Árvay Mária riportja Sándor Jánossal
Kérem, pár szóban meséljen nekünk magáról, élete fontosabb eseményeiről!
1950. március 21-én születtem Dunaharasztiban. Az általános után a Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikumba jártam okosodni. Ebben az iskolában forgatták a „Pál utcai fiúk” című film iskolai jeleneteit. Ekkor már érezni lehetett, hogy megszűnik ez a képzési forma, mert utánunk csak egy évfolyamot indítottak, azt is csökkentett létszámmal.
A további tanulmányaimat a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskolán folytattam. A diplomával a zsebemben mindjárt fejest ugrottam a munka világába, de nem sokáig dolgoztam, mert három hónap múlva behívtak katonának kettő évre. Mit ne mondjak, nem rajongtam érte. Leszerelés után visszamentem a volt munkahelyemre, és itt ért a másik meglepetés, újra meg kellet tanulni a szakmát, mert a digitális technikában ez idő tájt kezdtek elterjedni az integrált áramkörök, amiről addig fogalmam se volt. Időközben megházasodtam, született három gyermekünk, egy fiú egy lány egy fiú sorrendben. Felettük is szép lassan eljárt az idő, „megemberesedtek” és kirepültek a családi fészekből.
Telt múlt az idő, mígnem 2014 közepén én is beléptem a nyugdíjasok sorába. Mint köztudomású: a nyugdíjasnak „rengeteg” szabadideje van. Azóta egy kicsit több idő jut a „hangoskodásra”. Köszönetet szeretnék mondani az asszonypajtásnak, hogy elviseli ezt a „hangoskodó” hóbortomat.
