Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Archive for 2013. december

Tolsztoj, Lev: Panov apó története

Posted by ambrusa - 2013. december 22.

Ruben Saillens meséjét átdolgozta Lev Tolsztoj
Szerző: Tolsztoj, Lev (1828-1910) | Előadja: Engler József [TeddyTed]
A felvétel készült: 2013. december 21.
Játékidő: 00:27:58 | Bitráta: 112-128 kbps / 44 kHz / stereo
Vaklap: Az mp3 letöltése

Lev Tolsztoj: Panov apó története (Előadja: Engler József – TeddyTed)

Réges régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Panovnak hívták, ám de senki nem szólította Panovnak, Panov úrnak, sőt még Panov suszternak sem. Bárhová ment a kis falucskában, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították.

Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott és ez volt egyben a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett, volt egy nagy fonott kosárszéke, ahol időnként elszunyókált, egy masszív ágya színes takaróval és egy kis olajlámpája, hogy esténként legyen, mivel világítana. Mindig olyan sokan akartak új cipőt csináltatni vagy a régit foltoztatni, sarkaltatni, talpaltatni, hogy Panov apónak mindig volt elég pénze kenyérre, kávéra, és káposztára, amiből levest főzzön. Így Panov apó szinte mindig vidám és boldog volt. A szeme csak úgy ragyogott kis kerek szemüvege mögött. Egész nap dudorászott, vagy fütyörészett, a járókelőket, pedig hangos jókívánságokkal köszöntötte.

De ezen a napon másként volt. Panov apó szomorúan állt kis szobája ablakánál, és feleségére gondolt, aki már régen meghalt, meg gyermekeire, akik felnőttek és elköltöztek. Karácsony este volt és mindenhol együtt volt a család. Panov apó végignézett a falu házain. Minden ablakból gyertyák és lámpák vidám fénye szűrődött ki és már álltak a karácsonyfák. Hallotta a nevetést és a gyermekek boldog zsibongását játék közben. Érezte a sülő hús illatát, mely az ablak és ajtó melletti repedéseken szivárgott be. „Bizony, bizony…” – de nem volt senki, aki visszavarázsolhatta volna szemének ragyogását, kis kerek szemüvege mögött.

Panov apó nagyot sóhajtott. Azután komótosan meggyújtotta az olajlámpát, odament a polchoz, és levett egy régi, barna könyvet. Leseperte az ottmaradt bőrdarabkákat a padról, feltett egy bögre kávét a tűzhelyre, leült a fonott kosárszékbe és elkezdett olvasni.

Panov apó nem járt iskolába és nem tudott valami jól olvasni, ezért ujjával követte a szöveget és hangosan olvasott. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál.

„Bizony, bizony…” – mondta Panov apó, bajuszát pödörgetve – „Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon, a kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki, és egy kisgyermek, akivel eljátszanék.” – Panov apó felállt és megpiszkálta a tüzet. Kint ködösre fordult az idő, Így feljebb csavarta a lámpát, töltött magának egy csésze kávét és folytatta az olvasást.

Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak aranyat és illatos fűszereket.

„Bizony, bizony…” – sóhajtott fel Panov apó – „ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni.” – Azután elmosolyodott és a szeme felragyogott, kis kerek szemüvege mögött. Felállt az asztal mellől és odament a polchoz. Volt ott egy zsineggel átkötött, poros doboz. Felnyitotta a dobozt és kivett egy pár apró cipőcskét. Kezébe vette a kis cipőket és mozdulatlanul állt. Ez volt a legjobb pár cipő, amit valaha készített. Óvatosan visszatette őket a dobozba, azután újra leült a kosárszékbe. „Ezzel ajándékoznám meg.” – dünnyögte. Sóhajtott egyet és tovább olvasott.

Ki tudja, talán a szoba melege tette, vagy amúgy is későre járt, de Panov apó csontos ujjai nemsokára lecsúsztak a lapról, szemüvege is lecsúszott az orráról és csöndesen elaludt. Kint egyre nagyobb lett a köd. Elmosódott alakok haladtak el az ablak előtt, de az öreg suszter csak aludt tovább és még horkolt is egy kicsit. Hirtelen egy hang szólította: „Panov apó, Panov apó!” – Az öregember felugrott. – „Ki az?” – kérdezte, amint körülnézett. Elég rosszul látott a szemüvege nélkül, de biztos volt benne, hogy senki sincs a szobában. „Panov apó!” – szólt Újra egy hang. – „Azt kívántad, hogy megláthass, hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg ki vagyok!”

Azután újra csend lett. Panov apó megdörzsölte a szemét és felállt. A kályhában már leégett a szén, a lámpa, pedig teljesen kialudt, de kívülről csengők hangja hallatszott. Itt a karácsony, csilingelték.

„Ő volt.” – mondta magában az öreg suszter. „Jézus volt.” – Elgondolkozva megpödörte a bajuszát. „Lehet, hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok és remélem, hogy karácsony napján meglátogat. De hogyan fogom megismerni? Hiszen nem maradt kisgyermek, felnőtt, király lett és azt mondta, hogy Ő az Isten Fia.” – Az öregember megcsóválta fejét. „Bizony, bizony…” – mondta – „nagyon kell majd figyelnem.” – Panov apó le sem feküdt. Ott ült fonott székében az ablakkal szemben és figyelt, mikor jön arra valaki. Lassan-lassan felkelt a nap és sugarai megvilágították a macskaköves utat. Senki sem járt az utcán.

„Főzök magamnak egy jó kávét karácsony reggel.” – mondta Panov apó vidáman, csak úgy magának. – „Begyújtom a kályhát és főzök egy nagy adag gőzölgő kávét, de az egyik szemem azért mindig az ablakon lesz. Remélem ma, eljön!”

