Írta: Tar Károly (1935-) | Eredeti megjelenés: Tar Károly: Hajnalban vadnyuszik ablakom alatt. Ághegy Könyvek, Lund, 2012 | A kiadvány copyright jellemzője.: Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU) Kereskedelmi forgalomba nem kerül (Open Access dukumentum) | Felolvasta: Ambrus Attila József | A hangfelvétel készült: 2013 június | A hangfelvétel hangtisztítása készült: 2021. május 2. | Felolvassa: Ambrus Attila József | Játékidő: 03:52:13 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / mono | Youtube: Megnézem | Youtube: Ambrusa alkotói stúdiója | Anchor: Meghallgatom | Spotify: Követem| Letöltés: .mp3 (213.3 Mb) vagy .zip (322.0 Mb) vagy .mp4 (1.1 Gb) vagy .torrent
„Testem rég elfelejtette a feleségemet, amikor meglepett azzal, hogy újra nőre vágyott.” – Nyolcvanan túl, az ilyen pasik, mint amilyen én vagyok, könnyen isteni jelzésnek vagy figyelmeztetésnek veszik az ilyen jelenségeket, de én nem éreztem tehernek, és angyali üzenetnek sem, mert a feleségem halála után messze elkerültek a földre szállt angyalok, nem találtam magamban akkora hajlandóságot, hogy szép szavakkal, nyájas képet és sóvárgó tekintetet mutatva, legalább egy-egy éjszakára befogjam és megszelídítsem őket. Olyanok ők, mint a szelídséget mutató galambok, körülöttünk röpködnek egész életünkben, és mi kedvünkre kezünkből etetjük őket. Álmomban egyszer egy szőke nő megkérte a kezem. Mindkettőt gondolkodás nélkül odaadtam volna, de tudtam, hogy ez csak álom, hiszen szokásainkat és az idősek tanácsát követve, már harmincadik évem előtt megnősültem. Életem úgy alakult, hogy ősi mesterségükért nőknek eddig még nem kellett fizetnem.
Megjegyzés: August Derleth (1909-1971) által írt (!), befejezett Lovecraft töredék, posztomusz mű. [A fellelt források szerint a novellát August Derleth írta, és hibásan társították hozzá H. P. Lovecraft nevét, ami tulajdonképpen nem a kiadó hibája, hanem Derleth sikeres “önmenedzselésének” eredménye, ugyanis a novellát (több, más novellával együtt) példaképe, Lovecraft nevén jelentette meg. — Wilbur toronyszobájának ablaka egy másik dimenzióba vezető kapu. A férfi az egyik rejtélyes könyvben leírást talál a kapu használatáról. Az aktivált dimenziókapun félelmet, és undort keltő szörnyek próbálnak áthatolni…
A novella arra enged következtetni, hogy Olney lelke ott maradt a házban, mert úgy érezte, a földöntúli világ az ő igazi otthona. Számos kritikus az egyik legjobb történetnek tartja. — Egy fiatal filozófus, Thomas Olney érkezik Kingsportba. A fiatalember felfigyel egy magas szikla tetején lévő fura, ódon házra, amelyet a helyiek mindig messziről elkerülnek. A házban régi ruhát viselő, magányos úriemberrel ismerkedik össze. A házba az ablakon keresztül tud csak bejutni, mert egyetlen ajtaja közvetlen a szakadékra néz. Egyszer csak kopogás érkezik az ajtó felől. A remete kinyitja, és hihetetlen dolgokat mutat a filozófusnak, amelyek betöltik a szobát. A fiatalember elhagyja a házat, de a remete szerint az az ember, aki lemászott, már nem az, aki megérkezett…
A novella kivonat egy Bernard Austin Dwyernek írt levélből, benne Lovecraft egyik álmáról számol be. Nincs információ arról, hogy Lovecraft a későbbiekben tervezte volna novellává formálni. — Egy bérlő érkezik egy régi ház padlásszobájába. Az ott lakók óva intik őt attól, hogy az éjszaka során bármihez hozzáérjen. A kíváncsi lakó számos varázskönyvre és okkult szövegre talál, végül pedig megidézi egy gonosz anglikán lelkész szellemét, aki a padlástérben kötötte fel magát. Ezután a bérlő átalakuláson megy keresztül…
Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is! 