Mindenkinek van hangja! Olvass fel Te is!

Önkéntes felolvasások weblapja. Csatlakozz!

Sztakó Krisztina: Kicsi falum

Posted by ambrusa - 2012. november 05.

Szerző: Sztakó Krisztina | Előadja: Sztakó Krisztina
A felvétel készült: 2012 | Játékidő: 00:05:40 | Bitráta: 128 kbps / 44 kHz / stereo

Nékem itt a világ közepe! / Ez gyermekéveim boldog helyszíne, / Itt tanítottak járásra, beszédre, / Innen van értelmem első pár emléke. // Apró gyermek voltam, mikor kézen fogtak, / A nagyvárosba vittek, hogy tanuljak. / Ha felnövök, majd ott boldoguljak, / Visszajönni talán ne is gondoljak. // Magával ragadott a nyüzsgés ifjabb koromban, / Sok helyen megfordultam a kerek világban. / Sok szépet, jót, kedveset láttam, / De a helyem valahogy sehol meg nem találtam. // Láttam pezsgést, nagyvárosi életet, / Nagy, magas házakat, apró, szűkös tereket, / Láttam metrót, villamost, trolit és hévet, / Láttam hipermarketet, vidámparkot és állatkertet. // Bejártam messzi tájat: hegyeket, völgyeket, / Tarajos hullámaival integettek a tengerek. / De csak mégis azok a legkedvesebb képek, / Melyek felidézik a boldog gyermek éveket! // Hogy bámultam anno hosszú órákon át / Az iskola egy-egy rácsos ablakát, / Melyen keresztül láttam az ég darabkáját, / Ami felidézte az otthon édes szabadságát! // Hogy vártam mindig azt a csodás pénteket, / Hogy édesanyám megfogja megint a kezemet, / Néztem hazafelé a friss vetéseket, / Petőfi világát, a nagyszerű alföldet. // Szép a tenger tarajos, kék hulláma, / De szebb a búzatábla aranyló kalásza! / Szép az erdő regényes, zöld tája, / De szebb az alföld délibábos pusztasága! // Hogy sorakoznak: repce, búza, kukorica, / Imitt-amott tarkállik benne a mák, a paprika. / Hogy zöldell a legelő, maga a puszta, / S átjárja a határt a lekaszált széna illata. // Messziről hirdeti a falut a templom tornya, / Takaros kis házak tűnnek fel sorba. / Kígyózva kanyarog a falun a sok kis utca, / A telihold mindet ezüstös fénybe vonja. // A hajnalt a nyitnikék köszönti, / Eresz alatt a fecske fiókáit eteti, / Rigó a cseresznyefán párját füttyögeti, / Fészkén a gólya szárnyát meglebbenti. // Egy-egy nyári zápor után az árkok megtelnek, / A pocsolyákban ebihalak, békaporontyok lebzselnek. / A nedves réteken gulyák, nyájak legelnek, / S a házak felett szivárványok ívelnek. // Az utcákat járom csendesen, / Itt-ott kuvasz vakkant rám mérgesen, / Máshol egy macska mosakszik álmosan, szelíden, / Azután egy porta ásít rám elhagyottan, üresen. // Egy asszony az udvaron tojást festeget, / Egy másikon valaki terítőt varr, hímezget, / Egy férfi a kertben szőlőt metszeget, / S egy öreg néni a kapuban sepreget. // A sarkon a posta épülete áll, / Táncos asszonyok csoportja buszra vár, / A bolt, a kocsma… csupa zsibongó tanyák, / Odébb a művelődési ház, könyvtár vár. // Kanyarodva ránk köszön az iskola, / Mellette nevetve integet az óvoda, / Mögöttük a templom magas tornya, / Híveket misére szólít a harang szava. // A templom mögött a temető húzódik, / Benne a sok ős nemzet némán álmodik, / A síroknak feledés lepte be hantjait, / Keresztet vessen, ki arra vetődik! // A falu végén a benzinkút áll bámulva, / Alig tőle horgászok ülnek a csatornapartra, / Másik végen halastó, rajt’ a halász csónakja, / Egy jó délelőtt az ember az egészet bejárja. // Nincsen ennek a falunak semmi nevezetessége, / Nincs híres írója vagy nagy zenésze, / Hős tett nevét a történelembe be nem véste, / Unalmas porfészek ez az idegen szemébe. // Hanem annak, aki itt lakik, porfészek nem lehet! / Tegye meg mindazt érte, amit megtehet! / Vessen, arasson, művelje a földeket, / Ásson, kapáljon, maggal hintse be a kerteket! // Mert sziget ez a falu a nagyvilágban, / Kis haza a nagy magyar hazában! / Oázis a széles alföldi pusztaságban, / Békés otthon a rohanó világban. // Kicsi falum, mindig haza vágytam, / Gyermekként mindig arról álmodtam, / Hogy lesz majd itt otthonom, saját házam, / Hosszú utat tettem meg, de rád találtam! // Itt a boldogságom, mit évekig kerestem, / Itt a csend, a nyugalom, nem adnám semmiért sem, / Mert ha átlépem a küszöböm, haza érkezem / És mert tudom, itt akarom leélni az életem!

Sztakó Krisztina: Kicsi falum — Előadja: a szerző

Advertisements

Minden vélemény számít! Írd meg a Tiédet!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: