Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Posts Tagged ‘Ambrus Attila József’

VideoVlog#2 – Tőrdöfés a fürdőkádban: a Marat elleni merénylet

Posted by ambrusa - 2017. március 23.

Narrátor: Ambrus Attila József | A felvétel készült: 2017/március
Játékidő: 00:17:15 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
A Jean-Paul Marat elleni merénylet (1793. július 13.) — 1793. július 13-án gyilkolta meg Charlotte Corday Jean-Paul Marat francia politikust, a jakobinusok egyik legradikálisabb vezetőjét. Marat-nak, a forradalmi terror és diktatúra szószólójaként jelentős szerepe volt XVI. Lajos 1793. januári kivégzésében, és a Gironde-dal való leszámolásban is – Corday vélhetően utóbbi párt iránt érzett szimpátiája miatt gyilkolta meg őt…

Iratkozz fel a youtube csatornára: https://goo.gl/qwA9bt

Posted in történelem, Video | Címkézve: , , , , , , | Leave a Comment »

VideoVlog#1 – Idegen világok: A Trappist-1 naprendszer

Posted by ambrusa - 2017. március 17.

Narrátor: Ambrus Attila József | A felvétel készült: 2017/március
Játékidő: 00:18:38 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
A pár hete felfedezett TRAPPIST-1 naprendszer hét, Föld-méretű és potenciálisan az élet hordozásához megfelelő hőmérsékletű bolygó otthona. De milyen is lenne az élet ezeken az idegen világokon? Mennyiben különbözne a földiektől? Az egyik legnagyobb különbség, hogy bármelyik bolygó felszínén állva, szabad szemmel is láthatnánk a másik hatot az égbolton. Sőt, bizonyos esetekben a szomszédos bolygó kétszer nagyobbnak tűnne a Földről látható teliholdnál. Mindegyik bolygó közelebb kering gazdacsillagához, mint a Merkúrunk a Napunkhoz. A legbelső és a legkülső bolygó 30-szor közelebb van egymáshoz, mint a Föld és a Vénusz egymástól a legnagyobb eltávolodásuk során. A hét bolygó azért fér el ilyen szoros pályán, mert gazdacsillaguk egy hűvös vörös törpe, amely 2000-szer halványabb fényt sugároz a napunknál, és csak kicsit nagyobb a Jupiternél…

Idegen világok: A Trappist-1 naprendszer (Narrátor: Ambrus Attila József)

Posted in dokumentum, riport, sci-fi, Video | Címkézve: , , , , , , , , | Leave a Comment »

Mindenkinek van hangja! (Podcast, 1. adás)

Posted by ambrusa - 2015. május 08.

Szerkesztő-műsorvezető: Ambrus Attila József (ambrusa) | Közreműködők: Ambrus-Kéri Noel, Baráth Norbert, Bittner Mónika, Engler Csilla, Engler József (TeddyTed), Grecsó Krisztián, Király Gábor (Gépész), Máder Edit, Simon-Csorba Eszter, Takács Ákos
A felvétel közreadva: 2015. május 8. | Az Infó fájl megnyitása: .TXT
Játékidő: 01:31:00 (91 perc) | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / stereo
A podcast letölthető (data.hu): .ZIP
Megjegyzés: Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU) Podcastunk, változtatás nélkül, szabadon terjeszthető.

Mindenkinek van hangja! (Podcast, 1. adás) 91 perc

Olvass tovább »

Posted in dokumentum, podcast, riport, szépirodalom | Címkézve: , , , , , , , , , , , , , , | 8 hozzászólás »

Vándorsólyom Kisasszony Variációk

Posted by ambrusa - 2014. március 04.

Szerzők: Ambrus Attila József, Banyár Szilvia, Brutyó Brigitta Emília, Gálvölgyi Judit, Horváth Dóra, Kárpáti Annamária, Kovács Klaudia, Köhler Judit, Kugelman Edit, László Ágnes, Lovranits Júlia, Marosi Viktória, Máté Brigitta, Molnár Nikolett, Ransom Riggs, Sallai Jutka, Smausz Kolumbán Katalin, Tóth Éva, Weigl Anna Szonja
Fotók: Fortepan | Megjelenés: Rajongói Kiadás, Pécs, 2014 | Formátum: epub.

