándor)
Régtől fogva az a szokás, hogy a karácsonyi elbeszélésekben megfagyasztanak évente néhány szegény kisfiút és kisleányt. A jobbacska karácsonyi elbeszélés hőse, a kisfiú vagy a kislány, rendszerint valami nagy ház ablaka előtt áll, és az üvegen keresztül gyönyörködik a pazar szobákban tündöklő karácsonyfában, sok kellemetlenséget és keserűséget érez át, azután megfagy. Megértem a karácsonyi elbeszélések szerzőinek jó szándékát, noha hőseikkel szemben kissé kegyetlenek; tudom: csak azért ítélik fagyhalálra a szegény kisfiúkat és kislányokat, hogy emlékeztessék a gazdag gyermekeket: vannak ám szegények is. De én mégsem merem rászánni magam, hogy megfagyasszak akár egyetlen szegény kisfiút vagy kisleányt is, még ilyen – fölöttébb nemes – cél érdekében sem…
Történt pedig azokban a napokban, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát…
Hármat fordult a nagy kulcs visszafelé s a fakófájú vasas kapu a kőapostolok alatt meg se rengett; s a kecskearcú sekrestyés elbicegett a téren. Gyönyörű éjszaka volt; a csillagok azzal a hideg tisztasággal lobogtak, mellyel csak télen tudnak. A nagy gót torony kíváncsian nyújtotta nyakát, mintha tekintetével követné a belőle távozó kucsmás alakokat a szűk mellékutcákba. A levegő üvegből volt és minden átlátszó s az óraütés hangja mint a kristály csengett. Karácsony éjjele volt…
Karácsony! Az ember gyermekké lesz újra. Gyermek lenni… boldog lenni. Megelégedett, mert nincs több vágya, csak elérhető. Vannak boldogtalan gyermekek, de azok betegek. Az egészséges gyermek élethullámának csúcsa a Karácsony…
A mennyek országának vannak olyan titkai, amiket csak a kisgyerekek ismernek, akik még közel vannak az éghez és a költők, akik közel vannak a kisgyerekekhez. Például tudják-e azt a felnőtt, okos emberek, hogy a mennyországban minden karácsonykor csinálnak a kis Jézusnak egy betlehemet? Egészen olyant, amilyennel régebben a betlehemesek jártak itt lent a földön, míg a világ hatalmasai be nem tiltották a karácsonyi kántálást, de sokkal nagyobbat.
Jézus tanít, csodákat művel, tapasztalati utakat tesz Péter apostollal s néha meg is tréfálja Péter urat. Menyi legenda és parabola! De ezek mind elhalványodhatnak idővel, míg a karácsonyest poézise soha meg nem szűnhet, meg nem fakulhat, mert a világ legerősebb sziklájára, a gyermekek iránti szeretetre van fölépítve…
Hát igen. A téli ünnep más, mint a tavaszi. A tavaszi vidám, nevetgélő, játékos, a tanya-kertben szinte csilingel a sok virág, nyilik a rózsa, a szarka cserreg az útszélen a gyenge ákác tetején és az ég kék tisztaságában valódi fényességek uralkodnak. A nap is nevet és érlel, növeszt mindent, mert jóltevő s reggel amikor fölkél, őt köszönteni szokás.
Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is! 