Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Posts Tagged ‘Faludy György’

François Villon: Ballada a kalózok szeretőjéről

Posted by ambrusa - 2019. április 25.

Szerző: François Villon | Fordító: Faludy György | Felolvassa: Ambrus Attila József | Játékidő: 00:03:31 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / mono | A felvétel készült: 2019 | Youtube: Meghallgatom | Youtube: Ambrusa alkotói stúdiója | Letöltés: .mp3 (5.0 Mb) vagy .mp4 (14.9 Mb)

Jennynek hívták, szőke volt és éhes, / s a szállodában üveget mosott, / hol elhamarkodott szeretkezések / szagát árasztották a bútorok. / S mikor szitkokkal teltek meg az éjek, / s csiklandott ringyók részeg sikolyával: / ő a hajóra gondolt / nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. / S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak, / vagy hajnaltájt meleg vizet hozott: / megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap / markába titkon egy dénárt nyomott. / Ilyenkor mindig némán megköszönte / alázatosan vézna mosolyával, / és a hajóra gondolt / nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. / És éjjel, ha kiment a folyosóra, / egy-egy éhes hím gyakran rálesett, / ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra / teperte le: s ő mindent engedett. / S mikor a férfi vállait harapta, / s mellét kereste borgőzös szájával: / ő a hajóra gondolt / nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. / S egy délben zaj támadt a tengerparton, / s találgatták mindnyájan az okát, / de ő felkacagott az utcasarkon, / és még otthon is nevetett tovább. / S hogy mosogatni hívták a konyhába, / a tányérokat eltolta karjával – / és a hajóra gondolt / nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával. / S mikor félreverték a vészharangot, / s a kikötőben üvöltött a nép, / ő lassan elfütyült egy hosszú tangót / és hófehérre mosta a kezét, / s új ruhájában a párkányra hágott, / s a tengert nézte gonosz mosolyával, / hol a város előtt egy hajó állott, / nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával. / S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte / rőt bombákkal akkor a várfalat, / és nem maradt, mikor leszállt az este, / kastély a várban s ház a vár alatt, / ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda, / s a bronzoszlop a helytartó szobrával, / és nem maradt, csupán egy piszkos szálló / nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal. / De ő még mindig az ablaknál állott, / s az éjszakába egy dalt énekelt, / és reggel a matróznép partraszállott, / és minden embert sorra láncra vert. / És akkor a hajósok vezetője / így szólt hozzá: “Kalózok szeretője, / kit öljünk meg kívánságod szerint?” / S ő azt felelte: “Mind!” / S a tengerparton aznap alkonyatra / minden fán ötven ember lebegett, / és szemüket a héják csőre marta, / mint lógombócot éhes verebek. / S a hajó, míg a hullák rút farával / halotti táncot járt az est szele, / nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával / eltűnt vele.

 

Posted in szépirodalom | Címkézve: , , , , , , | Leave a Comment »

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet

Posted by ambrusa - 2013. március 22.

Eredeti szerző: Faludy György (1910-2006) | Előadja: Evila
Megjelenés: Faludy György: Versek – A pompeji strázsán. Digitális Irodalmi Akadémia, Bp, 2011. 633-635. o.
A szöveg a WEB-en: Dia.jadox.pim.hu
A felvétel készült: 2013 | Játékidő: 00:04:22 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Vaklap: Az mp3 letöltése

Tanuld meg ezt a versemet, / mert meddig lesz e könyv veled? / Ha a tied, kölcsönveszik, / a közkönyvtárban elveszik, / s ha nem: papírja oly vacak, / hogy sárgul, törik, elszakad, / kiszárad, foszlik, megdagad / vagy önmagától lángra kap, / kétszáznegyven fok már elég – / és mit gondolsz, milyen meleg / egy nagyváros, mikor leég? / Tanuld meg ezt a versemet. // Tanuld meg ezt a versemet, / mert nemsokára könyv se lesz, / költő se lesz és rím se lesz, / és autódhoz benzin se lesz, / és rum se, hogy leidd magad, / mivel a boltos ki se nyit, / s kivághatod a pénzedet, / mert közeleg a pillanat, / mikor képernyőd kép helyett / halálsugarat közvetít, / s mert nem lesz, aki megsegít, / ráébredsz, hogy csak az maradt / tiéd, mit homlokod megett / viselsz. Ott adj nekem helyet. / Tanuld meg ezt a versemet. // Tanuld meg ezt a versemet, / s mondd el, mikor kiöntenek / a lúgtól poshadt tengerek, / s az ipar hányadéka már / beborít minden talpalat / földet, akár a csiganyál, / ha megölték a tavakat, / s mankóval jön a pusztulás, / ha fáján rohad a levél, / a forrás dögvészt gurguláz / s ciánt hoz rád az esti szél: / ha a gázmaszkot felteszed, / elmondhatod e versemet. // Tanuld meg ezt a versemet, / hogy elkísérjelek. Lehet, / s túléled még az ezredet, / s pár kurta évre kiderül, / mert a bacillusok dühödt / revánsa mégse sikerül, / s a technológia mohó / hadosztályai több erőt / mozgatnak, mint a földgolyó – / memóriádból szedd elő / s dúdold el még egyszer velem / e sorokat: mert hova lett / a szépség és a szerelem? // Tanuld meg ezt a versemet, / hadd kísérlek, ha nem leszek, / mikor nyűgödre van a ház, / hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, / s elindulsz, hogy odút keress, / rügyet, magot, barkát ehess, / vizet találj, bunkót szerezz, / s ha nincs szabad föld, elvegyed, / az embert leöld s megegyed – / hadd bandukoljak ott veled, / romok alatt, romok felett, / és súgjam néked: tetszhalott, / hová mégy? Lelked elfagyott, / mihelyst a várost elhagyod. / Tanuld meg ezt a versemet. // Az is lehet, hogy odafenn / már nincs világ, s te odalenn / a bunker mélyén kérdezed: / hány nap még, míg a mérgezett / levegő az ólomlapon / meg a betonon áthatol? / s mire való volt és mit ért / az ember, ha ily véget ért? / Hogyan küldjek néked vigaszt, / ha nincs vigasz, amely igaz? / Valljam meg, hogy mindig reád / gondoltam sok-sok éven át, / napfényen át és éjen át, / s bár rég meghaltam, most is rád / néz két szomorú, vén szemem? / Mi mást izenhetek neked? / Felejtsd el ezt a versemet.

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet (Előadja: Evila)

Posted in szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »