Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Archive for 2012. december

Sztakó Krisztina: Hódolat a Kisjézusnak

Posted by ambrusa - 2012. december 24.

Szerző: Sztakó Krisztina | Előadja: Sztakó Krisztina
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:04:55 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Oh, te kisded, ki születtél istállóban, / Feküdtél jászolban, rongyokba takartan, / Alig lőn helyed a nagy világban. // Csillag vezérelt hozzád bölcseket, / Pásztorokat mezőről angyal vezetett, / Ajándékot hoztak és hódoltak előtted. // S ím, csöpp csecsemő, én is eljöttem. / Nagy utat bejártam, sokszor eltévedtem, / De talán most, ma, itt célhoz értem. // Szégyelem Uram, de nem hoztam semmit, / Sem pénzt, sem aranyat, sem hamis talmit. / Bizony, Uram, üres kézzel állok itt! // De nem üres szívvel jöttem! / Amit adtál, megőriztem, / Óvtam, gyarapítottam, nevelgettem. // S ím, itt vagyok, hogy számot adjak neked. / Térdet és fejet hajtok előtted, / Mert hatalmas vagy te, csöpp kisded. // Szívembe rejtettem minden kincset, / Hát fogadd el és áld meg őket, / Hogy tovább vigyem és gyarapítsam mindet. // Az első ajándékom, mit rejt szivem, / Gyenge és sokszor megtépázott hitem, / Mely téged éltet és hozzád köti éltem. // Bíz nem adtál könnyű, gondtalan életet, / Ostoroztál, gyötörtél, adtál könnyeket, / De azok csak elmélyítették bennem a hitet. // Mikor elvettél, adtál, ha adtál elvettél, / De te tudod, hogy mit miért tettél / És én hiszem, mindent az én javamra cselekedtél! // Rejt a szívem még erőt és vas akaratot, / Elviselni a jót, a rosszat: a mindennapot. / Megélni a fájdalmat és a boldogságot. // Adtad, hogy kűzdjem végig az életet, / Járjam az utam, bolyongjam ösvényeimet, / Hogy bírjam cipelni saját keresztemet. // Ha sárba bukom, felállok, / Egy erő és egy akarat vagyok, / Ahogy te akarod, Uram, úgy akarok! // Még egy kincset rejt szivem, / Uram, ezt is lábad elé teszem, / Ez a legszebb: a szeretetem. // Ezt óvtam, ezt vigyáztam félve, / Hogy a gonosz, a rossz be ne szennyezze, / Hogy az élet vihara el ne tépje. // Mert ez az, amelyből az élet fakad, / Ez az, amelyet hírdet szavad, / Mert a szeretet te vagy, magad. // Uram, e kincseket lábad elé teszem: / Hitem, erőm, akaratom és szeretetem. / Fogadd el, mert én megőriztem. // Fogadd el és áld meg őket, / Segíts, hogy tovább vihessem mindet, / Segíts, hogy megőrizzem a kincset! // Uram, add, hogy erős legyen hitem, / Hogy hadd higyjem, fogod a kezem, / Hogy bármily nehéz is az életem, // Mindig ott leszel velem, / Végigkisérsz életemen / És soha, soha el nem hagysz engem! // Add Uram, mindig legyen elég akarásom, / Legyen erőm, bárhogy alakuljon sorsom, / Felállni mindig tudjak, akárhányszor elbukom. // Add, tiéddel egy legyen erőm és akaratom, / Hogy járjak mindig a te utadon, / Hogy róla semmi le ne tántorítson! // Szeretetet adj Uram, sokkal többet, / Hogy szeretni tudjam azt is, aki nem szeret, / Hogy szívembe ne férkőzzék soha harag vagy gyűlölet! // Hogy bármit hozzon az élet, / Mindig áldani tudjam nevedet, / És mindig legyen bennem elég szeretet! // Uram, hallgasd meg könyörgésemet, / Engedd, hogy egy életen át foghassam kezed! / Adj elég erőt, akaratot, hitet! // Add, hogy az úton a szeretet / Vezérelje minden lépésemet! / Kisded Jézus, hallgasd meg könyörgésemet! // Ammen

Sztakó Krisztina: Hódolat a Kisjézusnak — Előadja: a szerző

Posted in szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Arany János: A walesi bárdok (1857)

Posted by ambrusa - 2012. december 23.

