Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Posts Tagged ‘Kun Magdolna’

Kun Magdolna: Karomba zártalak

Posted by ambrusa - 2012. szeptember 14.

Szerző: Kun Magdolna | Előadja: ambrusa
Megjelent: Kézirat | A felvétel készült: 2011
Játékidő: 00:01:01 | Bitráta: 192 kbps / 48 kHz / stereo

Karomban zártalak, s úgy ringattalak, / mint fáradt szemű este a holdsugarakat. / Dúdoltam neked könnyed dallamot, / miközben, rád csókoltam sok éji csillagot. // Magamhoz láncoltam homlokod redőit, / arcodon a ráncokat végigsimítottam, / s a csend-ölelt szempillák rebbenő sóhaján, / mint álmot őrző tündér, lelkedhez osontam. // Ajkaimmal becéztem hűs ajkad réseit, / hajad ezüstfényébe lágy muzsikát vontam, / hogy hangjegyritmusának minden ütemét, / lélegző mellkasod szívfalára fonjam. // Melléd bújva vártam a reggeli pirkadást, / az ábrándos napkeltét az ásítozó égen, / s azt a vágy-illatba burkolt bűvös pillantást, / mely, hullámként sodort szemed tengerében

Posted in szépirodalom | Címke: , , , | Leave a Comment »

Kun Magdolna: Csillaghullás

Posted by ambrusa - 2012. augusztus 31.

Szerző: Kun Magdolna | Előadja: ambrusa
Megjelent: Kézirat | A felvétel készült: 2011
Játékidő: 00:04:51 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / stereo

– Nézd ott azt a csillagot, milyen fényes, talán most születhetett? – kérdezte a lány a fiútól, aki kitartóan nézte vele az éj vakító lámpásait. A fiú gyengéden magához szorította és halkan a fülébe súgta – Valóban nem láttam még én sem ennél fényesebbet. Közben elfordította a tekintetét, arcát a lány bronzvörös hajába temette. Nem akarta, hogy az észrevegye kicsorduló könnyeit. Csak ő tudta, hogy kedvese haldoklik. Már nem sok időt hagyott neki a sors, néhány napot, talán egy hetet.

Posted in szépirodalom | Címke: , , , | Leave a Comment »