Fülszöveg:
2023. április 21-én, Sopronban lezajlott az “1. Amatőr felolvasó fesztivál”. Az volt az apropója, hogy József Engler (alias TeddyTed) tartott felolvasó-éjszakát Sopronban a Cédrus Antikváriumban, a “Kis könyvesboltok éjszakája” program keretében. Meglepetésre, öt másik felolvasó is megérkezett a programra, így joggal nevezhetjük “Random Felolvasófesztiválnak”. A felolvasóest, amolyan StandUp-osra sikeredett, sok-sok humorral, nevetéssel, beszélgetéssel és persze a főszereplő felolvasásaival fűszerezve. Meglepően sokan gyűltünk össze (Szeged térségétől kezdve, Budapesten át mindenféle irányból. – A Szeged környékiek reggel 7:30 körül értek haza!!!) A 22:00-ra meghirdetett program némi előkészülés, beszélgetés, ismerkedés után, időben el is kezdődött. Az éjfélig meghirdetett programot hajnali 01:30-kor csengették le a szervezők (ugyanis a boltnak aznap, azaz ma reggel még ki kellett nyitnia). A csoportunkból is részt vettek többen a programon. Így, akik eljöttek, azokkal személyesen is meg tudtunk ismerkedni.
A videófelvétel Engler József tabletjével készült, majd annak lemerülése után Gyuris Mihály mobiltelefonjával. A hangfelvételt mobiltelefonnal és egy csíptetős mikrofonnal rögzítettük. A nyersanyagot fájltranszferrel gyűjtöttük össze. A hangot az ingyenes Audacity hangszerkesztővel tisztítottuk meg. A non lineáris vágást Ambrus Attila József végezte az ingyenes ShotCut videószerkesztővel. A videófelvétel az Ambrusa Alkotói Studiója Youtube csatornán került megosztásra. A felvételt úgy nézzétek, hogy teljesen random, amatőr módon vettük fel, ezért a minőség sem a Hollywood, sem a Bollywood irányvonalat nem képviseli. Tehát nincsenek benne akciójelenetek (karate), robbanások, meteorit becsapódások, ének- és táncbetétek (a legtöbb esetben egy öregember ül egy karosszékben, és [fel]olvasgat, de azt legalább jól csinálja). Kimondottan a családias hangulatot és a szórakozást tekintettük szem előtt… szóval így nézzétek! Aki ott volt, élvezhette, aki nem volt ott, az most élvezze… Szeretettel adjuk át nektek ezt a felvételt. Jó szórakozást hozzá! | Lejátszási hossz: 2 óra 33 perc
Szerzők: Aux Eliza, Balla Kálmán, Bank Eszter Katalin, Bubrik Zseraldina, Engler József, Erdei Barbara, Földi Kinga, Galambos Tamás, Gergely-Péch Éva, K. László Szilvia, L. J. Wesley, Palásthy Ágnes, Sütő Fanni, Váczi B. Nikoletta, Váczy Virág | Előadja: Engler József (TeddyTed) | Felelős Kiadó: Ambrus Attila József | Megjelenés: Magánkiadás, Sopron, 2021
ISBN 978-615-81221-3-9 | Megjelent: 2021. december 20.
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető regisztráció nélkül: ZIP (198.5 Mb)
A kiadvány copyright jellemzője: CC BY-NC-SA 4.0 HU | Licenc: OPEN ACCESS | Kereskedelmi forgalomba nem hozható!
Kedves Gyerekek! Sok magyar író együtt elhatározta, hogy idén addig is örömet szeretne szerezni nektek, míg megérkeznek a várva várt Ünnepek, és remélhetően utána is szívesen hallgatjátok majd ezeket a kis történeteket. Fogadjátok olyan szeretettel ezt a hangos mese összeállítást, amilyen szeretettel mi elkészítettük.
15/01. Palásthy Ágnes: Rudolf, a Télapó szarvasa (Felolvassa: Engler József)
15/02. Erdei Barbara: Borz Bonifác karácsonya (Felolvassa: Engler József)
15/03. Balla Kálmán: Öcsi, az Északi sark őre (Felolvassa: Engler József)
15/04. Aux Eliza: Krampuszok karácsonya (Felolvassa: Engler József)
Szerkesztette és felolvasta: Engler József [TeddyTed] | Megjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2021 | Felelős kiadó: Ambrus Attila József | ISBN 978-615-81221-2-2 | Licenc: Open Access Document [Szabdon terjeszthető] | A felvétel készült: 2021. szeptember 28. | Játékidő: 04:22:08 (262 perc) | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / mono | Letöltés: .mp3 (Zip) (234.6 Mb)
A magyar profi és amatőr írók szerencsére rendületlenül képesek vidámkodni. Ez a 262 perc most 17 szerző 18 rövid, ám velős történetét mutatja be. A dolog semmivel nem maradnak el az első, Manópörkölt hokedlival című [https://mek.oszk.hu/12000/12080] hangos antológiától – sőt. Aki az első összeállítást szerette – ezt nagyon fogja. Aki nem ismeri, mi is ez, most beleszerethet. (Persze, aki már az elsővel is keményen küzdött… hát, annak további szép napot kívánunk.) Stílusgyakorlatok, felhőtlen ötletparádé, ami kis időre remélten képes a hallgatót kimenekíteni a mindennapok nyűgeiből. Kellemes kikapcsolódást kíván, aki mindezt szeretettel feltálalja önöknek – Engler József, alias TeddyTed.
18/01. Bandi2: Rohadt egy nap (Felolvassa: Engler József)
18/02. Beren: Démon és idézője (Felolvassa: Engler József)
18/03. Kapitány: Kovács Ferenc és a király (Felolvassa: Engler József)
„Böszmerenghy Töhötöm, a kandúr sajnos még nem vadászhat Lasszóval, kedvenc vadászkígyójával – viszont kénytelen vadászni Venczével, rég nem látott, ám nyakába szakadt rokonával. Moj, a moly és Cogi egér turistákat toboroz lajhárnézőbe. A felhívást még Remete is komolyan veszi, nem beszélve Töhötöm cimboráinak Tücsökréten folyó találgatásairól…” A mese nyomtatott változata és a történet folytatása iránt érdeklődő kedves hallgatókat a szerzők szeretettel várják a http://www.mesemoly.hu oldalon, illetve szívesen fogadják a visszajelzéseket, megkereséseket a szia@mesemoly.hu e-mail címen. Jó mesehallgatást!
Válogatta: Engler József | Előadja: Engler József | A felvétel készült: 2019. december 2.
Játékidő: 01:22:22 (83 perc) | Bitráta: 112-128 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető egyben: .zip (73,5 Mb)
Megjegyzés: OPEN ACCESS – A hangoskönyv a „Látássérült Emberek Megsegítésére” c. projekt keretében készült. A Hangoskönyv szabadon letölthető és változtatás nélkül terjeszthető, de kereskedelmi forgalomba nem hozható! A kiadvány copyright jellemzője: Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-ND-SA 2.5 HU)
Szerző: Engler József | Előadja: Engler József | A felvétel készült: 2019. november 10.
Megjelent: Merengő Fanfiction, Merengő Könyvtár Íróasztal | Játékidő: 02:09:19 (130 perc) | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető egyben: .zip (115,5 Mb)
Megjegyzés: OPEN ACCESS – A hangoskönyv a „Látássérült Emberek Megsegítésére” c. projekt keretében készült. A Hangoskönyv szabadon letölthető és változtatás nélkül terjeszthető, de kereskedelmi forgalomba nem hozható! A kiadvány copyright jellemzője: Nevezd meg! – Ne add el! – Ne változtasd – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-ND-SA 2.5 HU)
Hangoskönyvünket a Magyar Elektronikus Könyvtár is átvette: Mek.oszk.hu/20000/20041
.:. Harry Potter fanfiction .:. 1. Összpontosítás: Furcsa dolgok történnek a Roxfortban. Dumbledore régi tervének megvalósítását tervezi, e mellett néha a Sötét Nagyúr elleni háború is eszébe jut. A fehér varázslók Főnix Osztályú Különleges Csapásmérő VarázsErő felállítását határozták el, ám már a felkészülés is kész katasztrófa… | 2. Valami nem kerek…: Piton titkok után nyomoz, Dumbledore pedig ajándékot kap Hagridtól, ami mindent a feje tetejére állít, a varázslók pedig lelkesen szerelni kezdenek egy mugli masinériát… | 3. Cukor az Élet, csak szopni kell tudni!: A DS tagjai is csatasorba állnak, kezük alatt csak úgy ég a munka, az eredmények önmagukért beszélnek. Piton megfejti az egyik rejtélyt, saját maga és Dumbledore nem kis bánatára – Harry azonban örömteli pillanatok elé nézhet. | 4. Kommandósok bábszínháza: Piton professzornak figyelmetlensége miatt kellemetlenségei támadnak. Harry magyarázkodni kénytelen a Csapásmérő VarázsErőnek, akik mégis magukkal viszik az első, különleges bevetésükre, amiről az igazgató és a vadőr sajnálatos módon lemarad, mivel Hagrid annyira szereti Dumbledoret, hogy mindketten belebetegszenek.
A mai részben egy barátom, Engler József kérdezgeti kislányát, Csillát arról, hogy mit jelentenek neki a könyvek és a kötelező irodalom. A beszélgetésből kiderül, hogy mi felnőttek sokszor egész másképp gondolkodunk az olvasmányokról, mint gyermekeink.
Szerző: Leacock, Stephen (1869-1944) | Fordító: Karinthy Frigyes et al.
Előadja: Bakonyi Orsolya és TeddyTed [Engler József]
Megjelent: Leacock, Stephen: Rosszcsirkeff Mária és társai. Európa, Budapest, 1985
A felvétel készült: 2011 és 2016 | Játékidő: 00:14:50 és 00:13:57 | Bitráta: 96-128 kbps / 44 kHz / stereo
Szoktál-e tulajdon arcodba nézni a tükörből? Nem?! Csodálom. Én szoktam. Néha órákig állok a tükör előtt, és kémlelem az arcom. Felfelé fordítom, és úgy vizsgálom… Néha egészen megfordítom, a kezeimre állok, és úgy nézem. Megpróbálom megfejteni, mit jelent… Néha a pamlagra vetem magam, és arcomat a vánkosokba temetem. Tizenhét éves vagyok. Leszek-e valaha hetvenhét? Ó… Leszek-e hatvanhét?… Vagy negyvennyolc? – Hatvanhétbe kiegyeznék, de a negyvennyolcból nem engedek…?
Leacock, Stephen: Hogyan kell pénzt kölcsönkérni? (Előadja:TeddyTed [Engler József])
Ha valaki netán ráismerne: igen, a hang Karinthy Frigyesé, aki 1927-ben ismertette meg a magyar olvasókat Stephen Leacockkal, ezzel a hozzá lélekben igen közel álló kanadai humoristával. Kötetünk a Karinthy-életműnek immár szerves részévé vált Leacock-fordítások – vagy inkább átköltések – mellett bőséges válogatást kínál a jeles író novelláiból, humoreszkjeiből, stílusparódiáiból. Álljon itt ízelítőül néhány cím: Hogyan kell pénzt kölcsönkérni; A munka hőse avagy nemes úr a darócnadrág alatt; A Jézuska tévedése; Sikertörténetek; Mr. Juggins visszamenőleges életmódja; Melpomenus Jones iszonyú tragédiája – és így tovább!
Leacock, Stephen: Hogyan kell pénzt kölcsönkérni? (Előadja: Bakonyi Orsolya)
Szerző: Nogueira, José Alexander [Szerzői álnév] | Előadja: Teddyted [Engler József]
Eredeti megjelenés: Új galaxis, 1. évf., 2003/1. sz., 3-9. o.
Hangoskönyv ISBN 978-615-80005-3-6
A felvétel készült: 2015/március | Játékidő: 00:41:31 (42 perc) | Bitráta: 96-128 kbps / 44 kHz / joint stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető (data free): .ZIP
A kiadvány copyright jellemzője: Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
OPEN ACCESS – A hangoskönyv a „Látássérült Emberek Megsegítésére” c. projekt keretében készült. Kereskedelmi forgalomba nem hozható!
Megjegyzés: Tisztelgés Amortours emkékének! Köszönet a jelenlegi jogtulajdonosnak a meghangosítás lehetőségéért!
Hangoskönyvünket a Magyar Elektronikus Könyvtár is átvette: Mek.oszk.hu/13900/13959
Igen tisztelt Jogban Érdemes, Tanult Kollégák! Tisztelt Kiadók, Szerzők, Fordítók!
Miután ezt az amatőr felolvasói blogot természetesen olvassák, hiszen e nélkül nem lett volna kiadói és egyéb jogtudósi megkeresés, ebben a nyílt levélben pár rövid javaslatot teszek, remélten mindenki javára:
Az irodalom sokrétű érték. Művel, elgondolkodtat, szórakoztat, szellemi táplálék a léleknek. Gondolom, ebben egyetértünk. Sok ember számára a meghangosított irodalom, írásmű mindennapos, gyakran egyetlen lehetőség a monotonitás, magány és sok egyéb ellenében. Kiemelten ilyenek a látássérültek, idős emberek, de ez szinte mindenkit érinthet.
Az írások szerzőit és fordítóit természetesen díjazás illeti meg munkájáért. A szerzői jogdíj nem elvitatható. Azonban a rendszer, amit e köré építettek, átgondolatlan, értelmetlen és szükségtelen. Nem megkérdőjelezve a szerzőt/fordítót megillető jogokat, a 70 évben (gyakran áttételesen 80-100 évben) meghúzott időkorlát gyakorlatilag mindent ellehetetlenít. A magyar nyelv szerkezetének és érthetőségének változása miatt e szabályozás már szinte csak a nehezen felmondható, mai fülnek idegenül hangzó anyagokat engedélyezi – nem beszélve azok mára szinte teljesen inaktív tartalmairól. Én magam sok jogtiszta, klasszikus anyagot olvasok fel. Minőségi írásokat. Azonban olvasnék én szívesen egyebet is, mert nem erre van igény – de a tűzzel kellene hozzá játszadozni. Kis példa:
„Vaj’h mely indulat rezgette meg nemes keblében az indulat hullámait, miáltal orczája oly pírba öltözött, mit csak hasztalan szerelemmel égő nemesifjaknál is ritkán láthatni, ha lánglobot vető lelki szikráikat a leánykagőg csalárd szivárványa, vagy az agg atya rideg pillantásának jéghideg árja mossa el, mélyívű szenvedésre kárhoztatva véle a mégoly hűségesen kitartó gavallért is…”
Szerzők: Gárdonyi Géza; Illyés Gyula; Kisspista István; Kolozsvári Grandpierre Emil; Lipták Gábor; Móra Ferenc; Móricz Zsigmond; Szász Imre; Szép Ernő; Zelk Zoltán
Előadja: TeddyTed [Engler József]
Megjelent: Kis gyermekek nagy mesekönyve, Móra, Bp., Több kiadás
A felvétel készült: 2014
Játékidő: 01:10:30 (71 perc) | Bitráta: 96-112 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető: .ZIP
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Ugye, milyen nagy öröm mesét hallgatni? Az ember előtt felvonulnak képzeletének ködalakjai: ravasz kis törpék, nagy erejű óriások, bátor vándorlegények, szépséges királylányok, s megelevenednek legkedvesebb társai: kajla fülű, huncut szemű bársonykutyák, beszélő varjak, gyanakvó medvebocsok, no és a legismerősebbek, a mindennapok apró hősei: félelmet legyőző kisfiúk, vidám kislányok! S milyen diadal, amikor a gyerek iskolás lesz, ls lassacskán maga olvashatja a mesét! …hát még amikor már annyira önálló, hogy maga veszi le a könyvespolcáról a régi jó barátot, a Kisgyermekek nagy mesekönyvét meg a többi könyvet, és már maga lapozza fel legkedvesebb olvasmányát, maga határozta el, hogy Tündér Ilona, az igazságos király, a pórul járt tudós vagy valamelyik más kedves mesehős társaságában akarja-e tölteni szabad perceit. Az olvasáshoz és a közelgő gyermeknapra – kedvcsinálóként – összeállítottunk egy válogatás-csokrot a mesekönyvből Engler József (Teddyted) felolvasásában. Hallgassátok szeretettel.
11/01. Zelk Zoltán: A három nyúl (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/02. Szász Imre: A kislány és a kiskutya (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/03. Illyés Gyula: A kocsisok meg a grófok (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/04. Kolozsvári Grandpierre Emil: A két kicsi bocs meg a róka (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/05. Lipták Gábor: A madarak hálája (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/06. Móricz Zsigmond: János vitéz (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/07. Kisspista István: A varjú nyarat kiált (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/08. Szép Ernő: Mátyás három lustája (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/09. Zelk Zoltán: Az állatok iskolája (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/10. Gárdonyi Géza: Egérvadászat (Előadja: Engler József – TeddyTed)
11/11. Móra Ferenc: Télapó haragja (Előadja: Engler József – TeddyTed)
Tartalom:
11/01. Zelk Zoltán: A három nyúl
11/02. Szász Imre: A kislány és a kiskutya
11/03. Illyés Gyula: A kocsisok meg a grófok
11/04. Kolozsvári Grandpierre Emil: A két kicsi bocs meg a róka
11/05. Lipták Gábor: A madarak hálája
11/06. Móricz Zsigmond: János vitéz
11/07. Kisspista István: A varjú nyarat kiált
11/08. Szép Ernő: Mátyás három lustája
11/09. Zelk Zoltán: Az állatok iskolája
11/10. Gárdonyi Géza: Egérvadászat
11/11. Móra Ferenc: Télapó haragja
Szerző: Lorre, Charles [Nagy Károly] (1909-1942) | Előadja: TeddyTed [Engler József]
Könyv megjelenése: Kaland Kvk., Budapest, 1942
Hangoskönyv megjelenése: Magánkiadás, Pécs, 2013
ISBN 978 963 89901 4 3
Előadja: Engler József (Teddyted)
Játékidő: 01:27:48 (88 perc) | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető: .ZIP
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)
Ha Lorre nem pofozza fel a csapost és Kockás nem akarja ellopni a kocsmáros szemét, aznap nem futnak bele Lorre-al Mágnás Kazimírba, egy derék őrmesternek nem kell idegkimerültséggel küzdenie, Lilike nem cincog egy fészer elött, és a Fekete Kéz nem veszíti el embereit és élete legnagyobb zsákmányát. Kockás azonban nem állta meg a dolgot – így hamarosan kitör a csempészháború…
3/1. Két fiatalember felad egy levelet (Előadja: Engler József)
Ruben Saillens meséjét átdolgozta Lev Tolsztoj
Szerző: Tolsztoj, Lev (1828-1910) | Előadja: Engler József [TeddyTed]
A felvétel készült: 2013. december 21.
Játékidő: 00:27:58 | Bitráta: 112-128 kbps / 44 kHz / stereo
Vaklap: Az mp3 letöltése
Lev Tolsztoj: Panov apó története (Előadja: Engler József – TeddyTed)
Réges régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, ám de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.
Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott és ez volt egyben a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett, volt egy nagy fonott kosárszéke, ahol időnként elszunyókált, egy masszív ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen, mivel világítana. Mindig olyan sokan akartak új cipőt csináltatni vagy a régit foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, kávéra, és káposztára, amiből levest főzzön. Így Panov apó szinte mindig vidám és boldog volt. A szeme csak úgy ragyogott kis kerek szemüvege mögött. Egész nap dudorászott, vagy fütyörészett, a járókelőket, pedig hangos jókívánságokkal köszöntötte.
De ezen a napon másként volt. Panov apó szomorúan állt kis szobája ablakánál, és feleségére gondolt, aki már régen meghalt, meg gyermekeire, akik felnőttek és elköltöztek. Karácsony este volt és mindenhol együtt volt a család. Panov apó végignézett a falu házain. Minden ablakból gyertyák és lámpák vidám fénye szűrődött ki és már álltak a karácsonyfák. Hallotta a nevetést és a gyermekek boldog zsibongását játék közben. Érezte a sülő hús illatát, mely az ablak és ajtó melletti repedéseken szivárgott be. „Bizony, bizony…” – de nem volt senki, aki visszavarázsolhatta volna szemének ragyogását, kis kerek szemüvege mögött.
Panov apó nagyot sóhajtott. Azután komótosan meggyújtotta az olajlámpát, odament a polchoz, és levett egy régi, barna könyvet. Leseperte az ottmaradt bőrdarabkákat a padról, feltett egy bögre kávét a tűzhelyre, leült a fonott kosárszékbe és elkezdett olvasni.
Panov apó nem járt iskolába és nem tudott valami jól olvasni, ezért ujjával követte a szöveget és hangosan olvasott. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.
„Bizony, bizony…” – mondta Panov apó, bajuszát pödörgetve – „Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki, és egy kisgyermek, akivel eljátszanék.” – Panov apó felállt és megpiszkálta a tüzet. Kint ködösre fordult az idő, Így feljebb csavarta a lámpát, töltött magának egy csésze kávét és folytatta az olvasást.
Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak aranyat és illatos fűszereket.
„Bizony, bizony…” – sóhajtott fel Panov apó – „ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni.” – Azután elmosolyodott és a szeme felragyogott, kis kerek szemüvege mögött. Felállt az asztal mellől és odament a polchoz. Volt ott egy zsineggel átkötött, poros doboz. Felnyitotta a dobozt és kivett egy pár apró cipőcskét. Kezébe vette a kis cipőket és mozdulatlanul állt. Ez volt a legjobb pár cipő, amit valaha készített. Óvatosan visszatette őket a dobozba, azután újra leült a kosárszékbe. „Ezzel ajándékoznám meg.” – dünnyögte. Sóhajtott egyet és tovább olvasott.
Ki tudja, talán a szoba melege tette, vagy amúgy is későre járt, de Panov apó csontos ujjai nemsokára lecsúsztak a lapról, szemüvege is lecsúszott az orráról és csöndesen elaludt. Kint egyre nagyobb lett a köd. Elmosódott alakok haladtak el az ablak előtt, de az öreg suszter csak aludt tovább és még horkolt is egy kicsit. Hirtelen egy hang szólította: „Panov apó, Panov apó!” – Az öregember felugrott. – „Ki az?” – kérdezte, amint körülnézett. Elég rosszul látott a szemüvege nélkül, de biztos volt benne, hogy senki sincs a szobában. „Panov apó!” – szólt Újra egy hang. – „Azt kívántad, hogy megláthass, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg ki vagyok!”
Azután újra csend lett. Panov apó megdörzsölte a szemét és felállt. A kályhában már leégett a szén, a lámpa, pedig teljesen kialudt, de kívülről csengők hangja hallatszott. Itt a karácsony, csilingelték.