Szerző: Arany János (1817-1882) | Előadja: Skorpio
Megjelent: Verstár’98. Arcanum, Budapest, 1998
A szöveg elérhető a MEK-en: Mek.oszk.hu/00500/00597/html/vs185305.htm#55
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:06:34 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / stereo

E mű, Arany János egyik talán legismertebb, leghíresebb alkotása. Keletkezésének különös történelmi háttere volt. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kegyetlen leverése után következett hazánkban a Bach-korszak. Az ország vérben állt, a nép rettegett a megtorlástól és gyűlölte az osztrákokat. Nem bocsátotta meg Ferenc Józsefnek az aradi tizenhármat. 1857-ben az ifjú osztrák császár első ízben jött Magyarországra, és az ország legnagyobb költőjét, Arany Jánost kérték fel, hogy írjon egy dicsőítő verset az uralkodóhoz. A költőben még élt barátja, Petőfi Sándor emléke, aki a hazáért halt hősi halált, így visszautasította a felkérést.

A walesi bárdok jellegzetes ballada. A történet kettős tragédiával ér véget: a vértanúhalált halt bárdok tragédiája és a bűnhődő királyé. Így talán jobban illett a balladák komor hangulatához. Sok párbeszéd szerepel a műben, ezáltal töredékessé válik, ami fokozza a drámai hatást. A sok élőszavas beszéd drámaivá teszi (akárcsak egy színházi dráma), a ballada líraiságát a kavargó érzelmek adják.

Legfontosabb költői eszköze a fokozás, a különböző részek között az ismétlődő szavak növelik a feszültséget a művön belül. Arany e művét ugyanabban a versformában írta, mint Vörösmarty a Szózatot. A versszakok két három- és két négylábas sorból állnak, ahol a jambus verslábak spondeusokkal váltakoznak. Ez egy bizonyos lüktetést és darabosságot kölcsönöz a balladának, amitől még jobban érezhetővé válik a drámai hatás. Csak a páros sorok rímelnek, viszont sok belső rímet is találunk: „Körötte csend, amerre ment…” Egy másik pontján a műnek a szórendet cseréli fel.

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Shakespeare, William: szonettek (részletek)

Posted by ambrusa - 2012. december 22.

Szerző: Shakespeare, William (1564?-1616) | Fordító: Szabó Lőrinc (1900-1957)
Előadja: Skorpio | A felvétel készült: 2012
Megjelent: William Shakespeare: Szonettek. Szukits, Szeged, 1993
A szöveg elérhető a MEK-en: Mek.oszk.hu/00400/00494/00494.htm
Játékidő: 00:06:54 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Megjegyzés: A felvételen a LII, LIII, LXXV, LXII, LXIII, LXXIV és LXXXVII szonettek hallhatóak.

A shakespeare-i szonett a petrarcai szonetthez hasonlóan 14 sorból áll. Az első 12 sor egyben van, és az utolsó 2 sor van külön úgynevezett strófatagolás nélküli változat (az utolsó 2 sort beljebb írják). Az első 12 sor részletesen kifejt egy gondolatot, s ezt az utolsó 2 sor összefoglalja. Uralkodó sorfajta: hangsúlyos, jambikus lejtésű, 10 vagy 11 szótag van egy sorban. Rímképlete: abab — cdcd — efef — gg. Shakespeare 154 szonettet írt. (Wikipédia)

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Krúdy Gyula: Jézuska csizmája (Hangoskönyv)

Posted by ambrusa - 2012. december 20.

Szerző: Krúdy Gyula (1878-1933) | Előadja: ambrusa
Megjelent: Krúdy Gyula: Jézuska csizmája – Krúdy Gyula karácsonyi írásai Noran, Budapest, 2003
Játékidő: 01:21:00 (81:00) | Bitráta: 192 Kbps / 48 mHz / Stereo

Posted in klasszikus, szépirodalom, video | Címkézve: , , | Leave a Comment »

José Alexander Nogueira: Az utolsó nap

Posted by ambrusa - 2012. december 20.

Szerző: Ambrus Attila József | Felolvassa: Ambrus Attila József | Megjelent: Ambrus Attila József (szerk.): Új Galaxis, Pécs, 2003/1. szám, 127. o. | Játékidő: 00:03:25 | Bitráta: 192 kbps / 44 kHz / mono | A felvétel készült: 2012. december 20. | Youtube: Meghallgatom | Youtube: Ambrusa alkotói stúdiója | Letöltés: .mp3 (5.0 Mb) vagy .mp4 (91.6 Mb)

Mr. Freeman ránézett az asztalára, majd átlapozta kissé megrongyolódott naptárát. Komótosan rágyújtott pipájára, közben egy fehér lapot vett elő íóasztala fiókjából. Kinézett a szemközti ablakon az utcára. Semmi sem mozdult. Az utcák napok óta kihaltak voltak. Mélyeket szippantott az illatos dohánnyal megtömött csontpipából. Ízlelgette, közben karosszékében lassú, ütemes, hintázó mozdulatokkal ringatta elfáradt testét.

 

Posted in sci-fi | Címkézve: , , , , | Leave a Comment »

B. Kósa Katalin: Fészekrakó

Posted by ambrusa - 2012. december 20.

Szerző: B. Kósa Katalin (1955-    ) | Előadja: ambrusa
A szöveg elérhető a WEB-en: Lidercfeny.hu
A felvétel készült: 2012. december 20.
Játékidő: 00:25:33 | Bitráta: 192 kbps / 48 kHz / stereo

Az egyik monitoron beállítottam a helyi időt. Mostantól ezt használom a jegyzeteléshez. Jegyzeteimet az egyik itteni nyelven írom, egy tollnak nevezett eszközzel, hogy bármennyire kényelmetlen is, szokjam a földi körülményeket. Nehézkesen kanyarítottam a papírra első esetlen betűimet, de hamar belejöttem. A többi monitor továbbra is a hajó eredeti idejét mutatja, de ez nekem már csak a hajón belüli automatikus folyamatok figyelemmel kíséréséhez kell. A bolygó körüli pályán már megszereztem minden adatot és információt, amire szükségem lesz.

B. Kósa Katalin: Fészekrakó (Előadja: ambrusa)

Posted in sci-fi | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Kosztolányi Dezső: Világ vége (1935)

Posted by ambrusa - 2012. december 18.

Szerző: Kosztolányi Dezső (1885-1936) | Előadja: ambrusa
A felvétel készült: 2012. november 27.
Játékidő: 00:12:35 | Bitráta: 192 kbps / 48 kHz / stereo

Szoktál-e te álmodni a világvégéről? – kérdezte tőlem Esti Kornél. Szóval te is szoktál? Én évenként átlag ötször-hatszor véget vetek a világnak álmomban, megsemmisítem a Föld golyót, mint azokat a homokgombócokat és sárkupacokat, mellyeket gyerekkoromban gyúrtam a tóparton, aztán egy vonalzóval kegyetlenül kettévágtam. Úgy látszik erre szükségünk van. Csodálatos, boldog rombolást végzünk ilyenkor.

Kosztolányi Dezső: Világ vége (1935) (Előadja: ambrusa)

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Ady Endre: Vallomás

Posted by ambrusa - 2012. december 18.

