Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Tóth Krisztina: A világ minden országa

Posted by ambrusa - 2013. március 01.

Szerző: Tóth Krisztina (1967-    ) | Előadja: Dankó Hajnalka
Díj: Salvatore Quasimodo nemzetközi költőverseny díj (2008)
Játékidő: 00:04:00 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

 

Forgott a nyárfavatta, nem volt kitáblázva az égető, / aztán feltűnt a műút végén a csavart kéményű pléhtető, / és tudtam, hogy az az, valaki mobilozott az udvaron, / a kapu tárva-nyitva állt, köszöntem, gondoltam, úgy hagyom, / megállított egy férfi, kérdeztem, hogy jutok az irodába, / szóval maga jött egyre, akkor a maga nagymamája, / éppen időben, mondta, már be van kezelve a néni, / nem mertem rákérdezni, hogy ezt pontosan hogy is érti, / de még igazolnom kellett, hogy a magyar állam polgára, / s az elhunyt ily módon jogosult a hamvasztásra. / A papírokat az asztalra tettem, egy nő meg a gépen / babrált: az útlevél a fűzésnél, pont középen / kinyílt a levegőtlen szobában, mint egy ablak, / pecséttel tanúsítva, hogy birtokosa // a világ minden országába utazhat. / A világ minden országának csarnokában / egy szürke, zúgó monitor előtt álltam, / és figyeltem a nagyanyám útra felöltött arcát, / ahogy a sínen lehunyt szemmel haladt át, / és még hasonlított magára, csak hegyesebb volt az orra, / e már jobban hasonlított az összes földi halottra, / májfoltos, sárga tokká változott, puszta testté, / ez hamis világ timnüce belől menté, / amikor becsúsztatták, hirtelen elnéztem máshová, / és odutta vala neki paradicsumut hazoá, / és széket toltak alám, üljön le, ha kivárja, / de menni kellett a gyerekért az iskolába, / nyomogatták a gombokat, zúgni kezdett az áram, / egy óra negyvenhat volt. Nem hiszek / az örvénylő test feltámadásában. // Nyár turbinája, száraz esőt hadart az égbolt, / hunyorogtam, odakint meleg szél volt, / karcos felhőt kavart, vitte, besodorta középre, / nem őt sirattam, nem beszéltünk már vagy öt éve, / nem azt az arcot, kezet, nem a sápadt gyerekkort, / hanem a testet, a testet, a testet, hogy csak ez volt, / hogy ennyi az egész, leváló bőr, lila körmök, hogy ennyi, / hogy üres test vagyok és hogy nem bírlak nem szeretni, / hogy a világ minden országa egyetlen test maga, / hogy mégsincs otthona, hogy másban sohase ér a test haza, / autók dudáltak és jött egy biciklis, kikerült, / a por a bőrön át lassan a szikkadt szívre ült, / két óra múlhatott, mikor tudtam, még mindig égett – / Mentem valahol az Auchan mögött, / hogy megtaláljam a HÉV-et.

Advertisements

Minden vélemény számít! Írd meg a Tiédet!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: