Kosztolányi Dezső: Szemetes (1920)

Szerző: Kosztolányi Dezső (1885-1936) | Előadja: TeddyTed [Engler József]
Megjelent: Kosztolányi Dezső: Béla, a buta. Athenaeum, Budapest, 1920
A szöveg elérhető a MEK-ben: Mek.oszk.hu/07200/07279/07279.htm#9
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:18:30 | Bitráta: 96-128 kbps / 44 kHz / stereo

Valamikor kemény és önérzetes ember volt, aki a hústól és büszkeségtől dagadt. Műhelyében sivalkodott a fűrész, mint a kismalac és a gyalupadjáról, akár a táviratszalagok, hosszú, fehér forgácsok gombolyodtak. Januárban, mikor maga az égbolt is beteg, – csupa fekete nyálka és szürke hurut – öt éves, egyetlen kisfia hirtelen lázat kapott, mellét apró piros pöttyök lepték el és meg sem érkezett az orvos a szomszédos faluból, pár óra mulva meghalt. Ez a csapás doronggal verte fejbe. Elnémította és megsüketítette. Hónapok multán is mély-mély csodálkozás fogta el, valahányszor felébredt, hogy mindez megtörténhetett és a föld oly keveset változott. Ürességet érzett a fejében és a szívében, maga körül, mintha elvettek volna előle valamit, ami eddig védte és az egész vad világ a mellére borulna. Azóta egyetlen zavaros álom az élete. Sokat aludt, egészségtelen, hosszú álommal, nappal is. Dolgozni nem tudott. Vonogatta a vállát és ásított. Majd álmatlanság gyötörte. Izgatottan járt-kelt, cél nélkül csatangolt, lesoványodott és megöregedett, pedig csak akkor mult el huszonkilenc éves.

Kosztolányi Dezső: Szemetes (1920) — Előadja: TeddyTed