Szerző: Ady Endre (1877-1919) | Előadja: Skorpio
Megjelent: József Láng – Pál Schweitzer (szerk.): Ady Endre összes versei. Szépirodalmi, Budapest, 1967, 995-996. o.
A vers elérhető a MEK-en: Mek.niif.hu/00500/00588/html/vers1203.htm
A vers keletkezése: Debrecen, 1899 | A felvétel készült: 2012
Játékidő: 00:02:31 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Te, akinek annyi szived van, / Ahányat lelked megteremt, / Aki színes kaméleonként / Varázsolsz multat és jelent, / Kinek a szín fényes világod, / Melyet lánglelked áthevít – / Ki tudnád-e vajon nevetni / Egy bús poéta könnyeit?… // Ki tudnád-e vajon nevetni, / Mert úgy imád, mert úgy szeret, / Ahogy nem a színpadon szoktak, / Vagy az életben – emberek; / Hogy szép lelked teremtő lángját / Úgy nem áhítja senki más; / Hogy szerelmét el nem rabolná / Sem távolság, sem megszokás. // Te, aki már ezer élet közt / Osztottad szét a lelkedet, / Elképzeled, hogy egy egész szív / Mást nem, csak tégedet szeret. / Hogy azt, ki a festett világban / Elvesztette önnönmagát – / Egy bús poéta úgy imádja, / Mint az igazság angyalát… // Elhiszed-e egy ismeretlen, / Álmot szövő költő szavát? / Elolvasod szivéből vérző, / Szerelmes, bánatos dalát? / Meg fogod-e szived kérdezni, / Vajon szeretni tud-e még, / Vagy trubadurod megsajnálni / Lelkednek kegy gyanánt elég?… // Szivem szorul a félelemtől / S megrendül a kétség alatt, / Hogy szeretni csak szinpadon tudsz / S magadnak élned nem szabad. / Hogy szíved e rajongó álmon / Csak gúnyolódik, csak nevet… / – Még nem érzéd szivem szerelmét, / Már itt a vég… Isten veled!…

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Krúdy Gyula: Madame Louise délutánjai (1907)

Posted by ambrusa - 2012. december 14.

Szerző: Krúdy Gyula (1878-1933) | Előadja: ambrusa
Megjelenés: A Hét, Budapest, 1907. szeptember 22., 1907. október 27.
A felvétel készült: 2012. december 13.
Játékidő: 00:29:16 | Bitráta: 192 kbps / 48 kHz / stereo

Egy téli délután, karácsony előtt, madame Louise a szalonja üveges erkélyéről nézte a hóesést. Szép, nagy hó hullott alá, olyan, amilyen karácsony táján szokott a jó gyermekek és a szelíd lelkek örömére. Mintha a fehér, szűzies hó alakjában már előre a földre hullana az égből mindaz a sok szeretet, amely az emberi szíveket eltölti az ünnepen.

Krúdy Gyula: Madame Louise délutánjai (1907) — Előadja: ambrusa

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Krúdy Gyula: Jézuska csizmája

Posted by ambrusa - 2012. december 11.

Szerző: Krúdy Gyula (1878-1933) | Előadja: ambrusa
A felvétel készült: 2012. december 11. | Játékidő: 00:16:09 | Bitráta: 192 kbps / 48 kHz / stereo

A „Jámbor utazóhoz” címzett fogadóból egy téli reggelen két lerongyolt, félig meztelen vendéget dobott ki Hircs kocsmáros szolgái segítségével. (…) Az a két vendég, akit az említett havas, téli reggelen a „Jámbor utazó”-ból a testi erők fensőbbségénél fogva a továbbutazásra fölszólítottak, nem tartozott sem a békés kalmárok, sem a jámbor zarándokok fajtájához. Zsoldos katonák voltak, akik a cseh háborút végigverekedték, és Milánóba készülődtek, mert azt hallották, hogy ott némi csetepaté ígérkezik. Hosszú hajú, bikanyakú, vad tekintetű hadfiak voltak, akik verekedésből tartották fenn magukat.

Krúdy Gyula: Jézuska csizmája — Előadja: ambrusa

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok

Posted by ambrusa - 2012. december 11.

Szerző: Csalog Zsolt | Előadja: Gabapa
Megjelent: Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok. Maecenas, Budapest, 1988
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:05:20 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Csalog Zsolt kötetében egy bölcs cigányasszony mesél mozgalmas életéről, mulatságos – sokakat nyilván meg is botránkoztató – szókimondással. „Én aszondom: íllyen jó világ soha nem vót! Meg nem is lessz íllyen még másik: De viszonyt íllyen hazug világ se vót még soha. Mer ma annyit tud a níp hazunni, amennyi csak belefér! Jaj istenem! Ezelőtt nem hazudott ennyit az emberisíg. Például én is: csak hazúdtam, hogyha hasznom vót benne. Ha nem vót benne hasznom, akkor én feleslegesnek láttam! Hát ha hasznom vót benne, jó, akkor igen. De amugy? Én a gyerekekkel is így vótam: lehetett az a gyerek akar míllyen rossz, csináhatott akar mit, nem bántam – de ha hazúdott, azír NAGYON haragudtam! Hár mír kell hazudni?! MÍR kell eggyik embernek a másikat hazusággal tartani?! Ezt én SOHA nem bírtam megérteni. Pedig most ez lett a divat. Jó, igaz: legtöbb úgy lehet vele, hogy hát haszna van benne.”

Csalog Zsolt: Cigányon nem fog az átok — Előadja: Gabapa

Posted in szépirodalom | Címkézve: , , , | Leave a Comment »

Sztakó Krisztina: Gyúlnak a gyertyák

Posted by ambrusa - 2012. december 03.

Szerző: Sztakó Krisztina | Előadja: Sztakó Krisztina
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:03:45 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo
Megjegyzés: Elhangzott 2012. december 2-án vasárnap, Kalocsán az adventi gyertyagyújtáskor

Gyertyák gyúlnak hideg téli este, / Itt van Advent, Karácsony előünnepe. / Gyertyalángok piciny fénye, / világítsatok a sötét éjbe! // Oh, ha beszélni tudnátok, / Mit mesélnétek, mit mondanátok? / Évszázadok alatt mit láttatok? / A nagyvilágban hol, merrre jártatok? // És szól az első gyertya: / Én vagyok az első: a hit, a kezdet. / Utánam a remény, az öröm, a szeretet. / Én vagyok, kit először gyújtanak meg. // Fényem apró, gyenge fény; / Kiolt minden szellő, minden szél. / S ha téged, ember, kudarc ér, / körülötted vihar kél, // eloltod a hit gyertyáját, / kioltod lelkedben a hit lángját, / de a gyertyaláng nem alszik el végleg, / mert Adventkor mindig újra éled. // És szól a második gyertya: / Én vagyok a második: az örök remény. / Előttem a hit gyertyája, / utánam az öröm és szeretet lángja. // Én vagyok, kit szél s vihar ki nem olthat, / Kit rossz kudarc meg nem fojthat, / Ki mindig jót vár, s lobog, lángol, / Ki melletted áll, ember, légy bárhol. // Kinek fénye, ha egy-egy pillanatra / kialszik lelkedben, újra és újra / gyújtod, mert vágysz utánna, / hogy mindig égjen a remény gyertyája! // És szól a harmadik gyertya: / Én vagyok a harmadik: az öröm. / Előttem a hit és remény lángja, / utánam a szeretet gyertyája. // Más vagyok, mint a többi három. / Én vagyok, ki a Karácsonyt rózsaszínben várom, / Ki megbújik minden jóban, / Ki ott van minden nevetésben, mosolyban! // Ki minden gyermekszületésnél felragyog, / Ki minden családi tűzhelyben ott lobog, / Ki mindig nyomodban jár, ha akarod, / Kinek lángját csak te magad táplálhatod. // És szól a negyedik gyertya: / Én vagyok a negyedik: a szeretet vagyok. / Előttem a hit, remény, öröm ragyog, / Utánam a Karácsony jön, utolsó vagyok. // Vad vihar hiába tépázza lángomat, / Engem semmi rossz ki nem olthat, / Mert egykor engem az teremtett, / Aki megváltotta a világot és ember, téged. // Megbújok minden boldog könnyben, / Megbújok csókban, szerető ölelésben, / Benne vagyok a némaságban és benne a csöndben, / Ott fészkelek szívedben, ott élek a lelkedben! // Gyertyák gyúlnak hideg téli este, / Itt van Advent, Karácsony előünnepe. / Gyertyalángok piciny fénye, / Világítsatok a sötét éjbe! // Oh, ha beszélni tudnátok! / Mit mesélnétek, mit mondanátok? / Évszázadok alatt mit láttatok? / A nagyvilágban hol, merre jártatok?

