Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Robin Hood: a könyvtárak fejedelme – avagy hogyan szerettessük meg a könyvtárat a gyerekekkel?

Posted by ambrusa - 2017. szeptember 14.

A New York-i székhelyű, Robin Hood nevét viselő jótékonysági szervezet munkatársai azt teszik, amit a szervezet neve is sugall: elvesznek a gazdagoktól, és odaadják a szegényeknek. 2007-ben sem volt ez másként, hiszen a New York-i iskolahálózat javára akartak jótékonykodni. Az iskolahálózat egyszerre milliónál is több gyereket oktat ehhez hasonló épületekben: régi épületekben, nagy épületekben, amelyek huzatosak, lepusztultak, néha még romosak is, melyekre mindenképp ráférne egy alapos felújítás.


Iratkozz fel a youtube csatornára: https://goo.gl/2VeV1z

A Robin Hood az épületek fejlesztését tűzte ki célul. A szervezetben azonban hamar rájöttek arra, hogy rendbe hozni az épületeket túlságosan drága lenne, ezért ez nem érné meg a befektetett munkát. Helyette kitalálták, hogy ha kiválasztanának egy-egy termet épületenként, annyi épületben, amennyiben csak lehetséges, és mindenhol csak azt az egy termet tennék rendbe, akkor javíthatnának a gyermekek körülményein abban az épületben, ahol tanulnak.

Azt találták ki, hogy az iskolákban az iskolai könyvtár termét fogják rendbe tenni, így a projekt a „Könyvtár kezdeményezés” nevet kapta. Úgy gondolták, hogy mivel a könyvtárban vannak a könyvek, ezért ebbe a terembe minden diák bejár, azaz ez a hely az iskola szíve-lelke. Így kezdődött el a könyvtárak rendbehozatala.

A résztvevők hamarosan megvalósították ezt a remek elképzelést. Elsőként tíz, majd húsz, aztán még több építészt vontak be a folyamatba, mindenkinek kijelöltek egy könyvtárat, hogy gondolja újra, milyen legyen a terem, ami a kisdiákoknak kedvére való lehetne. Speciális könyvtárosokat is kiképeztek. Elindították az óriási vállalkozást, aminek következményeképpen a könyvtárfejlesztésen keresztül megreformálták az állami iskolákat.

Ekkor hívták fel Michael Bierut a designer-tervezőt, hogy tudna-e segíteni. Ő azt mondta, hogy szívesen segít, de először nem értette igazán, hogy mit is kellene csinálnia. Így lett ő az egész projektnek a vezető grafikai tervezője. Michael úgy gondolta, hogy neki kell megterveznie a logót. Logókat tervezett már eddig is, ez nem tűnt számára nehéz feladatnak. Úgy gondolta, ez igazán egyszerű feladat egy építész vagy egy könyvtáros munkájához képest. Aztán átgondolta az egészet, hiszen az volt az alapgondolat, hogy ezek új könyvtárak lesznek a New York-i iskolák számára, tehát ez valami új dolog, új ötlet, aminek új név kell.

Michael száműzni akarta a régi, dohos könyvtáraknak még a gondolatát is, az olyan helyekét, ahol mindenki unatkozik. Arra gondolt, hogy ez más legyen, mint a nagyszüleink könyvtára, ez egy új, kreatív és izgalmas terem legyen, nem pedig egy unalmas könyvtár. Arra gondolt hogy ahelyett, hogy könyvtárként gondolnánk a helyiségre, tekintsük olyan helynek, ahol lehet beszélgetni, zajongani is. Itt nem kell suttogni, ez nem a csönd birodalma. Nevezzük olvasóteremnek.

Javában folyt a munka, amikor Michaelt felhívta egy Richard Lewis nevű építész. Azt mondta: az a gond, hogy maradt egy kis hely a polcok és a mennyezet között. Richard elmondta, hogy a felső polcok nem lehetnek nagyon magasan, hogy a gyerekek elérjék, de az épület nagy és régi, a terem nagyon magas, és van ez az üres hely fenn… és kéne oda valami falfestmény…

Michael nem értett a falfestmények készítéséhez, azonban eszébe jutott egy ötlet: mi lenne, ha a gyerekek képeit tennénk fel körbe? Mivel a felesége fényképész volt, így őt is bevonta a munkába. A képek elkészültek és felkerültek a falra, mintha csak az iskola hősei óriásként néznének le egy kis babaházra, egy igazi könyvtárban. A fotókon szereplő gyerekeket az iskola vezetői és a könyvtárosok válogatták ki. A látvány ezzel emelkedett hangulatot teremtett a könyvtárban: tiszteletet parancsoló környezet odalenn, a gyermekek öröme odafenn.

És persze a többi iskola könyvtárosai is látták ezt, és ők is szerettek volna „falfestményt”. Michael és a fényképész felesége csinált egy másikat, aztán megint egy másikat, aztán szükségük lett további segítségre, így felhívták illusztrátor ismerőseiket.

Így készültek el ezek a gyönyörű festmények, kollázsok és árnyképek a gyerekekről. Együtt dolgoztak a gyerekekkel. Szavakat kértek tőlük, és a válaszok alapján készítették el azt az izgalmas kis összeállítást a könyvekben lévő dolgok körvonalaiból. Kikérdezték a gyerekeket kedvenc könyveikről, és vallomásaik alapján készítették el az alkotásokat.

Mindenki elégedett volt. Michael-nek csak be kellett diktálnia a művészeknek a méreteket, és ők mentek és elkészítették.

New Yorkban ezidáig összesen 60 ilyen csodálatos könyvtár van. A könyvtárosok működtetik, sajátjuknak tekintik ezeket a helyeket, ez az ő színterük, ahová feltöltődni hívják diákjaikat, hogy életre keltsék a könyveket. Évente 40.000 gyerekre van hatásuk ezeknek a könyvtáraknak. Ez több mint 10 éve történt, tehát a könyvtárosok gyerekek egész nemzedékét terelték a könyvek felé. Ennél nagyobb célt nem is tűzhettek volna ki maguknak!

 

Reklámok

Minden vélemény számít! Írd meg a Tiédet!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: