Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Posts Tagged ‘Sztakó Krisztina’

Magyar klasszikusok válogatott művei I.

Posted by ambrusa - 2013. február 01.

Szerkesztő: Ambrus Attila József (1967-    ) | Előadják többen
A hangoskönyv elérhető a MEK-en: Mek.oszk.hu/10600/10679/
A felvétel készült: Magánkiadás, Pécs, 2011
Játékidő: 02:02:23 | Bitráta: 96 kbps / 32 kHz / stereo
Winamp lejátszóval is meghallgatható: menu.m3u
A fájlok letölthetőek: Archive.org/details/MagyarKlasszikusokVlogatottMveiI
Copyright: Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 HUN (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül (Open Access dukumentum)

Abban az időben, mikor Hóbiárt basa volt a polgármester Szegeden, két igen nagyeszű ember élt a városban. Természetesen papucsosmester volt mind a kettő, csakhogy az egyik a törököknek csinálta a papucsot, a másik a magyaroknak. A törököt hívták Ali Patlidzsánnak, a magyart hívták Pali Pál Istvánnak…

01. Móra Ferenc: Az asszonyok tüköréből (Előadja: Engler József)

02. Mikszáth Kálmán: A kruseviczai ütközet (Előadja: Engler József)

03. Kosztolányi Dezső: Fürdés (Előadja: Fábián György)

04. Mikszáth Kálmán: Az Isten hóna alatt (Előadja: Engler József)

05. Csáth Géza: Anyagyilkosság (Előadja Fábián György)

06. Mikszáth Kálmán: Az ügyesbajos ember (Előadja: Engler József)

07. Kosztolányi Dezső: A kulcs (Előadja: Fábián György)

08. Tömörkény István: Értetlenek az emberek (Előadja: Engler József)

09. Arany János: A rab gólya (Előadja: Sztakó Krisztina)

10. Mikszáth Kálmán: A kaszát vásárló paraszt (Előadja: Engler József)

11. Mikszáth Kálmán: Szegény Gélyi János lovai (Előadja: Fábián György)

12. Gárdonyi Géza: Oláhországi történetke (Előadja: Engler József)

13. Mikszáth Kálmán: Bede Anna tartozása (Előadja: Nagy Tibor)

14. Karinthy Frigyes: Pékmester (Előadja: Engler József)

15. Gárdonyi Géza: Karácsonyi ének (Előadja: Amortours)

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címke: , , , , , , , , , , , , , , , , , | 1 Comment »

Sztakó Krisztina: Hódolat a Kisjézusnak

Posted by ambrusa - 2012. december 24.

Szerző: Sztakó Krisztina | Előadja: Sztakó Krisztina
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:04:55 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Oh, te kisded, ki születtél istállóban, / Feküdtél jászolban, rongyokba takartan, / Alig lőn helyed a nagy világban. // Csillag vezérelt hozzád bölcseket, / Pásztorokat mezőről angyal vezetett, / Ajándékot hoztak és hódoltak előtted. // S ím, csöpp csecsemő, én is eljöttem. / Nagy utat bejártam, sokszor eltévedtem, / De talán most, ma, itt célhoz értem. // Szégyelem Uram, de nem hoztam semmit, / Sem pénzt, sem aranyat, sem hamis talmit. / Bizony, Uram, üres kézzel állok itt! // De nem üres szívvel jöttem! / Amit adtál, megőriztem, / Óvtam, gyarapítottam, nevelgettem. // S ím, itt vagyok, hogy számot adjak neked. / Térdet és fejet hajtok előtted, / Mert hatalmas vagy te, csöpp kisded. // Szívembe rejtettem minden kincset, / Hát fogadd el és áld meg őket, / Hogy tovább vigyem és gyarapítsam mindet. // Az első ajándékom, mit rejt szivem, / Gyenge és sokszor megtépázott hitem, / Mely téged éltet és hozzád köti éltem. // Bíz nem adtál könnyű, gondtalan életet, / Ostoroztál, gyötörtél, adtál könnyeket, / De azok csak elmélyítették bennem a hitet. // Mikor elvettél, adtál, ha adtál elvettél, / De te tudod, hogy mit miért tettél / És én hiszem, mindent az én javamra cselekedtél! // Rejt a szívem még erőt és vas akaratot, / Elviselni a jót, a rosszat: a mindennapot. / Megélni a fájdalmat és a boldogságot. // Adtad, hogy kűzdjem végig az életet, / Járjam az utam, bolyongjam ösvényeimet, / Hogy bírjam cipelni saját keresztemet. // Ha sárba bukom, felállok, / Egy erő és egy akarat vagyok, / Ahogy te akarod, Uram, úgy akarok! // Még egy kincset rejt szivem, / Uram, ezt is lábad elé teszem, / Ez a legszebb: a szeretetem. // Ezt óvtam, ezt vigyáztam félve, / Hogy a gonosz, a rossz be ne szennyezze, / Hogy az élet vihara el ne tépje. // Mert ez az, amelyből az élet fakad, / Ez az, amelyet hírdet szavad, / Mert a szeretet te vagy, magad. // Uram, e kincseket lábad elé teszem: / Hitem, erőm, akaratom és szeretetem. / Fogadd el, mert én megőriztem. // Fogadd el és áld meg őket, / Segíts, hogy tovább vihessem mindet, / Segíts, hogy megőrizzem a kincset! // Uram, add, hogy erős legyen hitem, / Hogy hadd higyjem, fogod a kezem, / Hogy bármily nehéz is az életem, // Mindig ott leszel velem, / Végigkisérsz életemen / És soha, soha el nem hagysz engem! // Add Uram, mindig legyen elég akarásom, / Legyen erőm, bárhogy alakuljon sorsom, / Felállni mindig tudjak, akárhányszor elbukom. // Add, tiéddel egy legyen erőm és akaratom, / Hogy járjak mindig a te utadon, / Hogy róla semmi le ne tántorítson! // Szeretetet adj Uram, sokkal többet, / Hogy szeretni tudjam azt is, aki nem szeret, / Hogy szívembe ne férkőzzék soha harag vagy gyűlölet! // Hogy bármit hozzon az élet, / Mindig áldani tudjam nevedet, / És mindig legyen bennem elég szeretet! // Uram, hallgasd meg könyörgésemet, / Engedd, hogy egy életen át foghassam kezed! / Adj elég erőt, akaratot, hitet! // Add, hogy az úton a szeretet / Vezérelje minden lépésemet! / Kisded Jézus, hallgasd meg könyörgésemet! // Ammen

Sztakó Krisztina: Hódolat a Kisjézusnak — Előadja: a szerző

Posted in szépirodalom | Címke: , , | Leave a Comment »

Sztakó Krisztina: Gyúlnak a gyertyák

Posted by ambrusa - 2012. december 03.

Szerző: Sztakó Krisztina | Előadja: Sztakó Krisztina
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:03:45 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Megjegyzés: Elhangzott 2012. december 2-án vasárnap, Kalocsán az adventi gyertyagyújtáskor

Gyertyák gyúlnak hideg téli este, / Itt van Advent, Karácsony előünnepe. / Gyertyalángok piciny fénye, / világítsatok a sötét éjbe! // Oh, ha beszélni tudnátok, / Mit mesélnétek, mit mondanátok? / Évszázadok alatt mit láttatok? / A nagyvilágban hol, merrre jártatok? // És szól az első gyertya: / Én vagyok az első: a hit, a kezdet. / Utánam a remény, az öröm, a szeretet. / Én vagyok, kit először gyújtanak meg. // Fényem apró, gyenge fény; / Kiolt minden szellő, minden szél. / S ha téged, ember, kudarc ér, / körülötted vihar kél, // eloltod a hit gyertyáját, / kioltod lelkedben a hit lángját, / de a gyertyaláng nem alszik el végleg, / mert Adventkor mindig újra éled. // És szól a második gyertya: / Én vagyok a második: az örök remény. / Előttem a hit gyertyája, / utánam az öröm és szeretet lángja. // Én vagyok, kit szél s vihar ki nem olthat, / Kit rossz kudarc meg nem fojthat, / Ki mindig jót vár, s lobog, lángol, / Ki melletted áll, ember, légy bárhol. // Kinek fénye, ha egy-egy pillanatra / kialszik lelkedben, újra és újra / gyújtod, mert vágysz utánna, / hogy mindig égjen a remény gyertyája! // És szól a harmadik gyertya: / Én vagyok a harmadik: az öröm. / Előttem a hit és remény lángja, / utánam a szeretet gyertyája. // Más vagyok, mint a többi három. / Én vagyok, ki a Karácsonyt rózsaszínben várom, / Ki megbújik minden jóban, / Ki ott van minden nevetésben, mosolyban! // Ki minden gyermekszületésnél felragyog, / Ki minden családi tűzhelyben ott lobog, / Ki mindig nyomodban jár, ha akarod, / Kinek lángját csak te magad táplálhatod. // És szól a negyedik gyertya: / Én vagyok a negyedik: a szeretet vagyok. / Előttem a hit, remény, öröm ragyog, / Utánam a Karácsony jön, utolsó vagyok. // Vad vihar hiába tépázza lángomat, / Engem semmi rossz ki nem olthat, / Mert egykor engem az teremtett, / Aki megváltotta a világot és ember, téged. // Megbújok minden boldog könnyben, / Megbújok csókban, szerető ölelésben, / Benne vagyok a némaságban és benne a csöndben, / Ott fészkelek szívedben, ott élek a lelkedben! // Gyertyák gyúlnak hideg téli este, / Itt van Advent, Karácsony előünnepe. / Gyertyalángok piciny fénye, / Világítsatok a sötét éjbe! // Oh, ha beszélni tudnátok! / Mit mesélnétek, mit mondanátok? / Évszázadok alatt mit láttatok? / A nagyvilágban hol, merre jártatok?