Vándorsólyom Kisasszony Variációk. Rajongói kiadás, Pécs, 2014 Ambrus Attila József (szerk.):
Vándorsólyom Kisasszony Variációk

Magánkiadás, Pécs, 2014. — ISBN 978-615-80005-0-5

Ez az e-könyv Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Kossuth Kiadó, Budapest, 2011) című nagyszerű könyv tiszteletére jött létre. A kiadványban szereplő írások és képek többsége a Kossuth Kiadó Zrt. gondozásában megjelent könyv hivatalos facebook oldaláról származnak. A könyvben szereplő riportok és szépirodalmi művek a facebook oldalon 2011-ben meghirdetett irodalmi játékra beérkezett pályamunkák oldaláról származnak. Az irodalmi játékban az olvasókat arra buzdították, hogy régi fényképekhez írjanak történeteket és azokat küldjék be a facebook oldalra.

   Letöltés: .epub | .pdf

Részlet a könyvből: Annyit tudnotok kell rólam, hogy már általános iskolámat megkezdve is nagy franc voltam. Éltem-haltam az idősebb csajokért, olyannyira, hogy abszolút nem zavart, hogy két lépcsőfokkal feljebb álltam a panelünk lépcsőházában, szemben Gerlóczy Julival, aki akkor harmadikos volt a sulinkban.

Lábujjhegyen állva, remegő lábakkal, de szenvedélyesen kapaszkodtam a mellkasára hulló, szép, szőke fonott copfjaiba, hogy elérjem arcocskáját a saját számmal. Bizony, ha hiszitek, ha nem, mázos cukorkát dugdostam a szájába a nyelvemmel, és ez így ment ide-oda, és élveztük! Egyáltalán nem zavart, hogy a szemüvegének egyik üvege egészségügyi ragtapasszal volt leragasztva, akkor még nem “játszottak” nálam az előítéletek…

Posted in dokumentum, ekönyv, fanfiction, hír, riport, szépirodalom | Címkézve: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | 5 hozzászólás »

Ambrus Attila József: A Jel

Posted by ambrusa - 2013. november 06.

Szerző: Ambrus Attila József (1967-    ) | Előadja: ambrusa
Megjelenés: Kézirat (fotókkal) | A felvétel készült: 2013. november 6.
Játékidő: 00:13:55 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / stereo
Megjegyzés: A könyv a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának (Tudásközpont épülete) raktárában található (Loczka Alajos: A művelődés útja Amerikában – az iskolarendszer vizsgálata. S. n., Budapest, 1937, 340 oldal)
További képek az átlőtt könyvről: Lib.pte.hu
Megjegyzés: A novellához csatolva Martin József jegyzete is meghallgatható.
Vaklap: Az mp3 letöltése: A Jel | Mélyen a sárban

Ambrus Attila József: A Jel (Előadja a szerző)

Apám még húsz éves sem volt, de ment, mert úgy érezte, most tehet valamit a hazáért. Azért a hazáért, melyben kicsinyke remény szikrája gyúlt arra, hogy akkor november elején minden megváltozhat örökre.

Pár napja érkeztek meg az orosz tankok Pécsre, és ő ment, mert „mennie kellett”. Egyetemistaként nem értett a fegyverekhez, de volt néhány napja, arra hogy egy öreg bányásztól megtanulja a puska kezelését. Ott volt november 6-án a Mecsek-kapu előtti kanyarban. Ő biztosította ki a kézigránátokat, melyeket egy katonaviselt munkásember kezébe adogatott, közben mindig számolt háromig, aztán adta a következőt. A munkás célzott és dobott. Nem ismerték egymást, apám sem előtte, sem utána nem látta soha többé, de akkor ott, csak egymásban bízhattak.

Úgy röpködtek a tankok géppuskáinak lövedékei körülöttük, hogy a fejüket sem tudták kidugni a sebtében felállított harckocsi akadály mögül. Aztán egy hatalmas robbanás rázta meg őket, és társaik örömujjongásait hallva mégis kikukucskált.

Az egyik orosz tank lánctalpa hatalmas kerregéssel szaladt le tengelyéről, az égő T34-es-ből kimászó megszálló katonákra erős tűzet zúdítottak az ellenállók. A másik tank lövege ekkor feléjük fordult. Az egyik hivatásos katona apámat a grabancánál fogva valósággal átgurította az út túloldalára. Apám csak egy villanást látott, majd a rázuhanó törmelék elvakította. Fülei éles sípoló hangot hallottak és mintha minden lassított felvétellé dermedt volna körülötte.

A hátán feküdt. Nem hallott semmit, csak egy géppisztoly torkolattűzét látta maga előtt. A társai hátrálva menekültek, közben érezte, hogy valaki a pufajkája gallérjánál fogva ráncigálja az út menti árok felé. Lábaival lökve segítette magát miközben a hátán csúszott, majd belegurult az árokba és hason fekve elájult.

Amikor magához tért egyedül volt. Vérzett a füle és szédelgett. Az úttesten halottakat és szétszórt emberi testrészeket látott. Lassan oldalra fordult, de sem ellenség, sem barát nem volt körülötte. Várt kicsit, majd csúszva-mászva kikászálódott az árokból. Nem mozdult semmi. Leporolta magát és gyors léptekkel elindult a Mecsek felé. Halkan dúdolgatott, hogy hallja-e a saját hangját. Tudta, hogy sietnie kell, mert a Dömörkapunál gyülekeznek szétvert társai.

Az erdőben többekkel is találkozott, sokuknak át volt lőve a karjuk, lábuk és sok más sebből is véreztek. Rettenetes piszkosak voltak mindannyian. Fogcsikorgatva, de mentek kiszemelt céljuk felé. Kis idő múlva egy fiatal suhanc odasodródott hozzá és ujjongva mondta apámnak, hogy egy orosz őrnagyot sikerült lekaszálniuk, aki az égő parancsnoki tankból mászott elő. Később elterjedt a híre, hogy bizony Kornyuzsin parancsnokot lőtték ott szitává a Mecsek-kapunál. Ezt az oroszok tagadták, de tény, hogy azután a rettenetes nap után már csak Bojcov gárdaezredes parancsai voltak érvényben az oroszoknál.

Apám és harcostársai napokig bujkáltak a Mecsekben, Horváth Géza doktor, a „Gazda” vigyázott rájuk. Felerősödtek kicsit és merész terveket szőttek, de aztán menniük kellett, mert magyar kollaboránsok segítettek az oroszoknak felszámolni az ellenálló csoportokat, ezért félő volt, hogy előbb utóbb rájuk találnak.

November 12-én Vágotpusztán az Ottó-szakaszhoz sorozták apámat, aki főleg a lőszerek cipelésében vett részt. Addigra már csak pár százan maradtak az első napok több ezres létszámához képest. Sokan elestek, de még többen „leléptek”. A pécsváradi rendőrkapitányságot november 14-én támadták meg Málics Ottó vezetésével. Apám utolsó harcos napja ez a nap volt. Ottó bácsit a szeme előtt lőtték fejbe. Azt sem tudta sohasem elfelejteni, hogy egy nálánál alig idősebb rendőrfiút, az ő szabadságharcos társai hogyan koncoltak fel, miután az már megadta magát.

Talán akkor tört el valami apámban. Sok halált látott addigra, de ekkor értette meg végképp, hogy nem nyerhetnek. Ilyen áron nem is lenne értelme.

Nem kellett harcolnia többé. Napokig őt küldték be a városba, hogy gyógyszert és élelmiszert vigyen a felkelők táborába. Mivel fiatal volt, talán rá kevésbé gyanakodhattak volna az oroszok. Úgy gondolták az öregek, hogy a simulékony kölyökképe egyben a védelme is.

Apám később sokszor mesélte, hogy a nyílt utcán járőröztek a karhatalmisták és igazoltattak mindenkit, akik az útjukba kerültek. Egyik este látta, hogy egy idősebb embert a falhoz állítottak motozásra, majd az egyik magyar tiszt minden szó nélkül tarkón lőtte. Jeges rémület szorította ökölbe apám szívét, de rezzenéstelen arccal próbált tovább menni, amikor hallotta, hogy hátulról őt szólítják röhögve.

Próbált úgy tenni, mint aki nem hallja, komótosan lépdelt a sarok felé a motyóját a hasához szorítva. Aztán ordibálást hallott és ő a sarkon befordulva szétszórta terhét és futásnak eredt. A torkában dobogott a szíve, homlokán kidagadtak az erek és a félelemtől alig kapott levegőt.

Pisztoly-lövéseket hallott a háta mögül, majd egy tank által félig lerombolt házon keresztül futva egy könyvespolcokkal elbarikádozott terembe mászott az egyik megrogyott fal mellett. Lekuporodott az egyik állványzat mögé bújva.

Hallotta a katonacsizmák kopogását és a részeg káromkodást, ahogy keresték. Apám behunyta a szemét és várta a halált. Nem mozdult, szoborrá merevedve várt, majd hallotta, ahogyan az ÁVO-sok szitkozódva mérgükben lövöldözni kezdtek a teremben.

Az egyik lövedék a kuporgó apám feje fölött ferdén fúródott a falba, de ő nem mozdult, csak a szemei mozdultak. Egész éjjel ott maradt saját magába roskadva, aztán a fáradtságtól és a gyengeségtől elaludt.

Reggelre teljesen elgémberedve, átfagyva lassan kezdett magához térni. Óvatosan kikémlelt a könyvek közül, aztán hosszú hallgatódzás után kikászálódott. Nem ment haza többé, azon nyomban elindult a határ felé és meg sem állt Amerikáig.

Sok évvel később, amikor már felnőttként megérthettem, hogy apám mit élt át utolsó napjaiban Magyarországon, akkor mindig mondta nekem, hogy azon az éjjelen az a golyó mutatta meg neki a jövőt és akkor jött rá, hogy a „jel” Amerika felé tereli.

Nem érezte magát hősnek, csak tette a dolgát. Egy átlagos apa volt, aki küzdött élete végéig „az idegenben”. Itthon nem mert mártír lenni, ezért elment, még akkor, mielőtt bezárult volna minden lehetőség. Tisztességgel nevelt fel és emberségre tanított bennünket. Ő nem békélt meg magával sohasem, de mi éreztük, hogy soha sem volt miért szégyenkeznie.

Három hónapja temettük el. Kint. Nem akart Magyar földben nyugodni. Mindig azt mondta, nem nyugodhatna, hiszen elment, amikor sokan az ismerősei közül harcoltak és elhulltak mind egy szálig. Lehet, hogy nem volt hős, de ember maradt mindörökre.

Én most hazajöttem, mert jönnöm kellett. Két hónapig kutattam, végül megtaláltam a könyvet, aminek az életemet köszönhetem. Most már biztosan tudom, hogy apámnak nem kellett szégyenkeznie, egyszerűen csak élni akart.

Lassan hazamegyek, megbékéltem. Nincs már dolgom itt, amiért maradjak…


További képek az átlőtt könyvről: Lib.pte.hu

Részlet a jegyzetből: Lehetett volna-e másként? Kazakov hadseregtábornok 1956. november 4-én, vasárnap átveszi a szovjet egységek irányítását, Románia felől újabb csapattestek lépik át a határt, s hajnali negyed ötkor Budapest már bekerítve. Mi lett volna, ha Hruscsov akkori szovjet pártvezető nem a fegyveres beavatkozás mellett dönt? A magyar felkeléssel szinte egy időben kirobbanó lengyel tüntetéssel szemben az utolsó pillanatban elállt a katonai támadástól – a kérdés persze eldönthetetlen, a történelem nem laboratórium, ahol a kísérleteket meg lehet ismételni. (Forrás: Martin József: Mélyen a sárban. Metropol, 2013. november 4., hétfő, 6. o.)

Martin József: Mélyen a sárban (Előadja: Ambrus Attila József)

Posted in dokumentum, szépirodalom | Címkézve: , , , , , | Leave a Comment »

Magyar klasszikusok válogatott művei II.

Posted by ambrusa - 2013. február 01.

Szerkesztő: Ambrus Attila József (1967-    ) | Előadják többen
A felvétel készült: Magánkiadás, Pécs, 2013
Játékidő: 5 óra | Bitráta: 112-192 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval is meghallgatható: menu.m3u
A fájlok letölthetőek: Archive.org/details/MagyarKlasszikusokVlogatottMveiII
Copyright: Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 HUN (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül (Open Access dukumentum)


Az elhangzott művek megjelenési adatai:

