Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Posts Tagged ‘Babits Mihály’

Babits Mihály: Balázsolás

Posted by ambrusa - 2013. április 04.

Eredeti szerző: Babits Mihály (1883-1941) | Előadja: Evila
Megjelenés: Verstár CD-ROM, Arcanum, Budapest, 1997
A szöveg a MEK-en: Mek.oszk.hu/00600/00602/html/vers1002.htm#18
A felvétel készült: 2013 | Játékidő: 00:02:50 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Vaklap: Az mp3 letöltése

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs! / Gyermekkoromban két fehér / gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon / s úgy néztem a gyertyák közül, / mint két ág közt kinéző ijedt őzike. / Tél közepén, Balázs-napon / szemem pislogva csüggött az öreg papon, / aki hozzád imádkozott / fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az / oltár előtt, kegyes szokás / szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én / s ő se jól értett. De azért / te meghallgattad és megóvtad gyermeki / életem a fojtogató / torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák / lobjaitól, hogy fölnövén / félszáz évet megérjek, háladatlanul, / nem is gondolva tereád. / Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, / segíts, Sebasta püspöke! / Lásd, így élünk mi, gyermekmódra, balgatag, / hátra se nézünk, elfutunk / a zajló úton, eleresztve kezetek, / magasabb szellemek de ti / csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. / Nem sért ha semmibe veszünk / s aztán a bajban újra visszaszaladunk / hozzátok, mint hozzád ma én / reszkető szívvel… Mosolyogj rajtam, Balázs! / ki mint a szepegő kamasz, / térdeplek itt együgyű oltárod kövén / mosolyogj rajtam, csak segíts! / Mert orv betegség öldös íme engemet / és fojtogatja torkomat, / gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm / zihál, s mint aki hegyre hág, / mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, / kifulva, akként élek én / örökös lihegésben. S már az orvosok / kése fenyeget, rossz nyakam / fölvágni, melyet hajdan olyan megadón / hajtottam gyertyáid közé, / mintha sejtettem volna már… Segíts, Balázs! / Hisz a te szent gégédet is / kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány / kivégzett: tudhatod, mi az! / Te ismered a penge élét, vér ízét, / a megfeszített perceket, / a szakadt légcső görcseit, s a fulladás / csatáját és rémületét. / Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, / okos felnőtt! Te jól tudod, / mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall / még az Isten jósága sem, / s mit ér az élet… S talán azt is, hogy nem is / olyan nagy dolog a halál.

Babits Mihály: Balázsolás (Előadja: Evila)

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címke: , , | Leave a Comment »