„Ő volt.” – mondta magában az öreg suszter. „Jézus volt.” – Elgondolkozva megpödörte a bajuszát. „Lehet, hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok és remélem, hogy karácsony napján meglátogat. De hogyan fogom megismerni? Hiszen nem maradt kisgyermek, felnőtt, király lett és azt mondta, hogy Ő az Isten Fia.” – Az öregember megcsóválta fejét. „Bizony, bizony…” – mondta – „nagyon kell majd figyelnem.” – Panov apó le sem feküdt. Ott ült fonott székében az ablakkal szemben és figyelt, mikor jön arra valaki. Lassan-lassan felkelt a nap és sugarai megvilágították a macskaköves utat. Senki sem járt az utcán.
„Főzök magamnak egy jó kávét karácsony reggel.” – mondta Panov apó vidáman, csak úgy magának. – „Begyújtom a kályhát és főzök egy nagy adag gőzölgő kávét, de az egyik szemem azért mindig az ablakon lesz. Remélem ma, eljön!”
Panov apó várt. Végre jött valaki: egy alak tűnt fel a kanyargós utca másik végén. Panov apó kilesett a jégvirágos ablakon. Nagyon izgatott volt, lehet, hogy Jézus jön hozzá. Csalódottan fordult el. Az alak egyre közeledett. Lassan jött az úton, meg-megállva. Panov apó tudta már, hogy kijön – az öreg utcaseprő, aki minden héten arra jött talicskájával és seprűjével. Panov apó mérges lett. Jobb dolga is volt, mint öreg utcaseprőket figyelni. Ő Istent várta, Jézust, a királyt. Türelmetlenül elfordult az ablaktól és jó ideig várt, hogy az utcaseprő elmenjen. De mikor visszafordult, az öregember még mindig ott állt az utca másik oldalán, Panov apó boltjával szemben. Letette a talicskáját, kezét dörzsölgette és dobogott a lábával, hogy egy kicsit felmelegedjen. Panov apó nagyon megsajnálta, mert látszott, hogy nagyon fázik.
Még elképzelni is rossz, hogy valakinek karácsonykor is dolgoznia kell! Panov apó megkocogtatta az ablakot, de az öregember nem hallotta, így kinyitotta műhelyének ajtaját. Az ajtóból kiszólt: „Jöjjön be!” – Az utcaseprő kicsit ijedten fordult hátra, az emberek gyakran durván bántak vele a munkája miatt, de Panov apó mosolygott.
„Mit szólna egy csésze kávéhoz?” – szólt neki. – „Látom, hogy teljesen át van fagyva.” – Az utcaseprő egyből otthagyta a talicskáját. – „Hát, bizony jól esne!” – mondta és bement a kis műhelybe. „Igazán nagyon kedves magától, igazán nagyon kedves.”
Panov apó kitöltött egy csésze kávét a tűzhelyen lévő kannából. – „Ez a legkevesebb, amit tehetek” – felelte. „Hiszen karácsony van.” – Az öregember felsóhajtott. – „Nekem ennyi a karácsony.” – Miközben a kályha mellett melegedett, nedves ruhájának párolgása kesernyés szaggal töltötte el a szobát.
Panov apó visszatért előbbi helyére az ablak mellé és figyelte az utcát.
„Látogatót vár?” – kérdezte az utcaseprő. – „Remélem, nem vagyok útban?” – Panov apó megrázta a fejét. – „Én, …hm, hallott már Jézusról?” – kérdezte. – „Isten Fiáról?” – kérdezett vissza az öregember.
„Ma meg fog látogatni.” – válaszolta Panov apó. Az öreg utcaseprő megdöbbenve nézett rá.
Így Panov apó elmondta az egész történetet. „Ezért figyelem, hogy mikor jön.” – fejezte be. Az utcaseprő letette a csészéjét, szomorkásan megcsóválta a fejét és elindult az ajtó felé. – „Sok szerencsét!” – mondta – „És, hm, köszönöm a kávét!” – Most először elmosolyodott. Azután sietve kilépett az utcára és fogta a talicskáját. Panov apó az ajtóból nézett az utcaseprő távolodó alakja után. Szétnézett. A téli nap sugarainak melege megolvasztotta. A jégvirágokat az ablakon és a csúszós jeget a macskaköveken. Az emberek mozgolódni kezdtek, néhány részeg még most tántorgott haza az előző esti mulatság után. Ünneplőbe öltözött családok siettek, hogy meglátogassák rokonaikat. Mindnyájan mosolyogva köszöntötték a műhelye ajtajában álló Panov apót. – – Boldog karácsonyt, Panov apó!” – mondták. Az öreg suszter is köszönt, visszamosolygott, de nem állította meg őket, hiszen mindnyájukat jól ismerte. Ő valaki mást várt. Éppen be akarta zárni az ajtót, mikor észrevett valamit. A fal mellett, az árnyékban egy nő közeledett karján kisbabával. Nagyon sovány volt, láthatóan fáradt és ruhája is kopott.
