Posted by ambrusa - 2020. április 18.
Posted in lányregény | Címkézve: Ambrus Attila József, ambrusa, ambrusaalkotoistudioja, ambrusattilajozsef, Amortours, antológia, Babosné Nagy Zsuzsanna, Bús István, Eugenia Rico, felolvasás, François Villon, Grecsó Krisztián, hangoskönyv, Havas Éva, Helena Marten, irodalom, József Attila, Kéri Katalin, Krúdy Gyula, Kun Magdolna, Marosi Katalin, Müller Péter, novella, Sánta Zsolt, Szabó Melinda, szerelmes vers, szerelmi költészet, Szurovecz Kitti, Tóth Kriszta, Vas Virág, vers, Zsefy Zsanett | Leave a Comment »
Posted by ambrusa - 2014. április 11.
Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: ambrusa, József Attila, Magyar Költészet Napja, vers | Leave a Comment »
Posted by ambrusa - 2014. április 11.
Igaz-e, hogy érezlek most is, / Amikor messzire vagy tőlem? / Mért hagytál el, hogyha kívánsz, / Ha bennem lehetsz csak ünneplőben? // Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól? / Mért fáradnak el a rohanók? / Mért rág szú-módra szét a tenger / Karcsú, viharra teremtett hajót?… // Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, / Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! / De megégetnők-e a világot, / Vonagló lángokként összefonódva? // S pocsolyákba árkolt bús arcomba / Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?… / Ó asszonyom, te balga, te bolond, / Játszót-játszó, ostoba, semmi játék! (1924 első fele)
Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: ambrusa, József Attila, Magyar Költészet Napja, vers | Leave a Comment »
Posted by ambrusa - 2014. április 11.
Áldalak búval, vigalommal, / féltelek szeretnivalómmal, / őrizlek kérő tenyerekkel: / búzaföldekkel, fellegekkel. // Topogásod muzsikás romlás, / falam ellened örök omlás, / düledék-árnyán ringatózom, / leheletedbe burkolózom. // Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, / szívemhez szívvel keveredsz-e, / látlak, hallak és énekellek, / Istennek tégedet felellek. // Hajnalban nyujtózik az erdő, / ezer ölelő karja megnő, / az égről a fényt leszakítja, / szerelmes szívére borítja.
Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: ambrusa, József Attila, Magyar Költészet Napja, vers | Leave a Comment »
Posted by ambrusa - 2014. április 11.
Posted in szépirodalom | Címkézve: Ady Endre, Frank Krisztián, József Attila, Magyar Költészet Napja, vers | Leave a Comment »
Posted by ambrusa - 2013. április 19.
Megérkezett a második szubjektív válogatás is. A huszadik század, talán legnagyobb költője, aki tragikus hirtelenséggel távozott. Versei magukért beszélnek.
(7/1) József Attila: Reménytelenül (1933 március) (Előadja: Evila)
(7/2) József Attila: Majd megöregszel (1936. november) (Előadja: Evila)
(7/3) József Attila: Hazám (1937. május) (Előadja: Evila)
(7/4) József Attila: Karóval jöttél (1937. október) (Előadja: Evila)
(7/5) József Attila: Ime hát megleltem hazámat (1937. november) (Előadja: Evila)
(7/6) József Attila: Talán eltűnök hirtelen (1937 november) (Előadja: Evila)
(7/7) József Attila: Kész a leltár (1936. november-december) (Előadja: Evila)
Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: Evila, József Attila, vers | Leave a Comment »
Posted by ambrusa - 2013. április 12.
A huszadik század, talán legnagyobb költője, aki tragikus hirtelenséggel távozott. Versei magukért beszélnek.
|width=565 |titles=(5/1) József Attila: A kutya (1924) (Előadja: Evila)
|width=565 |titles=(5/2) József Attila: Kopogtatás nélkül (1926 április) (Előadja: Evila)
|width=565 |titles=(5/3) József Attila: Hangya (1926 nyara)(Előadja: Evila)
|width=565 |titles=(5/4) József Attila: A Dunánál (1936 június) (Előadja: Evila)
|width=565 |titles=(5/5) József Attila: Tudod hogy nincs bocsánat (1937 július-augusztus) (Előadja: Evila)
Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: Evila, József Attila, vers | Leave a Comment »
Posted by ambrusa - 2013. április 05.
A rakodópart alsó kövén ültem, / néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. / Alig hallottam, sorsomba merülten, / hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. / Mintha szivemből folyt volna tova, / zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. // Mint az izmok, ha dolgozik az ember, / reszel, kalapál, vályogot vet, ás, / úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el / minden hullám és minden mozdulás. / S mint édesanyám, ringatott, mesélt / s mosta a város minden szennyesét. // És elkezdett az eső cseperészni, / de mintha mindegy volna, el is állt. / És mégis, mint aki barlangból nézi / a hosszú esőt – néztem a határt: / egykedvü, örök eső módra hullt, / szintelenül, mi tarka volt, a mult. // A Duna csak folyt. És mint a termékeny, / másra gondoló anyának ölén / a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen / és nevetgéltek a habok felém. / Az idő árján úgy remegtek ők, / mint sírköves, dülöngő temetők.
Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: József Attila, Sánta Zsolt, vers | Leave a Comment »