Panov apó várt. Végre jött valaki: egy alak tűnt fel a kanyargós utca másik végén. Panov apó kilesett a jégvirágos ablakon. Nagyon izgatott volt, lehet, hogy Jézus jön hozzá. Csalódottan fordult el. Az alak egyre közeledett. Lassan jött az úton, meg-megállva. Panov apó tudta már, hogy kijön – az öreg utcaseprő, aki minden héten arra jött talicskájával és seprűjével. Panov apó mérges lett. Jobb dolga is volt, mint öreg utcaseprőket figyelni. Ő Istent várta, Jézust, a királyt. Türelmetlenül elfordult az ablaktól és jó ideig várt, hogy az utcaseprő elmenjen. De mikor visszafordult, az öregember még mindig ott állt az utca másik oldalán, Panov apó boltjával szemben. Letette a talicskáját, kezét dörzsölgette és dobogott a lábával, hogy egy kicsit felmelegedjen. Panov apó nagyon megsajnálta, mert látszott, hogy nagyon fázik.

Még elképzelni is rossz, hogy valakinek karácsonykor is dolgoznia kell! Panov apó megkocogtatta az ablakot, de az öregember nem hallotta, így kinyitotta műhelyének ajtaját. Az ajtóból kiszólt: „Jöjjön be!” – Az utcaseprő kicsit ijedten fordult hátra, az emberek gyakran durván bántak vele a munkája miatt, de Panov apó mosolygott.

„Mit szólna egy csésze kávéhoz?” – szólt neki. – „Látom, hogy teljesen át van fagyva.” – Az utcaseprő egyből otthagyta a talicskáját. – „Hát, bizony jól esne!” – mondta és bement a kis műhelybe. „Igazán nagyon kedves magától, igazán nagyon kedves.”

Panov apó kitöltött egy csésze kávét a tűzhelyen lévő kannából. – „Ez a legkevesebb, amit tehetek” – felelte. „Hiszen karácsony van.” – Az öregember felsóhajtott. – „Nekem ennyi a karácsony.” – Miközben a kályha mellett melegedett, nedves ruhájának párolgása kesernyés szaggal töltötte el a szobát.

Panov apó visszatért előbbi helyére az ablak mellé és figyelte az utcát.

„Látogatót vár?” – kérdezte az utcaseprő. – „Remélem, nem vagyok útban?” – Panov apó megrázta a fejét. – „Én, …hm, hallott már Jézusról?” – kérdezte. – „Isten Fiáról?” – kérdezett vissza az öregember.

„Ma meg fog látogatni.” – válaszolta Panov apó. Az öreg utcaseprő megdöbbenve nézett rá.

Így Panov apó elmondta az egész történetet. „Ezért figyelem, hogy mikor jön.” – fejezte be. Az utcaseprő letette a csészéjét, szomorkásan megcsóválta a fejét és elindult az ajtó felé. – „Sok szerencsét!” – mondta – „És, hm, köszönöm a kávét!” – Most először elmosolyodott. Azután sietve kilépett az utcára és fogta a talicskáját. Panov apó az ajtóból nézett az utcaseprő távolodó alakja után. Szétnézett. A téli nap sugarainak melege megolvasztotta. A jégvirágokat az ablakon és a csúszós jeget a macskaköveken. Az emberek mozgolódni kezdtek, néhány részeg még most tántorgott haza az előző esti mulatság után. Ünneplőbe öltözött családok siettek, hogy meglátogassák rokonaikat. Mindnyájan mosolyogva köszöntötték a műhelye ajtajában álló Panov apót. – – Boldog karácsonyt, Panov apó!” – mondták. Az öreg suszter is köszönt, visszamosolygott, de nem állította meg őket, hiszen mindnyájukat jól ismerte. Ő valaki mást várt. Éppen be akarta zárni az ajtót, mikor észrevett valamit. A fal mellett, az árnyékban egy nő közeledett karján kisbabával. Nagyon sovány volt, láthatóan fáradt és ruhája is kopott.

Panov apó nézte-nézte, azután odaszólt neki: „Jöjjön be és melegedjen meg egy kicsit!” – A nő meglepődve tekintett fel és el akart szaladni, de azután meglátta, hogyan ragyog az öreg suszter szeme kis kerek szemüvege mögött.

„Nagyon kedves magától.” – mondta az asszony, miközben Panov apó félreállt, hogy bemehessen a kis műhelybe. Az öreg csak megrántotta a vállát. „Ugyan, szóra sem érdemes!” – felelte. – „Csak láttam, hogy nagyon át lehet fázva. Messzire megy?”

„A szomszéd faluba.” – válaszolta az asszony. – „Még vagy hat kilométer. Tudja, lent laktam a malomnál, de nincs pénzem a lakbérre, ezért el kellett jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad, mert nincs férjem.” – Az asszony bement és megállt a kályha mellett. Panov apó karjába vette a kisgyermeket. „Megkínálhatom egy kis levessel és kenyérrel?” – kérdezte. De az asszony büszkén elutasította. – „Akkor legalább fogadjon el egy kis tejet a gyermek számára!” – mondta. – „Meglangyosítom a tűzhelyen. Ne aggódjon,” – ragyogtak az öregember szemei – „nekem is voltak gyermekeim.” – A kicsi csuklott egyet és vidáman rugdalózott a lábával. – „Bizony, bizony.” – mondta Panov apó a fejét csóválva. – „Szegény kicsikének nincs is cipője.” – „Nincs miből vegyek.” – mondta keserűen az asszony.

Miközben Panov apó a gyermeket etette, támadt egy gondolata. El akarta hessegetni, de csak visszajött. A doboz a polcon. Az a pár cipő, amelyet oly sok évvel ezelőtt készített, talán jó lenne ennek a kis csöppségnek. Így Panov apó elővette a kis cipőket és felhúzta a gyermek lábára. Pont rá illett. Tökéletes, mintha csak ráöntötték volna!

„Fogadja el ezt a pár cipőt!” – mondta kedvesen. Az asszony nagyon örült. – „Hogyan hálálhatnám meg?” – kiáltott fel.
<py
De Panov apó már nem is hallotta. Aggódva tekintett ki az ablakon. Csak nem ment el Jézus míg ő a gyermeket etette? – „Valami baj van?” – kérdezte együtt érzően az asszony.

„Hallott már Jézusról, aki karácsonykor született?” – válaszolt a suszter egy kérdéssel. Az asszony bólintott. – „Ma el fog jönni.” – mondta Panov apó – „Megígérte.” – És elmesélte az álmát, ha egyáltalán álom volt. Az asszony figyelmesen hallgatta, míg Be nem fejezte a történetet. Úgy nézett, mint aki nem egészen hiszi, amit hallott; de azért kedvesen megveregette az öregember vállát és így szólt: „
Remélem, valóra válik az álma. Igazán megérdemli, hiszen olyan kedves volt hozzám és a gyermekhez!” – És az asszony folytatta útját. Panov apó bezárta mögötte az ajtót. Melegített magának egy nagy adag káposztalevest a tűzhelyen, és újra elfoglalta helyét az ablaknál. Teltek az órák és az utcán jöttek-mentek az emberek. Panov apó jól megnézett mindenkit, de Jézus nem jött el. Ekkor nagy ijedtség fogta el. Talán Jézus eljött, de ő nem ismerte fel? Vagy addig haladt el az utcán, míg ő a tüzet piszkálta vagy a levesét melegítette és egy pillanatra elfordult? Az öreg suszter nem tudott tovább nyugodtan ülni. Odament az ajtóhoz, hogy még egyszer szétnézzen. Mindenféle emberek jöttek: gyermekek, idősek, koldusok, nagyanyók, vidám és mogorva emberek; némelyekre rámosolygott, másoknak bólintott, a koldusoknak, pedig egy pár fillért, vagy egy darab kenyeret adott. De Jézus nem jött.

Leszállt az este, mindent elborított a decemberi köd. Az öreg suszter szomorúan meggyújtotta az olajlámpást és fáradtan ült le fonott kosárszékébe. Elővette a könyvet, de olyan nehéz volt a szíve és a szeme is annyira fáradt, hogy nem tudta kibetűzni a szavakat. – „Csak álom volt az egész.” – mondta magában szomorúan. – „Olyan nagyon hinni akartam benne, annyira vártam, hogy eljöjjön.”

Két hatalmas könnycsepp gyűlt össze a szeme sarkában és legördült az arcán. Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában. Panov apó könnyein keresztül egy sor embert látott áthaladni a kis szobán. Ott volt az utcaseprő, az asszony kisgyermekével – mindenki, akit látott, vagy akivel beszélgetett aznap. Ahogy elhaladtak mellette, suttogva azt kérdezték. – „Nem láttál engem Panov apó? Nem láttál?” – „Ki vagy?” – kiáltott fel az öreg suszter és nehézkesen felállt, a székből. – „Ki vagy? Kérlek, mondd meg!” – Azután ugyanazt a hangot hallotta, mint előző este, bár hogy honnan jött nem tudta volna megmondani. – „Éheztem, és ennem adtál, szomjaztam, és innom adtál, jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, velem tetted azt.” – Majd megint teljes csend lett. A könnyek felszáradtak az öregember szeméből. – „Bizony, bizony!” – mondta lassan Panov apó, ősz bajuszát pödörgetve. – „Hát, mégiscsak eljött!” – Elgondolkodva bólogatott. Majd elmosolyodott és szeme újra ragyogott, kis kerek szemüvege mögött.

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Rejtő Jenő: Bradley Tamás visszaüt

Posted by ambrusa - 2013. december 21.

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943) | Előadja: Gépész
Megjelenés: Nova, Budapest, 1939, 192 oldal
A felvétel készült: 2013
Játékidő: 04:35:31 (276 perc) | Bitráta: 96 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető (data): .ZIP
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)

Bradley Tamás, a londoni vegyészmérnökből lett légionista maga sem gondolta hogy a húga és családja becsületén esett csorbáért úgy fog „visszaütni”, hogy ebbe az ütésbe majdnem maga is, szerelme is belepusztul. Csak később érzi meg, hogy a millió veszélyt rejtő dzsungel és egy szökött légionáriusra leselkedő borzalmak – bizony nem a legkedvezőbb helyzetet teremtik a bosszúhoz. Egyetlen szerencse, hogy a „Dalol a vadon” című film forgatására elindult expedició minden tagját, bár már csak haláluk után, felfalják a termeszek, és így az egész felszerelésük a bajba jutott szökevények birtokába kerül, többek között Szép Heléna jelmeze, valamint két lánctalpas kocsi is… A végig ötletes, mulatságos kalandok során az olvasó megismeri azt az „igazságot” hogy az igaz szerelmet még a forró lávafolyam sem tudja felperzselni…

9/1. Bradley feláldozza magát valakiért akit nem ismer (Előadja: Gépész)

9/2. Bradley Tamás nem lesz nyárspolgár (Előadja: Gépész)

9/3. Bradley kivételes elbánásban részesül (Előadja: Gépész)

9/4. Toglad sejk meghálálja a légionisták tettét (Előadja: Gépész)

9/5. Egy jó üzletember sivatagot varázsol az oázisba (Előadja: Gépész)

9/6. Mr. Leonidaszt megbízzák (Előadja: Gépész)

9/7. Mr. Leonidasz az ügyvezető igazgatótól (Előadja: Gépész)

9/8. A munka nem szégyen de unalmas (Előadja: Gépész)

9/9. Lord Flatherryt meglátogatja egy ügyvezető igazgató (Előadja: Gépész)

Posted in kaland, ponyva | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Rejtő Jenő: Halálsziget

Posted by ambrusa - 2013. december 20.