Panov apó nézte-nézte, azután odaszólt neki: „Jöjjön be és melegedjen meg egy kicsit!” – A nő meglepődve tekintett fel és el akart szaladni, de azután meglátta, hogyan ragyog az öreg suszter szeme kis kerek szemüvege mögött.
„Nagyon kedves magától.” – mondta az asszony, miközben Panov apó félreállt, hogy bemehessen a kis műhelybe. Az öreg csak megrántotta a vállát. „Ugyan, szóra sem érdemes!” – felelte. – „Csak láttam, hogy nagyon át lehet fázva. Messzire megy?”
„A szomszéd faluba.” – válaszolta az asszony. – „Még vagy hat kilométer. Tudja, lent laktam a malomnál, de nincs pénzem a lakbérre, ezért el kellett jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad, mert nincs férjem.” – Az asszony bement és megállt a kályha mellett. Panov apó karjába vette a kisgyermeket. „Megkínálhatom egy kis levessel és kenyérrel?” – kérdezte. De az asszony büszkén elutasította. – „Akkor legalább fogadjon el egy kis tejet a gyermek számára!” – mondta. – „Meglangyosítom a tűzhelyen. Ne aggódjon,” – ragyogtak az öregember szemei – „nekem is voltak gyermekeim.” – A kicsi csuklott egyet és vidáman rugdalózott a lábával. – „Bizony, bizony.” – mondta Panov apó a fejét csóválva. – „Szegény kicsikének nincs is cipője.” – „Nincs miből vegyek.” – mondta keserűen az asszony.
Miközben Panov apó a gyermeket etette, támadt egy gondolata. El akarta hessegetni, de csak visszajött. A doboz a polcon. Az a pár cipő, amelyet oly sok évvel ezelőtt készített, talán jó lenne ennek a kis csöppségnek. Így Panov apó elővette a kis cipőket és felhúzta a gyermek lábára. Pont rá illett. Tökéletes, mintha csak ráöntötték volna!
„Fogadja el ezt a pár cipőt!” – mondta kedvesen. Az asszony nagyon örült. – „Hogyan hálálhatnám meg?” – kiáltott fel.
<py
De Panov apó már nem is hallotta. Aggódva tekintett ki az ablakon. Csak nem ment el Jézus míg ő a gyermeket etette? – „Valami baj van?” – kérdezte együtt érzően az asszony.
„Hallott már Jézusról, aki karácsonykor született?” – válaszolt a suszter egy kérdéssel. Az asszony bólintott. – „Ma el fog jönni.” – mondta Panov apó – „Megígérte.” – És elmesélte az álmát, ha egyáltalán álom volt. Az asszony figyelmesen hallgatta, míg Be nem fejezte a történetet. Úgy nézett, mint aki nem egészen hiszi, amit hallott; de azért kedvesen megveregette az öregember vállát és így szólt: „
Remélem, valóra válik az álma. Igazán megérdemli, hiszen olyan kedves volt hozzám és a gyermekhez!” – És az asszony folytatta útját. Panov apó bezárta mögötte az ajtót. Melegített magának egy nagy adag káposztalevest a tűzhelyen, és újra elfoglalta helyét az ablaknál. Teltek az órák és az utcán jöttek-mentek az emberek. Panov apó jól megnézett mindenkit, de Jézus nem jött el. Ekkor nagy ijedtség fogta el. Talán Jézus eljött, de ő nem ismerte fel? Vagy addig haladt el az utcán, míg ő a tüzet piszkálta vagy a levesét melegítette és egy pillanatra elfordult? Az öreg suszter nem tudott tovább nyugodtan ülni. Odament az ajtóhoz, hogy még egyszer szétnézzen. Mindenféle emberek jöttek: gyermekek, idősek, koldusok, nagyanyók, vidám és mogorva emberek; némelyekre rámosolygott, másoknak bólintott, a koldusoknak, pedig egy pár fillért, vagy egy darab kenyeret adott. De Jézus nem jött.
Leszállt az este, mindent elborított a decemberi köd. Az öreg suszter szomorúan meggyújtotta az olajlámpást és fáradtan ült le fonott kosárszékébe. Elővette a könyvet, de olyan nehéz volt a szíve és a szeme is annyira fáradt, hogy nem tudta kibetűzni a szavakat. – „Csak álom volt az egész.” – mondta magában szomorúan. – „Olyan nagyon hinni akartam benne, annyira vártam, hogy eljöjjön.”
