Zsolnay egész élete során képezte magát a kerámiára vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek terén.
Az 1873-as bécsi világkiállításon nagy sikerrel mutatkozott be az üzem – megrendelések sokaságát vonva maga után.
Zsolnay folyamatosan kísérletezett az anyaggal, a színekkel és a formákkal.
A legnagyobb elismerést az 1876-ban kikísérletezett, a keménycserép és a porcelán között álló, magas tüzű mázzal bevont Zsolnay-féle porcelán fajansz feltalálásáért kapta.
Zsolnay Vilmos lázasan készült az 1878-as párizsi világkiállításra, amelyre több kávés-, teás- és mokkás készletet gyártott. A világkiállításon a Zsolnay kerámia finom anyagával, bársonyos mázával, pompás díszítésével átütő nemzetközi sikert aratott, gyártmányai aranyérmet nyertek, Zsolnay Vilmos pedig megkapta a francia kormány becsületrendjét. Ekkor nyílt meg Zsolnay előtt a világpiac. A nagy keresletnek az üzem alig tudott eleget tenni. Az üzemet bővítették, növekedett a munkáslétszám is.
A szakadatlan kísérletezés eredményeként 1893-ban Zsolnay Vilmos kifejlesztette az időjárás viszontagságainak és a fagynak is ellenálló pirogránitot, amely az akkoriban fellendülő építőipar kedvelt burkolóanyaga lett.
Zsolnay kísérletezte ki a híres eozin mázat is, amelyben Wartha Vince vegyészprofesszor volt segítségére.
Zsolnay gyermekeit is be tudta vonni a gyár munkájába, lányai, Júlia és Teréz művészi képességeik birtokában a tervezésben vettek részt, fia Miklós pedig az értékesítésben vállalt nagy szerepet. Édesapja halála (1900) után, ő vette át a gyár vezetését.
0. szintjén tekinthető meg 2013. április 16-tól.
(Pécs, Universitas u. 2/A.)
A Zsolnay Mauzóleum