  1. Impresszum
  2. Rákosi Viktor: Sáskajárás. In: Rákosi Viktor: Kis emberek világa. Révai Testvérek, Budapest, 1911, 1-12. o.
  3. Krúdy Gyula: Madame Louise délutánjai. A Hét, Budapest, 1907. szeptember 22., 1907. október 27. (2 folytatásban)
  4. Rákosi Viktor: Javított és bővített sáskajárás. In: Rákosi Viktor: Kis emberek világa. Révai Testvérek, Budapest, 1911, 13-19. o.
  5. Kosztolányi Dezső: Egy és más az írásról. Pesti Hírlap, 1932. november 27.
  6. Rákosi Viktor: A sáskajárás vége. In: Rákosi Viktor: Kis emberek világa. Révai Testvérek, Budapest, 1911, 20-28. o.
  7. Krúdy Gyula: Magyar író karácsonya. A Reggel, Budapest, 1922. december 27.
  8. Tömörkény István: Az öreg Weisz haragszik. Magyarország, 1916/287. sz.
  9. Krúdy Gyula: Téli szelek. Fővárosi Lapok, Budapest, 1899. január 29.
  10. Bródy Sándor: Kaál Samu. In: Bródy Sándor: Rejtelmek I. köt., Magyar Nyomda, Budapest, 1894. 119-130. o.
  11. Ady Endre: A Török menyasszonya. In: Ady Endre: Sápadt emberek és történetek. Wodianer, Budapest, 1907. 24-27. o.
  12. Krúdy Gyula: Középkori álom. Pesti Napló, Budapest, 1906. december 19.
  13. Cholnoky Viktor: A konyháról. In: Cholnoky Viktor: Kaleidoszkop. Az “Élet” Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, Budapest, 1914. 48-53. o.
  14. Tömörkény István: A barom körül. Új Idők, 1913/14. sz.
  15. Gárdonyi Géza: Néha az ember feledékeny. In: Gárdonyi Géza: Messze van odáig. Dante, Budapest, 1926. 145-151. o.
  16. Krúdy Gyula: Jézuska csizmája. Új Idők, Budapest, 1908. február 16.
  17. Tömörkény István: Csata a pitvarban. Pesti Hírlap, 1903/116. sz.
  18. Krúdy Gyula: Karácsony este. Magyarország. Budapest, 1922. december 24.
  19. Kosztolányi Dezső: Szemetes. In: Kosztolányi Dezső: Béla, a buta. Athenaeum, Budapest, 1920, 69-76. o.
  20. Ady Endre: A nyomorék Tar Pista. In: Ady Endre: Sápadt emberek és történetek. Wodianer, Budapest, 1907. 46-49. o.
  21. Kosztolányi Dezső: Esti megtudja a halálhírt. MTA Kézirattár, Piszkozat: MS 4613/7; Tisztázat: MS 4613/8, 1930
  22. Tömörkény István: Vita a kutya miatt. Magyarország, 1916/148. sz.
  23. Kosztolányi Dezső: Világ vége. Pesti Hírlap Vasárnapja. 1935. október 13., 41. sz., 3-4. o.

00. Impresszum, megjelenési adatok (Előadja a szerkesztő: Ambrus Attila József)

301. Rákosi Viktor: Sáskajárás (Előadja: Engler József)

02. Krúdy Gyula: Madame Louise délutánjai (Előadja: Ambrus Attila József)

03. Rákosi Viktor: Javított és bővített sáskajárás (Előadja: Engler József)

04. Kosztolányi Dezső: Egy és más az írásról (Előadja: Fábián György)

05. Rákosi Viktor: A sáskajárás vége (Előadja: Engler József)

06. Krúdy Gyula: Magyar író karácsonya (Előadja: Ambrus Attila József)

07. Tömörkény István: Az öreg Weisz haragszik (Előadja: Engler József)

08. Krúdy Gyula: Téli szelek (Előadja: Ambrus Attila József)

09. Bródy Sándor: Kaál Samu (Előadja: Fábián György)

10. Ady Endre: A Török menyasszonya (Előadja: Engler József)

11. Krúdy Gyula: Középkori álom (Előadja: Ambrus Attila József)

12. Cholnoky Viktor: A konyháról (Előadja: Engler József)

13. Tömörkény István: A barom körül (Előadja: Fábián György)

14. Gárdonyi Géza: Néha az ember feledékeny (Előadja: Engler József)

15. Krúdy Gyula: Jézuska csizmája (Előadja: Ambrus Attila József)

16. Tömörkény István: Csata a pitvarban (Előadja: Engler József)

17. Krúdy Gyula: Karácsony este (Előadja: Ambrus Attila József)

18. Kosztolányi Dezső: Szemetes (Előadja: Engler József)

19. Ady Endre: A nyomorék Tar Pista (Előadja: Engler József)

20. Kosztolányi Dezső: Esti megtudja a halálhírt (Előadja: Ambrus Attila József)

21. Tömörkény István: Vita a kutya miatt (Előadja: Engler József)

22. Kosztolányi Dezső: Világ vége (Előadja: Ambrus Attila József)

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , , , , , , , , , , , , , , | Leave a Comment »