Sztakó Krisztina: Gyúlnak a gyertyák — Előadja: a szerző

Posted in szépirodalom | Címke: , , | Leave a Comment »

Juhász Gyula: Szerelem?

Posted by ambrusa - 2012. december 03.

Szerző: Juhász Gyula (1883-1937) | Előadja: Szatkó Krisztina
A szöveg elérhető a MEK-ben: Mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs191901.htm#20
A felvétel készült: 2012. | Játékidő: 00:01:22 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Elrévedezni némely szavadon, / Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog / És rajta túl derengő csillagok. // Én nem tudom, mi ez, de édes ez, / Egy pillantásod hogyha megkeres, / Mint napsugár ha villan a tetőn, / Holott borongón már az este jön. // Én nem tudom, mi ez, de érezem, / Hogy megszépült megint az életem, / Szavaid selyme szíven símogat, / Mint márciusi szél a sírokat! // Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. / Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Juhász Gyula: Szerelem? — Előadja: Szatkó Krisztina

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címke: , , | Leave a Comment »

Arany János: A rab gólya (1847)

Posted by ambrusa - 2012. november 05.

Szerző: Arany János (1817-1882) | Előadja: Sztakó Krisztina
A szöveg elérhető a WEB-en: Magyar-irodalom.elte.hu
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:02:41 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Árva gólya áll magában / Egy teleknek a lábjában, / Felrepülne, messze szállna, / Messze messze, / Tengerekre, / Csakhogy el van metszve szárnya. // Tűnődik, féllábon állván, / El-elúnja egyik lábán, / Váltogatja, cserélgeti, / Abban áll a / Múlatsága, / Ha beléun, újrakezdi. // Szárnya mellé dugta orrát, / Messze nézne, de ha nem lát! / Négy kerités, négy magas fal: / Jaj, mi haszna! / Bár akarna, / Kőfalon nem látni átal. // Még az égre fölnézhetne, / Arra sincsen semmi kedve: / Szabad gólyák szállnak ottan / Jobb hazába; / De hiába! / Ott maradt ő, elhagyottan. // Várja, várja, mindig várja, / Hogy kinő majd csonka szárnya / S felrepül a magas égig, / Hol a pálya / Nincs elzárva / S a szabadság honja kéklik. // Őszi képet ölt a határ, / Nincsen rajta gólyamadár, / Egy van már csak: ő, az árva, / Mint az a rab, / Ki nem szabad, / Keskeny ketrecébe zárva. // Még a darvak hátra vannak, / Mennek ők is, most akarnak: / Nem nézi, csak hallja őket, / Mert tudja jól, / Ott fenn mi szól, / Ismeri a költözőket. // Megkisérté egyszer-kétszer: / Nem bírná-e szárnya még fel; / Hej, dehogynem bírná szárnya, / Csak ne volna / Hosszu tolla / Oly kegyetlen megkuszálva! // Árva madár, gólya madár, / Sohse nő ki tollad, ne várd, / Soha többé, fagyos télig; / Mert, ha épen / Nő is szépen: / Rossz emberek elmetélik!

Arany János: A rab gólya — Előadja: Sztakó Krisztina

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címke: , , | Leave a Comment »

Sztakó Krisztina: Kicsi falum

Posted by ambrusa - 2012. november 05.