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943) | Előadja: Gépész
Megjelenés: Világv. Reg. Kiadóváll., Budapest, 1935, 65 oldal
A felvétel készült: 2013
Játékidő: 01:42:30 (103 perc) | Bitráta: 160 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető (data): .ZIP
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)

Vanalder valóban haldoklott, de ez a körülmény egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy szivarozzon. Walter meg akarta vizsgálni, de leintette: – Felesleges… Mi, régi trópusi csavargók jól tudjuk, mikor lesz végünk. Nem is ezért fárasztottam én magát… Nekem itt van az utalványom, amit említettem: egy írásbeli ígéret négyezer hollandi forintra. Ha én most itt meghalok, akkor ugyebár engem kirabolnak… Ezt szertartásszerűen űzik a halottakkal. Mert itt, uram mindenki lop, kivéve a hollandokat, azok nem lopnak, az Isten verje meg őket… Ők a legnagyobb gazemberek… De ha mondjuk, senki sem lopja el az utalványomat, ami majdnem kizártnak tekinthető… Akkor is… Mire odakerül Batáviába… pláne, ha megtudják, hogy én már nem élek…, addig vándorol majd hivatalról hivatalra… addig kutatják majd a halálom körülményeit…, addig tisztáztatják, hogy kit illet meg, mint örökség…, hogy az én szegény jó húgom, talán tíz év múlva kapja meg az összeg egyharmadát…

11/01. Suez (Előadja: Gépész)

11/02. Colombo (Előadja: Gépész)

11/03. Szingapur (Előadja: Gépész)

11/04. Batávia (Előadja: Gépész)

11/05. Borneó (Előadja: Gépész)

11/06. A dzsungel (Előadja: Gépész)

11/07. A kampong (Előadja: Gépész)

11/08. Gumi (Előadja: Gépész)

11/09. Balik Papan (Előadja: Gépész)

11/10. Alibi (Előadja: Gépész)

11/11. Hódítás (Előadja: Gépész)

Posted in kaland, ponyva | Címkézve: , , , | 2 hozzászólás »

Rejtő Jenő: Pokol a hegyek között

Posted by ambrusa - 2013. december 20.

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943) | Előadja: Gépész
Megjelenés: Nova, Budapest, 1939, 192 oldal
A felvétel készült: 2013
Játékidő: 05:23:57 (324 perc) | Bitráta: 96 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető (data prémium): .ZIP
A hangoskönyv letölthető (data free): .Rar1 | .Rar2
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Nevezd meg! – Ne add el! – Így add tovább! 2.5 Magyarország (CC BY-NC-SA 2.5 HU)

Versenyfutással kezdődött az egész gyalázatosság. Több mint száz éve annak, hogy a Lonsdale-ősök elindultak Nyugatra. Versenyt futottak a földért. Hegynek fel! Két Lonsdale család vándorolt akkor ide keletről. Unokafivérek. Ők is futottak. Előzőleg sem fértek meg egymással úgy, ahogy jó rokonokhoz illik, és most úgy akarta a sors, hogy annyi ember közül ketten maradjanak a hegyi ösvény utolsó fordulójában. Hogy azután mi történt, azt senki sem tudja, és nem is fogja megtudni soha. Az egyik Lonsdale elsőnek ért fel a tetőre, a másik bezúzott fejjel, ájultan feküdt nem messze a céltól. Kődobás tette harcképtelenné. Hugh Lonsdale, miután eszméletre tért, azt állította, hogy megelőzte már az unokafivérét, mikor kődobás érte. Ezt Davy Lonsdale nem tagadta, csak azt tagadta, hogy ő dobta a követ. Hugh Lonsdale esküdözött, hogy egy perccel előbb, mikor megfordult, látta, amint Davy lehajolt. Akkoriban nem volt idő holmi aprólékos kivizsgálásra, tárgyalásra. A bizottság a fennsíknak ezt a részét kétfelé osztotta. Egyik területet Davy kapta, a másikat Hugh. Mindkettő úgy érezte, hogy az egész földdarab neki jár. És a versenyfutás azóta nem ér véget…

9/1. Az orgyilkos Ronny (Előadja: Gépész)

9/2. A Lonsdale család jó híre (Előadja: Gépész)

9/3. Ronny elfoglalja az állását (Előadja: Gépész)

9/4. A Lonsdale-ok törvénye 2/1 (Előadja: Gépész)

9/5. A Lonsdale-ok törvénye 2/2 (Előadja: Gépész)

9/6. Életre-halálra (Előadja: Gépész)

9/7. Az egyenesben (Előadja: Gépész)

9/8. A nagy küzdelem 2/1 (Előadja: Gépész)

9/9. A nagy küzdelem 2/2 (Előadja: Gépész)

Posted in kaland, ponyva | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Moldova György: Szatírák

Posted by ambrusa - 2013. december 17.

Szerző: Moldova György (1934-) | Előadja: Gépész
A felvétel készült: 2013
Játékidő: 01:02:05 (62 perc) | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
Letöltés (data.hu): .zip
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.

„A tudomány ismer olyan eseteket, kedves uraim, hogy némely doppingszer nem a szándékolt hatást váltja ki. (…) A legújabb kutatások kimutatták, hogy Philemon és Baucis is a növényi hormonok túlzásba vitt fogyasztásának eredményeként változtak tölgyfává.” – Három mulatságos írás sport témában a szokásos moldovai homorral.

3/1. Szabál (Előadja: Gépész)

3/2. Istók a vizek királya (Előadja: Gépész)

3/3. Lami a hallhatatlan balhátvéd (Előadja: Gépész)

Posted in humor | Címkézve: , , | 2 hozzászólás »

Burroughs, Edgar Rice: Tarzan visszatér

Posted by ambrusa - 2013. december 13.

Szerző: Burroughs, Edgar Rice (1875-1950) | Előadja: Gépész
Fordító: Erős László | Megjelenés: ILK, Budapest, 1985, 405 oldal
ISBN: 963-422-435-0 | A felvétel készült: 2013
Játékidő: 09:49:01 (589 perc) | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető Prémium tagsággal (data.hu): .ZIP (517 Mb)
A hangoskönyv letölthető regisztráció nélkül: .Rar1 | .Rar2 | .Rar3
Megjegyzés: A hangoskönyv kereskedelmi forgalomba nem kerül.
Lásd a regény 1. részét: Burroughs, Edgar Rice: Tarzan a majomember
Lásd a regény 3. részét: Burroughs, Edgar Rice: Tarzan a fenevadak élén

A kalandos életű amerikai író, Burroughs – Verne és Wells – nyomán sci-fi történetekkel kezdte pályáját, majd 1912-ben, első Tarzan könyvével egycsapásra ismertté vált. A könyv az idők során tengeri kígyó hosszúságúra nyúlt. Az első kötet címe: A dzsungel fia – a Tarzan-sorozat „alapműve”. Vele kezdődik Tarzan kalandjainak szövevényes láncolata, belőle ismerhető meg a majomember „genezise”. Tarzan gyermekkorában az afrikai dzsungelben egyedül marad, mert előbb édesanyja, majd apja is meghal. Majmok nevelik fel. Később elvesz egy amerikai nőt, gyermekei születnek, majd unokái. Az egzotikus környezetben hihető és hihetetlen kalandok sorozatát éli át Tarzan, eszével és erejével azonban mindenen és mindenkin diadalmaskodik.

A második kötet: Tarzan visszatér. (E kettőt – a magyar kiadók „jóvoltából” – további 28 követi.) Az egzotikus környezetben játszódó történet címszereplője ebben az epizódban a civilizált világba tart, viszonzatlannak vélt szerelmét felejtendő. Az óceánjáró fedélzetén örök ellenségévé teszi a félelmetes Rokovot (aki cári ügynök, hitehagyott anarchista, gonosztevő, stb.). A bosszúért lihegő kalandor Párizsba érve megpróbálja eltenni láb alól Tarzant. Természetesen a gyilkossági kísérlet kudarcba fullad. A Tarzan-regények rutinnal megírt naív történetek, eszmei értékén kívül (az őserdei vad törzsek és az eltorzult fehér civilizáció közt próbált egy nemes, természetes embereszményt találni) – a Tarzan-könyveknek irodalmi értékük nincs, hatásuk abban rejlik, hogy rendkívül szórakoztatóak. (Legeza Ilona)

26/01. Becsületbeli ügy az óceánjárón (Előadja: Gépész)

26/02. Aki szelet vet (Előadja: Gépész)

26/03. Mi történt a Rue Maule-on (Előadja: Gépész)

26/04. De Coude grófné magyarázattal szolgál (Előadja: Gépész)

26/05. A meghiúsult cselszövés (Előadja: Gépész)

26/06. A párbaj (Előadja: Gépész)

26/07. A Szidi Aissza-i táncosnő (Előadja: Gépész)

26/08. A sivatagi csata (Előadja: Gépész)

26/09. El Adrea (Előadja: Gépész)

26/10. Az árnyak völgyében (Előadja: Gépész)

26/11. John Caldwell London (Előadja: Gépész)

26/12. Hajók ha találkoznak (Előadja: Gépész)

26/13. A Lady Alice hajótörést szenved (Előadja: Gépész)

26/14. Vissza a kezdetekhez (Előadja: Gépész)

26/15. Majomból vadember (Előadja: Gépész)

26/16. Az elefántcsontrablók (Előadja: Gépész)

26/17. A vazirik fehér törzsfőnöke (Előadja: Gépész)

26/18. Halálos sorshúzás (Előadja: Gépész)

26/19. Az arany városa (Előadja: Gépész)

26/20. La (Előadja: Gépész)

26/21. A hajótöröttek (Előadja: Gépész)

26/22. Opar kincseskamrái (Előadja: Gépész)

26/23. Az ötven ijesztő külsejű férfi (Előadja: Gépész)

26/24. Újra Oparban (Előadja: Gépész)

26/25. Az őserdőn keresztül (Előadja: Gépész)

26/26. A majomember távozása (Előadja: Gépész)

 

Posted in klasszikus | Címkézve: , , , | 5 hozzászólás »

Mann, George: Mechanikus London

Posted by ambrusa - 2013. december 10.

Szerző: Mann, George | Előadja: Gépész
Fordította: Hudácskó Brigitta
Megjelent: Főnix Könyvműhely, Hajdúböszörmény, 2012, 272 oldal
ISBN: 978 963 705 136 4 | A felvétel készült: 2013
Játékidő: 10:14:59 (615 perc) | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető (data prémium): .ZIP
A hangoskönyv letölthető (data free): .Rar1 | .Rar2 | .Rar3 | .Rar4
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.

London, 1901. A metropoliszban pezseg az élet az új évszázad hajnalán: a tudomány és technika elképesztő eredményeinek köszönhetően a Brit Birodalom virágzik, a nagyérdemű léghajókkal járja a világot, a pazar estélyeken pedig mechanikus emberek szolgálják ki az úri közönséget. Ugyanakkor azonban szörnyű járvány pusztít a városban, amelynek áldozatai lelketlen gyilkológépekké változnak és a ködből előbukkanva marják meg a mit sem sejtő polgárokat, míg egy állítólagos világító rendőr sorra gyilkolja Whitechapel szerencsétlen lakosait. Amikor aztán még egy léghajó is lezuhan, Viktória királynő legjobb ügynökét állítja a nyomozás élére: Sir Maurice Newbury, az elismert antropológus, valamint tűzről pattant asszisztense, Miss Veronica Hobbes okkult és nagyon is evilági módszereket egyszerre hasznosítva szállnak szembe a ködbe burkolózó Londonban felbukkanó rejtélyekkel.

George Mann regénye divatosnak mondott irányzathoz sorolható, a steampunkhoz, amely a viktoriánus kor, avagy a gőzgépek (vagy ha így tetszik, Jules Verne és H. G. Wells) világához kever jó sok akciót, illetve azt próbálja megfejteni, mi lett volna, ha a villamos energiát nem fedezik fel, vagy nem aknázzák ki, helyette a gőzmeghajtás marad a technika csúcsa és alapja, s mint fejlődhetett volna mindez tovább. Bár ez távolról sem általános – mára a steampunk egyszerűen csak egy világ, egy háttér lett, amelynek megvan a maga hangulata. A lényeg itt sem más, mint a fikciós irodalom más szegleteiben: a történet. Ha az jó, a külsőségek szinte mellékesek. (Uzseka Norbert)

19/01. rész (Előadja: Gépész)

19/02. rész (Előadja: Gépész)

19/03. rész (Előadja: Gépész)

19/04. rész (Előadja: Gépész)

19/05. rész (Előadja: Gépész)

19/06. rész (Előadja: Gépész)

19/07. rész (Előadja: Gépész)

19/08. rész (Előadja: Gépész)

19/09. rész (Előadja: Gépész)

19/10. rész (Előadja: Gépész)

19/11. rész (Előadja: Gépész)

19/12. rész (Előadja: Gépész)

19/13. rész (Előadja: Gépész)

19/14. rész (Előadja: Gépész)

19/15. rész (Előadja: Gépész)

19/16. rész (Előadja: Gépész)

19/17. rész (Előadja: Gépész)

19/18. rész (Előadja: Gépész)

19/19. rész (Előadja: Gépész)

Posted in kaland, sci-fi | Címkézve: , , , | 3 hozzászólás »

Szemelvények a Nyugat 1910. évfolyamából

Posted by ambrusa - 2013. december 07.

Szerzők: Faragó Miksa; Hatvany Lajos; Halász Imre; Ignotus Hugo; Karinthy Frigyes; Kuncz Aladár; Schöpflin Aladár; Tersánszky Józsi Jenő
Eredeti megjelenés: Nyugat, III. évf., 1910. január 1. – 1910. december 1.
Előadja: TeddyTed [Engler József] | A felvétel készült: 2013
Játékidő: 02:59:24 (180 perc) | Bitráta: 112 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető (data): .ZIP
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.

Tartalom:
8/1. Kuncz Aladár: Megjegyzések a tanármozgalomhoz
   (III. évf., 1910. november 1., 21. sz., 1567-1568. o.)
8/2. Schöpflin Aladár: Egy magyar tudós a régi világból
   (III. évf., 1910. november 16., 22. sz., 1632-1636. o.)
8/3. T[ersánszky] Józsi Jenő: A Tavasz napja sütötte…
   (III. évf., 1910. április 1., 7. sz.,447-449. o.)
8/4. Karinthy Frigyes: Mikszáth-adoma meg oszt’ még valami
   (III. évf., 1910. augusztus 16., 16. sz., 1150-1152. o.)
8/5. Halász Imre: Lovagias magyar nemzet
   (III. évf., 1910. szeptember 1., 17. sz., 1224-1229. o.)
8/6. Ignotus Hugo: A drágasági nyakleves
   (III. évf., 1910. november 16., 22. sz., 1595-1599. o.)
8/7. Faragó Miksa: A pozsonyi országgyűlés utolsó napjai
   (III. évf., 1910. december 1. 23. sz., 1708-1714. o.)
8/8. Hatvany Lajos: Én és a könyvek
   (III. évf., 1910. január 1., 1. sz., 41-49. o.)

8/1. Kuncz Aladár: Megjegyzések a tanármozgalomhoz (III. évf. 1910. november 1. 21. sz. 1567-1568. o.) (Előadja: Engler József)

8/2. Schöpflin Aladár: Egy magyar tudós a régi világból (III. évf. 1910. november 16. 22. sz. 1632-1636. o.) (Előadja: Engler József)

8/3. Tersánszky Józsi Jenő: A Tavasz napja sütötte… (III. évf. 1910. április 1. 7. sz.447-449. o.) (Előadja: Engler József)

8/4. Karinthy Frigyes: Mikszáth-adoma meg oszt’ még valami (III. évf. 1910. augusztus 16. 16. sz. 1150-1152. o.) (Előadja: Engler József)

8/5. Halász Imre: Lovagias magyar nemzet (III. évf. 1910. szeptember 1. 17. sz. 1224-1229. o.) (Előadja: Engler József)

8/6. Ignotus Hugo: A drágasági nyakleves (III. évf. 1910. november 16. 22. sz. 1595-1599. o.) (Előadja: Engler József)

8/7. Faragó Miksa: A pozsonyi országgyűlés utolsó napjai (III. évf. 1910. december 1. 23. sz. 1708-1714. o.) (Előadja: Engler József)

8/8. Hatvany Lajos: Én és a könyvek (III. évf. 1910. január 1. 1. sz. 41-49. o.) (Előadja: Engler József)

Posted in cikk, esszé, klasszikus | Címkézve: , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás »

Martin, George R. R.: A magányos Laren Dorr dalai

Posted by ambrusa - 2013. december 06.

