Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Posts Tagged ‘Fodor Mária’

Fodor Mária: Remekművek titkai: Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár (1430)

Posted by ambrusa - 2013. szeptember 14.

Szerző: Fodor Mária | Megjelent: Nők Lapja Évszakok 2012/ősz, 118. o.
Előadja: ambrusa
Játékidő: 00:06:30 | Bitráta: 192 Kbps / 44 mHz / Stereo

Mindenki ezerszer látta már ezeket a képeket, ezért úgy tűnhet, nincs már mit elmondani róluk. Ám az igazi remekművek titkait nem könnyű megfejteni, és mindig tartogatnak meglepetéseket. És ha az ember jó kérdést tesz fel, meglepően izgalmas válaszokat kaphat.
Kérdés: Ki ez a férfi?

 

A figyelem központjában évszázadok óta a fiatal nő áll – talán a smaragdzöld ruha az oka? –, és egy pillantásra sem méltatjuk a férfit, aki a kezét fogja. A nő igazán extravagáns látvány – a furcsa szarvszerű hajviselet, a felborotvált homlok, a művészi redőkbe rendezett hosszú, uszályos ruha mind őt teszi a kép főhősévé. A mellette álló, sötét ruhába öltözött férfi szinte belesimul a háttérbe. Pedig a korabeli nézők számára nyilvánvaló volt: valójában ő a kép főszereplője, aki mindezt a luxust, amit a kép ábrázol, megteremtette.

Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár (1430) Merthogy a pár gazdag volt – méghozzá elképesztő mértékben. A picike hálófülkében a kor legdrágább luxustermékei láthatók: a valódi üveggel fedett ablak, a narancs az ablakpárkányon, a tükör a falon, a fémből készült csillár és a piros kelme, amely beborítja a hátteret. A fiatal nő uszálya olyan hosszú, hogy csakis egy szolgálólány segítségével tudott járni, a zöld ruhát szegélyező hermelinprém pedig legalább 600 állatból készült. A férfialak ruhája is méltó a vagyonához. A kor nemesei sem hordtak ennél különb öltözéket – ám ez a két figura polgári származású volt. Erre utal a lakás, ahol állnak, a picike tér, a fapadló és a papucs, amelyet azért húzott a férfi a lábára, hogy az utca mocska ne piszkítsa be a ruháját.

A férfi kereskedő és bankár lehetett, gazdagságát az eszének köszönhette. Annak a józan észnek, ami itt és most cserbenhagyta. A fiatal lányt ugyanis nem a pénzéért vette el, hanem puszta szerelemből, és a képet látva ez a korabeli nézőknek egyértelmű volt. A kép főhőse, Michele Arnolfini – aki bátyjával a francia király gazdasági tanácsadója volt – a képen épp egy névtelen és rangtalan szegény lányt vesz el feleségül, akinek mindent ő ajándékozott. Egyet kivéve: a vagyont.

A kép valóban a házasságkötés pillanatát ábrázolja, ehhez ugyanis a 15. században még nem kellett templomba menni, sőt pap jelenlétére sem volt szükség. A domború tükörben látható tanúk nem is az esküvő igazolására kellettek, hanem a házassági szerződéshez, amely a korban nagyon gyakori volt, különösen ha az egyik fél nagy vagyonnal rendelkezett. A kép legfontosabb részlete ugyanis a férfi keze, amelyet az arának nyújt: ez a kéz a bal. Ez azt jelenti, hogy ez csak „balkézről való” házasság, amelyben a feleség – bár törvényes hitves – nem egyenrangú a férjjel, és nem örökölheti annak vagyonát sem ő, sem a gyermekeik.

A feleség így sem járt rosszul, a szerződés alapján annyi pénzt kapott, amennyi özvegysége esetén is kitartott, ám a vagyon a családban maradt.

A férj nevét ismerjük, ám a fiatal ara kilétét homály fedi. A nevét sehol nem említik, ami csak egyet jelenthet: sem ő, sem a családja nem volt fontos. Ám az biztos, hogy nem volt várandós – csak ilyen volt a kor ruhadivata. Ma a mellet hangsúlyozzuk, akkoriban a nagy has volt hasonlóan szexis.

Reklámok

Posted in cikk, dokumentum, video | Címkézve: , , , , | 2 hozzászólás »

Fodor Mária: Remekművek titkai: Leonardo da Vinci: Hermelines hölgy (1480-90)

Posted by ambrusa - 2013. szeptember 08.

Szerző: Fodor Mária | Megjelent: Nők Lapja Évszakok 2012/ősz, 119. o.
Előadja: ambrusa
Játékidő: 00:06:29 | Bitráta: 192 Kbps / 44 mHz / Stereo

Mindenki ezerszer látta már ezeket a képeket, ezért úgy tűnhet, nincs már mit elmondani róluk. Ám az igazi remekművek titkait nem könnyű megfejteni, és mindig tartogatnak meglepetéseket. És ha az ember jó kérdést tesz fel, meglepően izgalmas válaszokat kaphat.
Kérdés: Milyen állat ez valójában?