Szerző: Sztakó Krisztina | Előadja: Sztakó Krisztina
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:05:40 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Nékem itt a világ közepe! / Ez gyermekéveim boldog helyszíne, / Itt tanítottak járásra, beszédre, / Innen van értelmem első pár emléke. // Apró gyermek voltam, mikor kézen fogtak, / A nagyvárosba vittek, hogy tanuljak. / Ha felnövök, majd ott boldoguljak, / Visszajönni talán ne is gondoljak. // Magával ragadott a nyüzsgés ifjabb koromban, / Sok helyen megfordultam a kerek világban. / Sok szépet, jót, kedveset láttam, / De a helyem valahogy sehol meg nem találtam. // Láttam pezsgést, nagyvárosi életet, / Nagy, magas házakat, apró, szűkös tereket, / Láttam metrót, villamost, trolit és hévet, / Láttam hipermarketet, vidámparkot és állatkertet. // Bejártam messzi tájat: hegyeket, völgyeket, / Tarajos hullámaival integettek a tengerek. / De csak mégis azok a legkedvesebb képek, / Melyek felidézik a boldog gyermek éveket! // Hogy bámultam anno hosszú órákon át / Az iskola egy-egy rácsos ablakát, / Melyen keresztül láttam az ég darabkáját, / Ami felidézte az otthon édes szabadságát! // Hogy vártam mindig azt a csodás pénteket, / Hogy édesanyám megfogja megint a kezemet, / Néztem hazafelé a friss vetéseket, / Petőfi világát, a nagyszerű alföldet. // Szép a tenger tarajos, kék hulláma, / De szebb a búzatábla aranyló kalásza! / Szép az erdő regényes, zöld tája, / De szebb az alföld délibábos pusztasága! // Hogy sorakoznak: repce, búza, kukorica, / Imitt-amott tarkállik benne a mák, a paprika. / Hogy zöldell a legelő, maga a puszta, / S átjárja a határt a lekaszált széna illata. // Messziről hirdeti a falut a templom tornya, / Takaros kis házak tűnnek fel sorba. / Kígyózva kanyarog a falun a sok kis utca, / A telihold mindet ezüstös fénybe vonja. // A hajnalt a nyitnikék köszönti, / Eresz alatt a fecske fiókáit eteti, / Rigó a cseresznyefán párját füttyögeti, / Fészkén a gólya szárnyát meglebbenti. // Egy-egy nyári zápor után az árkok megtelnek, / A pocsolyákban ebihalak, békaporontyok lebzselnek. / A nedves réteken gulyák, nyájak legelnek, / S a házak felett szivárványok ívelnek. // Az utcákat járom csendesen, / Itt-ott kuvasz vakkant rám mérgesen, / Máshol egy macska mosakszik álmosan, szelíden, / Azután egy porta ásít rám elhagyottan, üresen. // Egy asszony az udvaron tojást festeget, / Egy másikon valaki terítőt varr, hímezget, / Egy férfi a kertben szőlőt metszeget, / S egy öreg néni a kapuban sepreget. // A sarkon a posta épülete áll, / Táncos asszonyok csoportja buszra vár, / A bolt, a kocsma… csupa zsibongó tanyák, / Odébb a művelődési ház, könyvtár vár. // Kanyarodva ránk köszön az iskola, / Mellette nevetve integet az óvoda, / Mögöttük a templom magas tornya, / Híveket misére szólít a harang szava. // A templom mögött a temető húzódik, / Benne a sok ős nemzet némán álmodik, / A síroknak feledés lepte be hantjait, / Keresztet vessen, ki arra vetődik! // A falu végén a benzinkút áll bámulva, / Alig tőle horgászok ülnek a csatornapartra, / Másik végen halastó, rajt’ a halász csónakja, / Egy jó délelőtt az ember az egészet bejárja. // Nincsen ennek a falunak semmi nevezetessége, / Nincs híres írója vagy nagy zenésze, / Hős tett nevét a történelembe be nem véste, / Unalmas porfészek ez az idegen szemébe. // Hanem annak, aki itt lakik, porfészek nem lehet! / Tegye meg mindazt érte, amit megtehet! / Vessen, arasson, művelje a földeket, / Ásson, kapáljon, maggal hintse be a kerteket! // Mert sziget ez a falu a nagyvilágban, / Kis haza a nagy magyar hazában! / Oázis a széles alföldi pusztaságban, / Békés otthon a rohanó világban. // Kicsi falum, mindig haza vágytam, / Gyermekként mindig arról álmodtam, / Hogy lesz majd itt otthonom, saját házam, / Hosszú utat tettem meg, de rád találtam! // Itt a boldogságom, mit évekig kerestem, / Itt a csend, a nyugalom, nem adnám semmiért sem, / Mert ha átlépem a küszöböm, haza érkezem / És mert tudom, itt akarom leélni az életem!

Sztakó Krisztina: Kicsi falum — Előadja: a szerző

Posted in szépirodalom | Címke: , , | Leave a Comment »