Szerző: Martin, George R. R. | Előadja: Gépész
Fordító: Nagy Erzsébet | Megjelenés: Galaktika, 1982/45. sz., 116-126. o.
Szöveg a WEB-en: Boeratilla.atw.hu
A felvétel készült: 2013
Játékidő: 00:47:06 (47 perc) | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
Letöltés (data.hu): .zip
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.

„Van egy lány, aki átjár a világok között. Szeme szürke, bőre halvány, haja éjfekete vízesés, néha vöröses fényben csillog. Szemöldöke fölött csiszolt fémkarika fogja össze sötét koronaként, és árnyékot vet a szemére. Neve Sharra; ismeri a kapukat. Nem ismerjük a történet elejét, sem azt a világot, ahonnan egyszer csak felbukkant. És nem érkeztünk még el a történet végéhez, nem is fogjuk megtudni soha. Csak a közepét ismerjük, talán annak is csak kis részét, a legenda töredékét. Egy pici mesét a nagyból, az egyik világot, ahol Sharra megpihent, és a magányos dalnokot, Laren Dorrt. Azt, hogy egyszer találkoztak egymással.”

Martin George R. R.: A magányos Laren Dorr dalai (Előadja: Gépész)

Posted in sci-fi | Címkézve: , , , | 4 hozzászólás »

Komor Zoltán: Fekete múzsák, avagy mesék a varjakról

Posted by ambrusa - 2013. december 05.

Szerző: Komor Zoltán [Nagy Zoltán] | Előadja: Virág Gergely
Megjelenés: Magánkiadás, Pécs, 2013 | ISBN 978-963-89901-6-7
A felvétel készült: Az Irodalmi Rádió Stúdiója, Budapest, 2012
Játékidő: 00:23:19 (23 perc) | Bitráta: 320 kbps / 48 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
Letöltés (data.hu): .zip
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.

„A városlakók sötét gondolatai éhesen turkálják a városi park avarját, némi elpotyogtatott élelem után kutatva. Sokszor láttam már ilyet. Az embernek akarva, akaratlanul eszébe jutnak bosszússágai, és ilyenkor rátör valamiféle mély, az egész lelkét rázó ősi köhögés. Mintha csak valami kíméletlenül nagyot és képtelen dolgot próbálna felküzdeni nyelőcsövén. És hát valóban. Hirtelen azt látni, hogy kinyitja a száját és egy ébenfekete varjú röppen ki belőle, károgva és erősen csapkodva, törve az ég felé, suhanva egyenesen a városi parkba, hogy csatlakozzon társaihoz. Máskor pedig azt látni, hogy sötét füst áramlik ki a kesergő fülén. Különös, kavargó hullámként ömlik és csap össze emberünk körül, majd felkúszik ez is a magasba, hogy mindenféle csúnya esőfelhőket képezzen. Városunk teli van már esőfelhőkkel és károgó, a parkban tébláboló, üveges szemű varjakkal. És milyen jól egymás kezére játszanak ezek! Néha elsétálsz mellettük, és azt találod mondani nekik, hogy az élet mégis csak szép, hogy minden rendben, és folytatni a napot sohasem kár. „Kár” – mondják azok meg. És mielőtt bármit is felelhetnél, hogy meggyőzz tévedéséről egy kérlelhetetlen, ostoba madarat, nekikezd esni.”

10/01. Intro (Előadja: Virág Gergely)

10/02. Madarak születése (Előadja: Virág Gergely)

10/03. Varjak és zivatar (Előadja: Virág Gergely)

10/04. Apám és a varjak (Előadja: Virág Gergely)

10/05. A tolvaj (Előadja: Virág Gergely)

10/06. Varjak és szólamok (Előadja: Virág Gergely)

10/07. A röptetés (Előadja: Virág Gergely)

10/08. A kerítők (Előadja: Virág Gergely)

10/09. Epilógus (Előadja: Virág Gergely)

10/10. Outro

Posted in szépirodalom | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán

Posted by ambrusa - 2013. december 04.

Szerző: Rejtő Jenő (1905-1943) | Előadja: Gépész
Megjelenés: Magvető, Budapest, 1967. 226 oldal
A felvétel készült: 2013
Játékidő: 04:55:31 (296 perc) | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető (data prémium): .ZIP
A hangoskönyv letölthető (data free): .Rar1 | .Rar2
Megjegyzés: Kereskedelmi forgalomba nem kerül.

Rejtőt betegen hurcolták el a nagykátai katonakórházból egy büntetőszázadba. Bevonulása előtt még megírta személyes jajkiáltványát: Az utolsó szó jogán című regényt, aminek mottója rejtői: „A tornádóban panaszkodik, kidőlt ősfák alatt, egy lehullott, elsárgult, hervadt, nyílt levél”. Rejtő Jenő ars poeticájában így ír: „Én költő vagyok – költő, mint Leonardo, de nekem talán Mona Lisám se lesz, Utolsó vacsorám sem lesz, pedig én is csak olyan költő vagyok, mint Leonardo, akinek a feje meg volt mérgezve számokkal és mértani haladványokkal. Nagyon szeretem Leonardót. Ha nézek egy hajót, ahogy este végigmegy a Dunán, és a legszebb hangulatban az jut eszembe, hogy Einstein szerint én másképp látom… Komplikált koordinátarendszerek összekeverednek a kis hajólámpákkal, ilyenkor nagyon szeretem Leonardót, aki az Apokalipszis végtelen óceánján úszó tetemeknél vigyázott, hogy a beesési szög egyenlő legyen a visszaverődési szöggel… A logikának és az intuíciónak ez a különös kontrasztja nagyon kevés emberben van meg, és többnyire azok nagyon érzékenyek és nagyon szerencsétlenek… Igyekeztem, hogy a humoron és a drámán felül az életből is adjak valamit, nem sokat, csak annyit, amennyit egy operettlibrettóban mint csempészárut elhelyezhet a szerző… Az élet egy különös színpad, amelynek meglehetősen zavaros célja és furcsa repertoárja van. Mi a leghőbb vágyam? Az, amit a költő kíván: „Egyszer életemben végre jól kialudjam magamat…””

17/01. A detektív a cowboy és a légió 5/1. (Előadja: Gépész)

17/02. A detektív a cowboy és a légió 5/2. (Előadja: Gépész)

17/03. A detektív a cowboy és a légió 5/3. (Előadja: Gépész)

17/04. A detektív a cowboy és a légió 5/4. (Előadja: Gépész)

17/05. A detektív a cowboy és a légió 5/5. (Előadja: Gépész)

17/06. Csavargók a Riviérán (Előadja: Gépész)

17/07. Dokk (Előadja: Gépész)

17/08. A Biscayán (Előadja: Gépész)

17/09. Altona (Előadja: Gépész)

17/10. Kopó (Előadja: Gépész)

17/11. Légió! (Előadja: Gépész)

17/12. Börtön (Előadja: Gépész)

17/13. Sötét utasok (Előadja: Gépész)

17/14. Exitus lethalis (Előadja: Gépész)

17/15. A menekülő leány (Előadja: Gépész)

17/16. Doktor Bakó (Előadja: Gépész)

17/17. Az utolsó szó jogán (Előadja: Gépész)

Posted in kaland, ponyva | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Osborne, David: Vadászidény

Posted by ambrusa - 2013. december 03.

Szerző: Osborne, David | Fordító: Gálvölgyi Judit | Előadja: Gépész
Megjelenés: Interpress, Budapest, 1988, 278 oldal
ISBN: 963-7222-60-X (IPM Könyvtár sorozat) | A felvétel készült: 2013
Játékidő: 07:09:02 (429 perc) | Bitráta: 128 kbps / 22 kHz / stereo
Winamp lejátszóval letöltés nélkül is meghallgatható: menu.m3u
A hangoskönyv letölthető Prémium tagsággal (data.hu): .ZIP
A hangoskönyv letölthető regisztráció nélkül: .Rar1 | .Rar2
Megjegyzés: A hangoskönyv kereskedelmi forgalomba nem kerül.

Ken Frazer, Greg Anderson és Art Wallace jómódú, középkorú amerikai üzletemberek, akiknek szokásukká vált, hogy minden évben két hétre elvonulnak „kikapcsolódni” közös vadászkunyhójukba. Tágabb társaságukból soha nem hívtak meg senkit ezekre az útjaikra, a vadászatokon ugyanis nem elsősorban állatokat terítenek le: fő „szórakozásuk”,hogy el-elkapnak egy párt, egy férfit és egy nőt, hogy szadista hajlamaikat kiélhessék rajtuk. Borzalmas kínzásokkal gyötrik és alázzák meg áldozataikat, a nőket mindhárman megerőszakolják és a legkegyetlenebb módon végeznek velük, gondosan eltüntetve minden nyomot. Nem is sejtik, hogy egy magányos „vadász” követi útjukat, megfigyeli borzalmas tetteiket. Őt a bosszú hozta ide. Feleségét ezek a férfiak becstelenítették meg: az asszony a borzalmak után nyomorék gyereket hozott világra, végül megzavarodott és öngyilkos lett. A magányos vadásznak, Paul Wolkowskinak évek során sikerül a három férfi társaságába férkőznie,végül egyenként végez velük. Brutális cselekményű, naturalista leírásokban bővelkedő történet.

01. Előjáték (Előadja: Gépész)

27/02. Hétfő reggel hat óra (Előadja: Gépész)

27/03. Hét óra harminc perc (Előadja: Gépész)

27/04. Nyolc óra (Előadja: Gépész)

27/05. Kilenc óra (Előadja: Gépész)

27/06. Körülbelül este hatkor (Előadja: Gépész)

27/07. Három óra múlt tíz percel (Előadja: Gépész)

27/08. Ha tüzet raksz… (Előadja: Gépész)

27/09. Greg a motel nappaliából… (Előadja: Gépész)

27/10. A Sault Sainte Marie… (Előadja: Gépész)

27/11. Alkonyatkor érték el a céjukat… (Előadja: Gépész)

27/12. Mire a vacsora az asztalra került… (Előadja: Gépész)

27/13. Ken Greg és Art… (Előadja: Gépész)

27/14. Egész nap követte mozgásukat… (Előadja: Gépész)

27/15. Nancyt a hideg ébresztette fel… (Előadja: Gépész)
27/16. Art kávét töltött magának… (Előadja: Gépész)

27/17. Nancy látta a csónakot… (Előadja: Gépész)

27/18. Mikor Martin látta… (Előadja: Gépész)

27/19. Elmentek a másik csónakért… (Előadja: Gépész)

27/20. A második lövés… (Előadja: Gépész)

27/21. Csak tíz lábnyira állt (Előadja: Gépész)

27/22. Mire a szírt csúcsára értek (Előadja: Gépész)

27/23. Mire Art a szírt tövére ért (Előadja: Gépész)

27/24. Mihelyt meghallotta a lövést (Előadja: Gépész)

27/25. A fickó tíz méterre állt tőle (Előadja: Gépész)

27/26. Az egész napot (Előadja: Gépész)

27/27. Utójáték (Előadja: Gépész)

Posted in krimi | Címkézve: , , , | 4 hozzászólás »