Szerző:
Aszlányi Károly (1908-1938) | Előadja:
Gépész
Megjelent: Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
Fapadoskönyv:
Vedd meg a teljes könyvet!
ISBN 978-963-344-259-3 | A felvétel készült: 2016/augusztus
Eredeti megjelenés: Világv. Reg. Kiadóváll., Budapest, 1934, 64 oldal
Bitráta: 128 kbps / 22 kHz / stereo | Játékidő: 04:29:00 (269 perc)
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható:
menu.m3u
A hangoskönyv letölthető egyben:
.zip vagy
.zip (203,8 Mb)
A hangoskönyv letölthető darabolva:
.rar1 |
.rar2
Megjegyzés: OPEN ACCESS – A hangoskönyv a „Látássérült Emberek Megsegítésére” c. projekt keretében készült. Köszönet a Fapadoskönyv Kiadónak (Béky Loránd), hogy a kisregény meghangosításához és közzétételéhez hozzájárultak. A Hangoskönyv szabadon letölthető és változtatás nélkül terjeszthető, de kereskedelmi forgalomba nem hozható!
Hangoskönyvünket a Magyar Elektronikus Könyvtár is átvette:
Mek.oszk.hu/15900/15978/


Ipubs – Vásárold meg a könyvet a Fapadoskönyv oldalán!
A Hét pofon először rövid történet volt; szólt egy fiatalemberről, aki nem nyugodott bele, hogy visszaéljenek a fiatalságával: nyugodt, világos, áttetsző és szemtelen történet, amelynek jelentősége nincs, csak hatása. Én is voltam fiatalember, és semmibe se nyugodtam bele, tehát tudom, hogyan van ez. A legtöbb fiatalember belenyugszik. Erről a kérdésről sokszor írtam már. (Aludni is tilos, Előszó egy házassághoz stb.) De máskülönben mindig kimondtam, amit gondolok, csak a Hét pofonban nem mondtam ki, amit gondolok, csak azt mondtam ki, ami történik. Ennélfogva a Hét pofon irodalmilag értéktelen, és talán éppen ezért, sikere van. Viszontláttam filmen és elolvastam portugálul. Az évek során számtalanszor elfeledkeztem róla és számtalanszor eszembe juttatták. És úgy látszik a Hét pofon karrierje megindult mostan. A Hét pofoné, mondom. Nem az enyém Az enyém nem. — Kezdek rájönni, hogy ez így van. Ezek az írások a maguk életét élik, hamarosan elveszítem őket a szem elől. Útra kelnek és megbuknak vagy hódítanak. Szaporodnak vagy megfogyatkoznak. Esetleg másé lesznek. Olyan ez, mint a Sors, vagyis nem tudom milyen. Az ember felneveli az írásait, eltartja őket, küzd értük, exponálja magát az érdekükben. Egyszerre csak megszöknek tőle egy csinos kiadóval, s egy szép napon két kacér filmszínész között történnek meg. Az én ötleteim. Rájuk kiáltok, de nem ismernek meg. Vagy rám kiáltanak, de nem ismerem meg őket.
Olvass tovább »