Sztakó Krisztina: Gyúlnak a gyertyák — Előadja: a szerző

Posted in szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

R. Lukátsi Vilma: Végtelen Adventek

Posted by ambrusa - 2012. december 03.

Szerző: R. Lukátsi Vilma | Előadja: ambrusa
A szöveg elérhető a WEBen: Keresztyenversek.wordpress.com/2009/12/04/vegtelen-adventek | A felvétel készült: 2011
Játékidő: 00:02:06 | Bitráta: 192 kbps / 48 kHz / stereo

Majd ha elmúlik az ünnep, a Karácsony / S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon… / Vajon… kialszik-e a fény a szemedben? / Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben? / A Messiás eljött, de nem úgy mint várták, / Nem fogadták be őt, tagadták, utálták, / Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát, / Megakarták mérni Isten igazságát, / És nem értették Isten Golgotáját… / És nem értették meg Isten Történelmét. / És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét. / Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige / Alázatosan jött le szolgálni ide. / S végigjárta minden lépését az útnak… / A próféciák is mind-mind ide futnak – / – De itt van kezdete már a másik útnak. / Később megértették, s szerte a világon, / Évente új várás indul, új karácsony. / Aztán… ahogy elmúlt a várásnak vége, / Indulunk ismét a köznapok elébe… / A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják, / De aki megérti Isten Golgotáját, / Annak ádventje nem „karácsonyi ádvent.” / Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment! / És amikor zsendül a fügefa virág: / A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG! / Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül, / Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül. / Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn; / Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

R. Lukátsi Vilma: Végtelen Adventek — Előadja: ambrusa

Posted in szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »

Juhász Gyula: Szerelem?

Posted by ambrusa - 2012. december 03.

Szerző: Juhász Gyula (1883-1937) | Előadja: Szatkó Krisztina
A szöveg elérhető a MEK-ben: Mek.oszk.hu/00700/00709/html/vs191901.htm#20
A felvétel készült: 2012. | Játékidő: 00:01:22 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Elrévedezni némely szavadon, / Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog / És rajta túl derengő csillagok. // Én nem tudom, mi ez, de édes ez, / Egy pillantásod hogyha megkeres, / Mint napsugár ha villan a tetőn, / Holott borongón már az este jön. // Én nem tudom, mi ez, de érezem, / Hogy megszépült megint az életem, / Szavaid selyme szíven símogat, / Mint márciusi szél a sírokat! // Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, / Fájása édes, hadd fájjon, hagyom. / Ha balgaság, ha tévedés, legyen, / Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Juhász Gyula: Szerelem? — Előadja: Szatkó Krisztina

Posted in klasszikus, szépirodalom | Címkézve: , , | Leave a Comment »