 

Menyét, nyest, hermelin – ahány forrás, annyi állatnevet említ. Úgy tűnik, mintha Leonardo maga sem tudta volna eldönteni, milyen állatot is tegyen a fiatal lány kezébe. Mindegyikből rakott hát bele egy kicsit, és a végeredmény egy soha nem volt lény, aki leginkább a képen látható fiatal nőre hasonlít. Ugyanaz a finom csontozatú arc, ugyanaz a mosoly, ugyanaz a kiismerhetetlen és megfejthetetlen tekintet. Ha elhisszük, hogy Leonardo volt minden idők legjobb festője, nehéz elhinnünk, hogy ne tudta volna pontosan lefesteni a kis házikedvencet – ha tehát bizonytalanságban tartja a nézőt, annak oka van.

Leonardo da Vinci: Hermelines hölgy (1480-90) A Leonardo-szakértők nagy része úgy véli, ez a festmény a mester legjobb és legjelentősebb alkotása, és híresebb lenne, mint a Mona Lisa – ha nem Krakkóban lenne kiállítva. Merthogy a nő, akit ábrázol, sokkal izgalmasabb és szebb, mint Mona Lisa. Ő ugyanis Cecilia Gallerani, milánó hercegének, Lodovico Il Morónak a 15 éves szeretője. Ez a fiatal lány nem volt gazdag, nem volt nemesi származású – de szépsége megteremtette számára az élete végéig tartó gazdagságot, Leonardo festménye pedig a mai napig tartó hírnevet.

A képen törékeny, ártatlan és végtelenül naiv a tekintete &#150, ám a forrásokból jól tudjuk, hogy ez csak a látszat. Cecilia nemcsak szép volt, de híresen okos is. Kitűnő zenész, művelt költőnő és szenvedélyes szerető, aki egy fiúgyermeket is szült a mórnak, ám az végül mégsem őt vette el feleségül, hanem egy gazdag nemesi család leányát, Beatrice d’Estét. Esküvőjük napján Ceciliának el kellett hagynia a kastélyt, ám magával vihette az ékszereit, és persze a festményt is, amely őt ábrázolta.

A kezében tartott rágcsáló a kor kedvelt háziállata, vadászatra is tartották, és a kastély patkánymentesítésében is segített. Látszólag semmi meglepő nincs abban, hogy ez van a lány kezében, de a legtöbben úgy vélik, szimbolikus jelentése van.

Utalhat a lány nevére, mert a hermelin görögül „galee”, ami hasonlít a Gallerani névre. Mások szerint az állat maga Lodovico, akinek a címerében is benne van a hermelin. Akik ezt gondolják, nem felejtik el megemlíteni, milyen érzékien cirógatja a lány a hermelin nyakát, éppúgy, mintha a szeretője férfiasságát markolná meg. Egy harmadik értelmezés szerint az állat a középkorban a terhesség és a szülés szimbólumaként szerepel, és arra utal, hogy Cecilia a kép készítése idején várandós volt. Abban azonban mindenki egyetért, hogy minden utalás a hermelinre mutat – ám zavarba ejtő módon az állat szinte biztosan nem hermelin, sokkal jobban hasonlít a menyétre, amely viszont szinte soha nem fordul elő fehér változatban.

Ráadásul harapós természete miatt a menyét nem volt kedvelt háziállat, és a prémje sem volt értékes. A kettősség, ami az állatban olyan zavarba ejtő, egyesek szerint éppen a kép lényege, mert Cecilia alakjának kettősségére utal, aki ártatlan fiatal lánynak tűnik – de a kortársak szemében egy megesett nő volt. Ő a diadalmas csábító, aki egyben kiszolgáltatott áldozata a herceg kéjvágyának, most éppen győzelme és diadala csúcsán van, hiszen fiúgyermeket hord a méhében – ám a gyermek fattyú, akinek semmi nem jár az apa vagyonából, és a lány, ha elveszíti kislányos alakját, könnyen elveszítheti a férfi szerelmét is. Cecilia most még a győzedelmes vadász, aki mindent elért, amit csak akart – ám ha a férfi ráun, senkivé válik. Nem más ő, mint maga a nemes hermelin, akiből a sors bármikor közönséges menyétet csinálhat.

A lány keze zavarba ejtően nagy a fejéhez képest, egyesek szerint Leonardo elrontotta a képet, amikor külön festette meg a kezet és az arcot. Mások szerint ez nem hiba, ezzel a finom módszerrel hangsúlyozta a művész Cecilia érzéki, állatias oldalát.

Posted in cikk, dokumentum, video | Címkézve: , , , | 3 hozzászólás »