Két hatalmas könnycsepp gyűlt össze a szeme sarkában és legördült az arcán. Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában. Panov apó könnyein keresztül egy sor embert látott áthaladni a kis szobán. Ott volt az utcaseprő, az asszony kisgyermekével – mindenki, akit látott, vagy akivel beszélgetett aznap. Ahogy elhaladtak mellette, suttogva azt kérdezték. – „Nem láttál engem Panov apó? Nem láttál?” – „Ki vagy?” – kiáltott fel az öreg suszter és nehézkesen felállt, a székből. – „Ki vagy? Kérlek, mondd meg!” – Azután ugyanazt a hangot hallotta, mint előző este, bár hogy honnan jött nem tudta volna megmondani. – „Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, velem tetted azt.” – Majd megint teljes csend lett. A könnyek felszáradtak az öregember szeméből. – „Bizony, bizony!” – mondta lassan Panov apó, ősz bajuszát pödörgetve. – „Hát, mégiscsak eljött!” – Elgondolkodva bólogatott. Majd elmosolyodott és szeme újra ragyogott, kis kerek szemüvege mögött.
Szerzők: Faragó Miksa; Hatvany Lajos; Halász Imre; Ignotus Hugo; Karinthy Frigyes; Kuncz Aladár; Schöpflin Aladár; Tersánszky Józsi Jenő
Eredeti megjelenés: Nyugat, III. évf., 1910. január 1. – 1910. december 1.
Előadja: TeddyTed [Engler József] | A felvétel készült: 2013
Játékidő: 02:59:24 (180 perc) | Bitráta: 112 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető (data): .ZIP
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Tartalom:
8/1. Kuncz Aladár: Megjegyzések a tanármozgalomhoz
(III. évf., 1910. november 1., 21. sz., 1567-1568. o.)
8/2. Schöpflin Aladár: Egy magyar tudós a régi világból
(III. évf., 1910. november 16., 22. sz., 1632-1636. o.)
8/3. T[ersánszky] Józsi Jenő: A Tavasz napja sütötte…
(III. évf., 1910. április 1., 7. sz.,447-449. o.)
8/4. Karinthy Frigyes: Mikszáth-adoma meg oszt’ még valami
(III. évf., 1910. augusztus 16., 16. sz., 1150-1152. o.)
8/5. Halász Imre: Lovagias magyar nemzet
(III. évf., 1910. szeptember 1., 17. sz., 1224-1229. o.)
8/6. Ignotus Hugo: A drágasági nyakleves
(III. évf., 1910. november 16., 22. sz., 1595-1599. o.)
8/7. Faragó Miksa: A pozsonyi országgyűlés utolsó napjai
(III. évf., 1910. december 1. 23. sz., 1708-1714. o.)
8/8. Hatvany Lajos: Én és a könyvek
(III. évf., 1910. január 1., 1. sz., 41-49. o.)
8/1. Kuncz Aladár: Megjegyzések a tanármozgalomhoz (III. évf. 1910. november 1. 21. sz. 1567-1568. o.) (Előadja: Engler József)
8/2. Schöpflin Aladár: Egy magyar tudós a régi világból (III. évf. 1910. november 16. 22. sz. 1632-1636. o.) (Előadja: Engler József)
8/3. Tersánszky Józsi Jenő: A Tavasz napja sütötte… (III. évf. 1910. április 1. 7. sz.447-449. o.) (Előadja: Engler József)
8/4. Karinthy Frigyes: Mikszáth-adoma meg oszt’ még valami (III. évf. 1910. augusztus 16. 16. sz. 1150-1152. o.) (Előadja: Engler József)
8/5. Halász Imre: Lovagias magyar nemzet (III. évf. 1910. szeptember 1. 17. sz. 1224-1229. o.) (Előadja: Engler József)
8/6. Ignotus Hugo: A drágasági nyakleves (III. évf. 1910. november 16. 22. sz. 1595-1599. o.) (Előadja: Engler József)
8/7. Faragó Miksa: A pozsonyi országgyűlés utolsó napjai (III. évf. 1910. december 1. 23. sz. 1708-1714. o.) (Előadja: Engler József)
8/8. Hatvany Lajos: Én és a könyvek (III. évf. 1910. január 1. 1. sz. 41-49. o.) (Előadja: Engler József)
![Mesék Télapóról (Válogatott mesék) (Válogatta és elmondja: Engler József [TeddyTed])](https://archive.org/download/MesekTelaporol/00_00-VA-Mesek_telaporol-TeddyTed_valogatasa-2019.jpg "Mesék Télapóról (Válogatott mesék) (Válogatta és elmondja: Engler József [TeddyTed])")
![Nogueira, José Alexander: Nem a 8. utas a halál (Előadja: TeddyTed [Engler József]) - Hangoskönyv (mp3)](https://i0.wp.com/archive.org/download/NogueiraJANemA8UtasAHalal/Nogueira_J_A-Nem_a_8_utas_a_halal-Magankiadas-Pecs-2015.jpg "Nogueira, José Alexander: Nem a 8. utas a halál (Előadja: TeddyTed [Engler József])")
Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is! 